A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye története

(Forrás: Illyés Gábor: Római Katolikusok Hajdú-Bihar Megyében. VII. fejezet. Debrecen, 21021. 34-36. oldalak

A katolikus hívek számának növekedése és arányuk különböző alakulása az ország városaiban és falvai­ban az egységes és eredményes lelkipásztorkodás érdekében szükségessé tette az egyházmegyék átszer­vezését, hiszen az évszázadokkal korábban meghúzott, az akkori viszonyokhoz alkalmazkodó egyház­megyei határok a megváltozott körülmények között akadályaivá lettek a korszerű lelkipásztorkodásnak.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapításának előzményei

Dr. Seregély Istvánt 1987 júniusában nevezték ki egri érsekké. Egy olyan egyházmegye került igaz­gatása alá, amely 24 ezer km2-ével az ország területének egynegyedét képezte. Még ugyanezen év októ­berében ad limina látogatásra ment püspöktársaival együtt Rómába. A visszaemlékezése szerint a pápa, a magyarországi egyházmegyék térképét nézegetve, már akkor látta azok területi abszurditását, de a látogatásáig nem történt semmi érdemleges.

E kérdésben tehát II. János Pál pápa magyarországi lelkipásztori látogatása 1991. augusztus 16. és 20. között hozott fordulópontot. A látogatásról így számolt be dr. Ternyák Csaba egri érsek, aki több alkalommal is beszélgetett a pápa közvetlen munkatársaival: „A látogatás első helyszíne Esztergom volt. Mindenki nagy várakozással tekintett a magyar prímások városába tett pápai látogatás elé. Különösen Mindszenty bíboros nagy neve fokozta fel a várakozásokat. Annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor meglátták Esz­tergom szegényes városát, és megtudták, hogy a magyar prímás székhelye egy 30 ezer lakosú kisváros, amely ráadásul akkoriban még nagyon magán viselte azt a helyzetet, hogy a kommunista rezsim alatt az érseki városokat kifejezetten büntették a fejlesztések vonatkozásában. Különösen is érvényes volt ez a prímás városára, Esztergomra. A helyzet fonákságát fokozta az az élmény, amelyet az út második ál­lomása, Budapest tett a pápára és munkatársaira. A pápa és munkatársai értetlenül álltak az előtt a tény előtt, hogy a 2 milliós világvárosnak, Budapestnek nincs saját püspöke, és hogy három egyházmegye osztozik területén. Emlékeim szerint ez után a látogatás után kezdődtek meg, ill. gyorsultak fel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye új határai megalkotására és az új magyar egyházmegyék létrehozására vonatkozó munkálatok.”

Ugyanezt a momentumot emeli ki visszaemlékezésében dr. Seregély István is: „Az egyházmegyék átszerkesztése II. János Pál pápa érdeme, aki 1991-ben meglátogatta hazánkat, és érzékelte azt az abszurdu­mot, hogy a szegedi püspök, ha kinéz az ablakon, a Váci Egyházmegyéhez tartozó tápéi templom tornyát látja, vagy ugyanígy a győri püspök az ablakából a Mosoni-Duna túlsó partján az Esztergomi Érsekség területében gyönyörködhetett. Az egri érseknek egy napot kell utaznia, hogy Kunszentmártont, vagy a román határon lévő szatmári plébániákat meglátogassa.” Számokra fordítva: az egri érseknek 18 évre lett volna szüksége ahhoz, hogy – vasárnaponként két helységet számítva – végig látogassa egyházmegyéje valamennyi plébániáját.

