Harmincöt, hosszú évek óta elkötelezetten szolgáló önkéntes munkáját ismerte el Caritas Hungarica-díjjal a Katolikus Karitász október 3-án Budapesten. A kitüntetettek az ország különböző pontjain nap mint nap rászoruló családokat, időseket, betegeket és magányos embereket segítenek. A Budai Ciszterci Szent Imre-templomban rendezett ünnepségen a segélyszervezet közössége sokszor évtizedeken át végzett, csendes és kitartó szolgálatukért adott hálát.
A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye három önkéntese is Caritas Hungarica-díjban részesült: Csernyus Enikő, a Nyíregyházi Szent Imre Karitászcsoport, Csordás Istvánné, az Ófehértói Szent Erzsébet Karitászcsoport, valamint Györgyfiné Kulcsár Zita, a Berettyóújfalui Szent Angéla Karitászcsoport tagja.
Hálával és köszönettel gondolunk szeretetszolgálatukra, és Isten áldását kérjük további életükre és szolgálatukra.
A Caritas Hungarica-díjjal a Karitász évről évre azoknak az önkénteseknek mond köszönetet, akik hosszú idő óta példamutató elkötelezettséggel fordulnak a rászorulók felé. Nehéz helyzetben élő családokat, időseket, betegeket, fogyatékossággal, függőséggel vagy hajléktalansággal küzdő embereket támogatnak, közösségi programokat szerveznek, adományokat gyűjtenek és juttatnak el oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
Az ünnepi szentmisén Fekete Szabolcs Benedek püspök Jób történetéből és Jézus öröméből kiindulva szólt a Karitász küldetéséről. A segítőket a cirenei Simonhoz hasonlította, aki odalép a keresztet hordozó mellé, és részt vállal annak terhéből. Jób példáján keresztül arra mutatott rá, hogy a szenvedésre nemcsak teherként, hanem meghívásként is tekinthetünk: lehetőségként arra, hogy egymás mellé álljunk. „Az örömöt nekünk keresni kell” – hangsúlyozta.
Ennek példájaként egy közelmúltbeli idősotthoni látogatást idézett fel. Egy idős asszony, aki már nem tudta megenni a neki vitt almát, annak illatában találta meg az örömet; az ápoló pedig megígérte, hogy meghámozza és lereszeli számára. A püspök arra mutatott rá: egyetlen alma is képes volt megváltoztatni az otthon aznapi légkörét. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy a legnehezebb napokban is vegyék észre az apró örömöket.
A szentmisét követő díjátadón Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója köszöntötte az elismerésben részesülőket. Mint mondta, az ünnep lehetőséget ad arra is, amire a hétköznapokban ritkán jut idő: megállni és kimondani, hogy köszönjük. Az irgalmas szamaritánus történetét felidézve hangsúlyozta: a Karitász munkája sokak egymásra épülő összefogásából születik.
Az országos igazgató felidézte azt is, hogy idén 35 éve alakult újjá Magyarországon a Katolikus Karitász. Az elmúlt évtizedekben önkéntesei gazdasági válságok, árvizek, a világjárvány és a háború idején éppúgy helytálltak, mint a mindennapok kevésbé látható krízishelyzeteiben.
„Nem a maradék idejüket adják, hanem az idejüknek a legjavát. Aki pedig az idejét adja, az az életéből ad” – fogalmazott Zagyva Richárd, aki a díjazottakat egy emberibb, igazságosabb és testvéribb világ csendes építőinek nevezte.
Az ünnepségen a harmincöt kitüntetett egyházmegyénként vette át az elismerést. Az okleveleket Fekete Szabolcs Benedek püspök, az aranyozott Karitász-kitűzőket Zagyva Richárd országos igazgató, a méltatási füzeteket pedig az egyházmegyei Karitász-igazgatók, illetve képviselőik adták át.
A kitüntetettek nevében Golovics Mónika, a kecskeméti Szentháromság Plébánia Karitász Csoportjának díjazott képviselője mondott köszönetet. Saját történetén keresztül arról beszélt, hogy a Karitászban a mások felé fordulás mindennapi gesztusaiban lehet továbbadni mindazt a jót, amit az ember maga is kapott: „Néha egy adomány, néha egy látogatás, egy beszélgetés, egy segítő kéz, máskor pedig csak az, hogy valaki tudja, nincs egyedül.”
A Katolikus Karitász országos hálózatában jelenleg 16 egyházmegyei központban, több mint 800 csoportban közel tízezer alkalmi vagy állandó önkéntes segíti a rászorulókat.
Forrás: Katolikus Karitász – Caritas Hungarica
Fotók: Vermes Tibor
