Mindenszentek főünnepén, november 1-jén aszentmisére gyűltek össze a hívek a Debreceni Köztemetőben, hogy a szentek közösségében, az örök élet reményében és elhunyt szeretteikre emlékezve forduljanak Istenhez. A szentmisét Dr. Krakomperger Zoltán, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója mutatta be. A szentbeszédet Csapó Márton káplán mondta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazi boldogság nem az életünk körülményeitől, hanem az Istennel való közösségünktől függ.
A november 1-jén bemutatott szentmisén koncelebrált Bákonyi János, a debreceni Megtestesülés-templom plébánosa, Tokodi László OP domonkos szerzetes, a debreceni Szent László-templom plébániai kormányzója, valamint Csapó Márton, a Szent Anna-székesegyház káplánja.
Mindenszentek ünnepén az Egyház mindazokra a szentekre emlékezik, akik eljutottak az örök boldogságra, köztük azokra is, akiknek nevét nem őrzi a liturgikus naptár. Az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy az életszentségre minden megkeresztelt ember meghívást kapott.
Csapó Márton atya szentbeszédében a Jelenések könyvének szimbólumaiból kiindulva a keresztség jelentőségére irányította a figyelmet. Kifejtette, hogy az Isten pecsétjével megjelöltek és a fehér ruhába öltözöttek képe a keresztségre utal, amely által Isten gyermekeivé válunk. Hangsúlyozta, hogy a szentség nem csupán a régen élt, példamutató keresztények kiváltsága, hanem minden megkeresztelt ember hivatása.
A káplán arra is rámutatott, hogy a szentmisében különleges módon válik láthatóvá a földi és a mennyei Egyház egysége. A szentek közössége nem pusztán a múlt nagy alakjait jelenti, hanem mindazokat összekapcsolja, akik Krisztushoz tartoznak.
Az ünnepi evangéliumban elhangzó nyolc boldogságról elmélkedve Csapó Márton atya kiemelte, hogy az evangéliumi boldogság túlmutat a hétköznapi örömökön és az emberi sikereken. Életünk során sokszor a megvalósult tervektől, az anyagi biztonságtól vagy a vágyaink beteljesülésétől várjuk a boldogságot, az igazi boldogság azonban Isten ajándéka, amely a nehézségek és megpróbáltatások közepette is megélhető.
A szentbeszéd végén a lelkipásztor emlékeztetett arra, hogy a keresztény ember reményének és örömének alapja az Istennel való szoros kapcsolat. Ez a közösség ad értelmet életünknek, és ez kapcsol össze bennünket mindazokkal, akik már az örökkévalóságban élnek.