A püspökkari konferencián elsőként 1991 szeptemberében merült fel, hogy „az egyházmegyék határgondjait is meg kell tárgyalni”, ám ekkor arra nem került sor. 1992 márciusában Sere­gély István érsek írásban át is adta elképzeléseit az egyházmegyék határainak módosításáról. Javaslatai között szerepelt az egri egyházmegye két részre osztása, Eger és Nyíregyháza központtal.
/…/

1992 szeptemberében a konferencia tagjai egyhangúlag megbízták dr. Dékány Vilmos esztergomi se­gédpüspököt azzal, hogy szakemberek bevonásával állítson fel egy bizottságot az egyházmegyei határok kiigazítására. Kérésük, hogy „olyanok legyenek a bizottság tagjai, akik ismerik a tényleges helyzetet, és tudnak objektív javaslatokat tenni.” Ekkor a konferencia tagjainak kiosztottak egy munkatérképet is. A dr. Dékány Vilmos elnökletével felálló bizottság tagjait jórészt az érintett egyházmegyék főpásztorai de­legálták: dr. Nagy Imre (Budapest), dr. Ternyák Csaba (Magyar Katolikus Püspöki Kar), Blanckenstein Miklós (Országos Lelkipásztori Intézet), Bajcsy Lajos (Budapest), Széll János (Kalocsa), dr. Váradi József (Eger), Wirth János (Veszprém), dr. Bóna László (Győr), Kertész Péter (Székesfehérvár) és Réthy István (Szeged-Csanád).
1992 októberében dr. Dékány Vilmos ismertette jelentését a magyar egyházmegyék határainak kiiga­zítására és új egyházmegyék létrehozására felállított bizottság megszervezéséről és eddigi munkájáról.
/…/

A bizottság munkája során igyekezett a megyei határokhoz igazodni, figyelembe vette a természetes határok adta lehetőségeket, továbbá az úthálózatot és a földrajzi viszonyokat is. Nem hagyhatták figyel­men kívül a történelmi vonatkozásokat sem, ami abban a célkitűzésben mutatkozott meg, hogy vala­mennyi egyházmegyei központot jelenlegi helyén kell hagyni.

A bizottság által elkészített tervezet szerint a felállítandó egyik új egyházmegye „Egertől megkapja a Tiszától keletre fekvő területeket, Szeged-Csanádtól annak északkeleti részét Debrecennel. Az új egyház­megye területét tehát Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye képezné”. Az A változat nyíregy­házi püspökség felállítását javasolta, hiszen ezt indokolja „a város katolikus túlsúlya, jól kiépített egyházi szervezete”, továbbá „van püspöki székháznak alkalmas épület, vonzáskörében vannak a határon túli magyarok”. A B változat a debreceni püspökség mellett a következő érveket hozta: „a város kulturális rangja, az ökumenikus szempontok és az a tény, hogy Debrecen valamikor a nagyváradi ap. kormányzó székhelye volt”. Ezt követte a javaslatok megvitatása. Dr. Seregély István egri érsek kifejezte, hogy min­denképpen indokoltnak tartja az egri főegyházmegye megosztását, a javasolt határokat is elfogadja, a kérdés csak az, hol legyen az egyházmegye központja: „A debreceni központ mellett szól a városban élő nagy létszámú katolikus hívő közösség, és Debrecen kulturális központ jellege (egyetemi város, igen sok középiskolával és más oktatási intézménnyel). Nyíregyháza mellett pedig az szól, hogy vasúton igen jól megközelíthető”. Végül még hozzáteszi: „Tudni kell azonban azt is, hogy bármelyik város is lesz az új központ, az új egyházmegye területén mindenképpen a protestánsok lesznek többségben”. Dr. Dankó László hozzászólásában kifejtette, hogy történelmi okok, elsősorban a nagyváradi papság érzékenysé­ge miatt, mindenképpen Debrecenbe kellene vinni az egyházmegyei központot. Aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a nagyváradi püspök a végsőkig tiltakozna a nagyváradi egyházmegye ilyen formán tör­ténő megosztása ellen. Dr. Paskai László bíboros az elhangzottakra reflektálva kifejtette, hogy szerinte is sokkal jobb lenne debreceni, és nem nyíregyházi egyházmegyét létrehozni. Indoka: „Debrecenben működött egykor a nagyváradi apostoli kormányzó, a városnak van katolikus egyházkormányzati ha­gyománya”. A nagyváradi püspök esetleges tiltakozásáról az a véleménye, hogy az új változásokat nem a Püspöki Kar, hanem az Apostoli Szentszék kezdeményezi és rendeli el. Angelo Acerbi apostoli nuncius felvetette a kérdést, hogy milyen reakciók várhatók a reformátusok részéről, ha Debrecenbe kerül egy katolikus püspök. Végül dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök pedig azt hangsúlyozta, hogy „sok későbbi gondnak lehetne elejét venni, ha az új püspökség központja Debrecen lenne, nem pedig Nyíregyháza”.

