2026. szeptember 6-án délután tanévnyitó szentmisére hívtuk és vártuk kis elsőseinket és szüleiket a mátészalkai Ráczkerti templomba.
A Széchenyi István Katolikus Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde ünnepélyes Veni Sancte tanévnyitó szentmiséjén Csapos Zsolt főigazgató úr köszöntötte a jelenlévő pedagógusokat, szülőket és diákokat. Főigazgató úr beszédében kiemelte, az idei tanév mérföldkő az intézmény életében, hiszen az iskola ebben a tanévben ünnepli fennállásának 120 éves évfordulóját. Főigazgató úr beszédében egyszerre szólt az intézmény teljes közösségéhez, gyerekekhez, pedagógusokhoz, szülőkhöz.
Az új tanév kezdetén egyszerre tekintünk előre, a ránk váró feladatokra, valamint vissza, közösségünk gazdag múltjára. Az intézmény küldetése 120 év alatt is változatlan maradt, bár az épület, a tantermek, a könyvek és a tanítási módszerek az évtizedek alatt rengeteget változtak. A jubileumi év felhívja figyelmünket arra a mindannyiunkat érintő felelősségre, hogy tetteinkkel, szavainkkal és egymáshoz való viszonyunkkal mi is ugyanúgy nyomot hagyunk az iskola történetében és egymás lelkében, mint elődeink. Intézményünk 15 esztendeje szolgál a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában. Ez az időszak megerősítette azt a szemléletet, hogy az iskola több mint a tudás átadásának helye, olyan közösség, ahol a teljesítmény mellett az emberség, a követelmény mellett az irgalom és a hit megtartó ereje hatja át a mindennapokat.
Az idei jubileumi tanév különleges felelősséggel jár. Nem a hibátlanság, hanem a hitelesség a mércénk, a gyermekek arra fognak emlékezni, hogy biztonságban érezték-e magukat, és kaptak-e segítséget a talpra álláshoz egy-egy kudarc után. Szakmai igényességre, türelemre és egymás támogatására buzdította a nevelőtestületet Csapos Zsolt főigazgató úr.
Főigazgató úr külön hálával és tisztelettel emlékezett meg Palánki Ferenc püspök atya kalocsa-kecskeméti érseki kinevezéséről, megköszönve főpásztori szolgálatát, és Isten bőséges áldását kérve új küldetésére.
Heidelsperger István püspöki helynök atya az Evangéliumról való elmélkedésében egyszerre szólt a jelen lévő szülőkhöz, gyermekekhez és pedagógusokhoz.
„Ahol ketten vagy hármak összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Ha közösen kéritek a mennyei Atyát, teljesíti kéréseteket.” Ebben a közösségben – ahol most nem csupán ketten vagy hárman, hanem sokkal többen gyűltünk össze – kértük Isten áldását a pedagógusok áldozatos munkájára.
István atya párhuzamot vont az apostolok élete és a most iskolába lépő gyermekek sorsa között. Ahogyan a Szentlélek eljövetele hatalmas fordulatot hozott a bezárkózott apostolok életében – kinyitotta az ajtókat, és képessé tette őket arra, hogy bátran beszéljenek Jézus Krisztusról –, úgy vezeti ugyanez a Lélek a mi életünket is.
A gyermekek életében a legnagyobb változás most érkezett el, megkezdték az iskolát, elindulva egy évtizedekig tartó, hosszú úton. István atya hangsúlyozta, a pedagógusok és szülők feladata, hogy a Lélek útmutatását követve mély és maradandó nyomot hagyjanak a rájuk bízott gyermekek életében.
Az elmélkedés központi gondolatai három vezérige köré épültek, válassz, szeress, merjél!
Elsőként a választás felelősségére hívta fel a figyelmet István atya. Isten szabad akaratot adott nekünk, ezért minden egyes napon és élethelyzetben választanunk kell. Bár a körülöttünk lévő dolgokat és körülményeket nem mindig tudjuk megváltoztatni, azt mindig eldönthetjük, hogyan viszonyulunk hozzájuk, és milyen kapcsolatot alakítunk ki egymással. Tőlünk függ, hogy a nehézségek miatt panaszkodunk és neheztelünk, vagy inkább a hálát és a köszönetet választjuk. Jó és rossz között kell döntenünk, felismerve, hogy minden lépesünknek következménye van. Amit a fejünkbe, szívünkbe, lelkünkbe és értelmünkbe beépítünk, az örökre a miénk marad. A szülők felé fordulva István atya feltette a döntő kérdést, vajon mit ültetünk el a gyermekünk szívében? Az új tanév elkezdődött, és tele van csodálatos lehetőségekkel – a választás pedig a mi kezünkben van.
A második fő gondolat a szeretetről szólt, amely nem csupán múló érzelem, hanem tudatos döntés. Jézus tanítása szerint úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan ő szeretett minket. István atya kiemelte, hogy nem elég csupán kedvesnek lenni, hiszen a valódi szeretet elköteleződést jelent. A szülők a szeretet és az élet mellett döntöttek, ezzel pedig az édesanyák és édesapák egész életre szóló hivatást kaptak. Mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy jót tegyünk, imádkozzunk valakiért, és megmutassuk a szeretetünket. Amikor ez a szeretet embertpróbálóvá válik, tudnunk kell kérni, „Uram, segíts szeretnem őt, akit most nehéz szeretnem!” A szeretet és az életszentség elválaszthatatlanok egymástól; a szentek közös vonása az volt, hogy mérhetetlenül szerették Jézust, és ebből fakadóan szerették embertársaikat is. Gyermekeink olyanok, mint a virágok a Gondviselő kertjében, mindegyikük különböző és különleges, így nem hasonlíthatóak össze egymással, és mindegyiknek másfajta gondoskodásra van szüksége a fejlődéshez. A mi feladatunk, hogy megismerjük, szeressük őket, és rájöjjünk, mi a legmegfelelőbb számukra.
Harmadik lépésként a bátorságra, a maradandó, örök értékek felvállalására buzdította a gyermekeket, szülőket és nevelőket egyaránt. Mivel Isten képmásai vagyunk, nem ragadhatunk le a tisztán földi céloknál. Legfőbb célunk a Teremtő elérése, ami messze túlmutat az evilági dolgokon. Semmilyen földi siker elérésével nem ér véget a küldetésünk, minden döntésünknek tudatosnak kell lennie, hiszen választásainkkal vagy közelebb kerülünk Isten országához, vagy kimaradunk belőle.
Zárásként az atya arra intett, hogy maradjunk meg az igazi célnál. Ha tudunk helyesen választani, szeretünk tiszta szívből, és merünk Isten szerinti, jó döntéseket hozni, biztosak lehetünk abban, hogy közös munkánk gyümölcsöző és eredményes lesz az előttünk álló tanévben.
Isten áldását kérjük az új tanévben minden diákunk, pedagógusunk és dolgozónk életére és munkájára.
Gerecs Andrea
pedagógus