A hozzászólásokat lezárva az elnök megkérte dr. Dékány Vilmost, hogy az elhangzottak figyelem­bevételével folytassa a megkezdett munkát, és így terjessze elő a téli konferenciára az újabb javaslatot, valamint gondoskodjék azok latin nyelvű fordításairól. A konferencia után e tárgyban a következő saj­tóközleményt adták ki: „A konferencia foglalkozott a korszerű lelkipásztori ellátás követelményeinek megfelelő új egyházmegyei határok és új egyházmegyék alapításának kérdéseivel. Az ügy a jövőben még sokirányú vizsgálódást, igen alapos előkészítést és megfontolást igényel. A döntés az Apostoli Szentszék­re tartozik”.

A bizottság tagjai mellett a hívek egy részét is foglalkoztatták az új egyházmegyei határok, illetve állást foglaltak a „Debrecen vagy Nyíregyháza” kérdésben is. Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész, múzeológus, a Debreceni Katolikus Figyelő főszerkesztője „Legyen Debrecenben katolikus püspökség!” óhajjal gyűjtötte össze érveit a lap hasábjain. A szerző elismerte Nyíregyháza dinamizmusát és befogadóképességét, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ott a görögkatolikus püspökség jelenléte előnyösebb helyzetet teremt az ottani katolikusok számára, mint Debrecenben a református püspökség. Ezért szerinte a Tiszántúli Református Egyház­kerület székhelyén „méltó egyház diplomáciai partnerként” jelen kell lennie a katolikus egyházvezetés­nek is. A Debrecen központú püspökség felállítása „lényegi előrelépést jelenthetne a mindnyájunk belső igényét megvalósító ökumenizmus felé” is. Indokai között megemlítette még, hogy a város az 1700-as évek elején csak azért őrizhette meg szabad királyi városi rangját, mert visszafogadta a katolikusokat: „A város reformáció előtti és azt követő hagyományai méltó alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy itt legyen az új egyházmegye székhelye”. Ehhez nyújtaná a szükséges szellemi bázist Debrecen egyetemi város jellege és nagyobb vonzáskörzete. Keresztesné reméli, hogy „nyíregyházi testvéreink nagylelkűen és reálisan elismernék, ha a megfontolt döntés Debrecent választaná az új egyházmegye központjává”.

A Püspökkari Konferencia téli ülésére, amelyet 1992. december 9. és 11. között Leányfalun tartottak, elkészült az újabb javaslat és annak latin nyelvű előterjesztése is. A hozzászólások már csak két kérdéses pontot érintettek: Budapest sorsát, valamint, hogy a felállítandó új keleti egyházmegyének Debrecen vagy Nyíregyháza legyen-e a központja. A konferencia elnöke elöljáróban reményét fejezte ki, hogy „a jövő évszázad biztosan áldani fogja azt a döntést, amely létrehozza ezeket az egyházmegyéket”, még an­nak ellenére is, hogy „a papság hozzáállása általában negatív”.

Dékány püspök közölte a konferencia tagjaival, hogy a bizottsági tagok 6:3 arányban a tiszántúli egy­házmegye központjaként Debrecent javasolják. Azonban a nyírségi papság lelkipásztori szempontokra hivatkozva Nyíregyháza mellett nyújtott be petíciót. E petíció elkészítésében dr. Váradi Józsefnek volt a legnagyobb szerepe, aki statisztikai adatokkal érvelt Nyíregyháza központúsága mellett. (E petíció­nak és dr. Váradi József kitartásának legnagyobb eredménye az lett, hogy az új egyházmegye elneve­zésébe bekerült Nyíregyháza is, amelynek a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt templomát így társszékesegyházi rangra emelték.) Gyulay Endre püspök szerint a reformátusok nem fognak til­takozni egy debreceni katolikus püspökség ellen. Dankó érsek kiemelte, hogy a debreceni püspökség felállításával meg lehetne menteni a Szent László titulust, ami „sok sebre gyógyír lenne”. Gyulay püspök információi szerint Tempfli József nagyváradi megyéspüspök olyan kéréssel fordul majd a Szentszékhez, hogy Debrecen tartozzék hozzá, és ő egy helynökön keresztül gyakorolná kormányzati tevékenységét. Kovács Endre egri segédpüspök Nyíregyháza mellett érvelt: a város környékén él a katolikus többség, és a kárpátaljai magyarok közelsége is ezt a várost indokolná egyházmegyei központtá tenni. Végleges döntést e kérdésben ekkor még nem sikerült hozni.

Közben Seregély István érsek úr és Bosák Nándor egri rektor felkeresték Kocsis Elemér debreceni református püspököt, hogy mit szólna ahhoz, ha Debrecenben létesülne egy katolikus püspökség. Se­regély István szerint mély nyomokat hagyott a debreceni reformátusok emlékezetében, amikor II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án megkoszorúzta a Gályarabok emlékoszlopát, amit igazol Kocsis Elemér visszaemlékezése is: „A pápát nagy szeretettel fogadta az ökumenikus közösség. II. János Pál – érezve a felé sugárzó szeretetet – megváltoztatta az eredeti programot. Nemcsak koszorút hozott a gályarab lelké­szek emlékoszlopára, hanem maga helyezte el azt. Ezzel a gesztusával lefegyverezte mindazokat, akik el­lenezték ezt az ökumenikus találkozást. II. János Pál látogatása Debrecenben az ökumenikus mozgalom csúcspontja volt Magyarországon, amelyről az egész világon tudósítottak. A csúcson nem lehet időzni, de lehet rajta tájékozódni a szeretet és kölcsönös megbecsülés szellemében”. Kocsis Elemér nem látta akadályát a katolikus püspökség megalapításának a kálvinista Rómában.

1993. január 15-én az ad limina látogatás előtti rendkívüli konferenciát tartottak, amelyen Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatta a megjelenteket. A határon túli, kisebbségben élő magyarokra gon­dolva többek között kifejtette, hogy „a magyar kormánynak az a véleménye, hogy egyházi szempont­ból is tragikus lenne, ha az egyházmegyék határait az államhatárokhoz igazítanák”, hiszen „a határok jelentősége megszűnőben van.” Az elmondottakra elsőként dr. Seregély István érsek-elnök reagált. Az egyházmegyék határaival kapcsolatban kifejtette, hogy a hazánkkal szomszédos országokban az Apostoli Szentszék már régen rendezte az egyházmegyék határait. E rendezés során sem a magyar katolikus egy­házat, sem a magyar államot nem kérdezték meg, az egyházmegyei határok rendezése pedig sehol sem nemzetiségi alapon történt.

1993. január 23. és 30. között a Magyar Katolikus Püspöki Kar az ötévenként esedékes ad limina látogatáson vett részt Rómában. Az Angelo Sodano bíboros államtitkárral folytatott tanácskozás kiemel­kedő témája volt az egyházmegyei határok kérdése. A rendezés tervét már beterjesztette a Püspöki Kar a Szentszékhez. A bíboros államtitkár és a Püspöki Kongregáció prefektusa biztosította a püspököket arról, hogy az egyházmegyei határok kérdésében belátható időn belül döntés születik. Az új egyházmegyék alapításának a terve is kedvező fogadtatásra talált. A Szentatya erről a következőt mondta: „Az egyház­megyei határok rendezése a jobb lelkipásztorkodást szolgálja. Teljesen megfelel a II. Vatikáni Zsinat a Püspökök Lelkipásztori Hivatásáról hozott határozata előírásainak, miszerint a püspök plébániáit elér­hető távolságból és elfogadható időbefektetéssel kereshesse föl.

1993. április 27-én rendkívüli konferenciát tartottak a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, mely­nek tárgya az új egyházmegyékkel és az új egyházmegyei határokkal kapcsolatban felmerülő kérdések megoldásának előkészítése volt. A konferencia résztvevői sorra vették az egyházmegyei határrendezések­kel kapcsolatos tennivalókat. Eszerint szükségesnek ítélték, hogy a pápai bulla megérkezését követően nyomban adjanak ki püspökkari körlevelet és hívjanak össze széles körű sajtókonferenciát. Aki kanonok, az továbbra is megmarad kanonoknak eredeti egyházmegyéjében, vagy pedig az új egyházmegyében kell kanonokká kinevezni. Az új egyházmegyék anyagi támogatásával kapcsolatban elfogadták, hogy az 1993. évi állami hitéleti támogatásból el kell különíteni az új egyházmegyék részére 15-15 millió forintot. Az „anya” egyházmegyék ezen felül is támogassák az új egyházmegyéket a megindulásnál. A befolyt köz­ponti járulékot területileg és személyileg arányosan megosztva adják át az újaknak. A pápai bulla meg­érkezéséig az érintett területeken alapos indok nélkül személyes áthelyezéseket végrehajtani teljes inkor­rektség, az viszont lehetséges, hogy a két érintett ordinárius beleegyezésével valaki átkerülhet a másik egyházmegyébe. Az esperesi kerületek területi beosztását az érintett ordináriusok oldják meg. Végezetül a lelkipásztorkodó papság informálásával kapcsolatban elfogadták dr. Ternyák Csaba püspök javaslatát, mely szerint „a pápai bulla kihirdetésével egy időben az érintett ordináriusok részletesen tájékoztatják majd a papságot az új egyházmegyei helyzetről. Levélben, személyes találkozókon elbúcsúztatják az új egyházmegyébe kerülő papokat, illetve fogadják az újakat. A távozóknak kifejezik köszönetüket eddigi munkájukért, az érkezőket pedig biztosítják atyai gondoskodásukról.”

Hungarorum gens

II. János Pál pápa az 1993. május 31-én, pünkösd ünnepén kelt „Hungarorum gens” kezdetű bullájá­val megváltoztatta a Magyar Katolikus Egyház szervezeti felépítését. Egy kivétellel valamennyi egyház­megye határát megváltoztatta és két új egyházmegyét hozott létre azzal a céllal, hogy kiegyenlítődjenek a létszám- és területbeli különbségek. A Kaposvári Egyházmegyét a Veszprémi Egyházmegye déli része­iből, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét az egri érsekség keleti és a szeged-csanádi püs­pökség északi területeiből. Az eddigi három érseki tartomány (Esztergom, Kalocsa, Eger) mellett a pápa most érseki rangra emelte a veszprémi püspökséget, első érseke az eddig megyéspüspök, Szendi József lett. A Kaposvári Egyházmegye püspökévé Balás Béla veszprémi segédpüspököt, a Debrecen-Nyíregyhá­zi Egyházmegye főpásztorává pedig Bosák Nándor egri szemináriumi rektort nevezte ki. A kinevezési bullában olvasható: „Mivel ennek az újonnan alapított egyházmegyei közösségnek nincs Főpásztora, téged tartunk kedves fiunk, ezen tisztség betöltésére méltónak, aki jártas vagy a lelkipásztori szolgálatban és példás erények ékesítenek”. A Kalocsai Főegyházmegye elnevezése Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyére, az esztergomié Esztergom-Budapesti Főegyházmegyére (Érsekség) változott.

Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival 1993. június l-jén ismertette hivatalosan a pápai bulla rendelkezéseit. Hangsúlyozta, hogy „a pápai rendelkezés minden jelenlévő felé örömöt jelent, még azok felé is, akik jelentős területeket veszítettek el”. Majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az előkészítés munkájában részt vettek, különösen dr. Dékány Vilmos esz­tergomi segédpüspöknek. Ismertette a Szentatya apostoli levelét is, melyben a magyar egyház történelmi küldetését értékelte, és rámutatott arra, hogy „a jelen legfontosabb feladata valamennyi erő összpontosí­tása az újraevangelizálás érdekében”, ahogy a bulla végén megfogalmazta: „Legyen ez alkalom arra, hogy az ország újra evangelizálásában megújuljon az az elkötelezettség, amire mindnyájatokat: püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket buzdítottam, Magyarország megkeresztelkedésének ezredik, és a keresztény kor kétezredik évfordulójára készülve”. Ezek után gyakorlati kérdéseket beszéltek meg, ame­lyek a megvalósítás módjaira vonatkoztak.

/…/

A híveket hivatalosan az egyházmegyék területének átrendezéséről a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1993. június l-jén kelt pásztorlevelében tájékoztatta, melyet a kézhezvétel utáni vasárnapon min­den misén fel kellett olvasni. A változtatások indoklása és az új határok ismertetése után azzal zárult a pásztorlevél, hogy „bizonyára többen lesznek papok és hívek között olyanok, akiket a változás érzelmileg érint, egyénileg másfajta megoldást jobbnak tartanának”. Ezeket az embereket is azzal buzdította, hogy „a most történt változások régóta meglévő problémákat oldanak meg: a történelmi hagyományok meg­őrzése mellett szolgálják a területi egységek jobb kialakítását, a püspökök, a papok és a hívek közötti jobb személyes kapcsolat lehetőségét, ezzel együtt a lelkipásztori feladatok hatékonyabb ellátását”. Befejezésül arra kérte a híveket, hogy „a mostani változásokat a papok és a hívek Szent Péter apostol utóda iránti tisztelettel és a magyar egyház jövőjéért érzett felelősséggel fogadják. Így Isten áldása fogja kísérni törek­véseinket a hitélet megújítására”.

Az új egyházmegye a nagyváradi püspökség örökségeként Szent László királyt választotta védőszent­jéül. Ünnepe június 27. Szokás szerint e naphoz kötődően szentelik fel az egyházmegye új papjait és diakónusait.

Első püspökszentelés az új egyházmegyében

A székesegyházi rangra emelkedő debreceni Szent Anna-templomban 1993. június 15-én 17 órai kez­dettel ünnepi szentmise keretében püspökké szentelték Bosák Nándort, és beiktatták tisztségébe mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első megyéspüspökét.

A szertartást dr. Paskai László bíboros vezette be, és ő volt a fő szentelő püspök is. Angelo Acerbi, ma­gyarországi apostoli nuncius II. János Pál pápa képviseletében olvasta fel a bullát. A Hajdú-Bihari Napló tudósítója szerint „katolikus templomokban szokatlan taps fogadta a bulla kihirdetését”. Bosák Nándort a bíboros mellett dr. Seregély István egri érsek és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök szentelte fel, kézrátétellel, imádsággal és felkenéssel. Az evangéliumos könyv és a szimbolikus püspöki jelvények (gyűrű, süveg, pásztorbot) átadásával életbe lépett a pápai határozat. A társszentelő püspökök azokat az egyházmegyéket képviselték, amelyek területéből az új egyházmegyét létrehozták. A szentmisét a fel­ajánlástól kezdve már az új püspök mutatta be.

Az ünnepi szertartás végén elmondott beszédében Bosák Nándor köszönetét és hálaadását fejezte ki: „Megilletődéssel adok hálát a mindenható Atyaistennek, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk, és úgy rendelkezett, hogy az ő egyháza a világ végéig hirdesse Krisztus megváltó öröm­hírét. Különösen azért adok hálát Istennek, hogy megajándékozott a hivatás kegyelmével a katolikus egyházban. Harminc évvel ezelőtt papjai közé fogadott, most pedig rám bízta a püspöki szolgálatot”. Kö­szönetet mondott II. János Pál pápának is, aki „pünkösd ünnepén hirdette ki az új egyházmegyék felállí­tását, azzal a meggyőződéssel, hogy a Szentlélek életet adó, megújító kegyelmébe ajánlhatja az új magyar egyházmegyéket”. Beszédében idézte Izajás próféta szavait, melyeket püspöki jelmondatául választott: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet!”. E mondat összefoglalja papi és püspöki szolgálatának lényegét: „Papi szolgálatomat továbbra is úgy fogom föl, mint eddig, hogy arra kaptam, hogy embertársaimat szol­gáljam, hogy időről időre, újra és újra megtörjem a rászorulóknak, az igazságra, vigasztalásra szorulók­nak az evangélium kenyerét”.
/…/

Befejezésül püspöki helynökké nevezte ki dr. Váradi József nyíregyházi belvárosi kanonok apát urat, a püspöki hivatal irodavezetésével pedig Papp János orosi plébánost bízta meg, valamint bejelentette, hogy a Püspöki Iroda átmenetileg a nyíregyházi papi otthon épületében kezdi meg működését, Debrecenben pedig a Szent Anna Főplébánián, amíg megfelelő helyet találnak.
Bosák Nándor a nyíregyházi társszékesegyházban püspöki székfoglalóját június 29-én tartotta az este 6 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében.
/…/

Bosák Nándor egyik legfontosabb püspöki feladatának tartotta, hogy az új egyházmegye területén élő római katolikus híveket összefogja, és egységes, önálló arculatú egyházmegyei közösséggé formálja. Ehhez ki kellett építeni az egyházmegyei szervezet strukturális hivatalait, létrehozni az ezekhez kap­csolódó intézményeket és felállítani az egyházkormányzathoz szükséges bizottságokat. A debreceni ön­kormányzattól kárpótlásként visszakapott Varga utca 4. sz. alatti, addig szakközépiskolai kollégiumként működő épületet alakították át a püspöki iroda céljaira. Az új püspöki rezidenciát 1994. június 15-én Seregély István egri érsek szentelte fel.
Szükségessé vált a plébániák szerkezetének átalakítása, új temp­lomok építését szorgalmazta, hogy „a híveknek ne kelljen órák hosszat utazgatniuk a hitélet gyakorlá­sához”.

Palánki Ferenc megyéspüspöki szolgálata

Bosák Nándor 2014. december 28-án betöltötte a 75. életévét, és a kánonjognak megfelelően benyúj­totta lemondását püspöki hivataláról, amelyet Ferenc pápa elfogadott, és az új püspök beiktatásáig az egyházmegye apostoli kormányzójává tette. Utódául 2015. szeptember 21-én Palánki Ferenc egri segéd­püspököt nevezte ki, akit 2015. november 14-én a Szent Anna-székesegyházban iktattak be hivatalába. Bosák Nándor az ünnepi szentmisén így tekintett vissza: „Huszonkét éves az egyházmegye. Ez a szám a katolikus egyház évezredes történetéhez mérve minimálisnak tűnik, földi életünk mértékében azonban nem kevés, főleg nem jelentéktelen. Ahhoz mindenképpen elég, hogy egy újonnan született közösség út­jára induljon, tovább lépve a gyermekkoron, és felnőttként vállalja feladatát a többi testvér között”. A nyu­galmazott főpásztor szerint a strukturális építkezésre és a belső tartalmakra vonatkozóan csak félig kész egyházmegyét tud átadni utódának, akinek „bölcs, előretekintő és kitartó munkájára” nagy szükség van.

Palánki Ferenc megyéspüspök a beiktatás utáni napon, november 15-én Nyíregyházán, a Magya­rok Nagyasszonya-társszékesegyházban tartotta ünnepi székfoglaló szentmiséjét. Püspöki jelmondatául Szent János evangéliumából (vö. Jn 11,25) vette alapul Jézus egyik mondását, amellyel kifejezheti saját hitét: „Jézus a feltámadás és az élet”. A felnőttkorba lépő, de még mindig fiatal egyházmegye második püspöke hármas célt tűzött ki maga elé: törekedni fog arra, hogy a személyes törődés és a megszólít- hatóság jellemezze szolgálatát, és hogy ő is meg tudja szólítani az embereket az evangélium jó hírével. A személyesség mellett kiemelten ügyel majd a családokra. Harmadik sarkalatos pontként az ökumené továbbvitelét tűzte ki célul.
(Forrás: Római Katolikusok Hajdú-Bihar Megyében című könyv VII. fejezete)

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye statisztikai adatai a teljesség igénye nélkül. (Forrás: A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Sematizmusa – 2023)

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területe: 12 148, 56 km2
Lakossága: 1 048 522 fő
Római katolikusok száma: 111 613 fő (a 2022-es népszámlálási adatok szerint)
Főesperességek száma: 2
Esperességek száma: 7
BIHARI FŐESPERESSÉGBEN: Berettyóújfalui Esperesi Kerület, Debreceni Esperesi Kerület
SZABOLCSI FŐESPERESSÉGBEN: Kisvárdai Esperesi Kerület, Nagykállói Esperesi Kerület, Nyíregyházi Esperesi Kerület, Polgári Esperesi Kerület, Szatmári Esperesi Kerület
Plébániák száma: 57
Debrecen-nyíregyházi egyházmegyés papok száma: összesen 75 fő, ebből nyugalmazott: 12 fő, aktív: 60 fő
Az egyházmegye területén szolgáló férfi szerzetesek száma: 6 fő, szerzetes papok: 4 fő, szerzetes diakónus:1 fő, laikus szerzetes: 1 fő, szerzetesnők: 14 fő
Az egyházmegye világi hitoktatóinak száma: 109 fő
Az egyházmegye akolitusainak száma: 101 fő
Az egyházmegye lektorainak száma: 18 fő

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési intézményei:
Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde – Ajak
Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde Petőfi Sándor Tagiskolája – Nyírkércs
Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium – Nyírbátor
Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola – Fülöp
Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola – Geszteréd
Szent Anna Katolikus Általános Iskola – Nyírtelek
Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola – Nyíregyháza
Szent János Katolikus Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola – Egyek
Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium – Debrecen
Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda – Kisvárda
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Mag yar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda – Mátészalka

Felsőoktatási szakkollégium: Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium

A Katolikus Egyház fenntartásában működő köznevelési intézmények egyházmegyénkben:
Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium – Debrecen
Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium – Debrecen
KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda – Pócspetri
KOSZISZ Szent István Gimnázium – Újfehértó

Az egyházmegye szociális intézményei, karitatív szervezetei:
Seregély István Papi Szociális Otthon – Nyíregyháza
Szent Antal Idősek Otthona – Balkány
Szent Erzsébet Otthon – Debrecen

Debrecen Forrás lelki Segítő Központ:
Forrás Mentálhigiénés Központ
Forrás Közösségi Klub

Karitatív szervezetek:
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász
Szent Anna Karitász Nappali Melegedő
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-alföldi Régiója