Augusztus 16-án ünnepelte templombúcsúját a Polgári Nagyboldogasszony Egyházközség. Az idei ünnep különösen is a hálaadás napja volt: 168 éves templomunkért, közösségünkért és mindazokért adtunk hálát, akik szolgálatukkal építették és ma is építik egyházközségünket.
Az ünnepi szentmisét „Három Úrangyala” címmel orgonazenés áhítat előzte meg. Szabó-Farkas Petra szoprán énekét Kecskés Ádám és Dékány András orgonajátéka kísérte. Pierre du Mage és Johann Sebastian Bach művei mellett felhangzott Louis Vierne Les Angélus című háromtételes kompozíciója is.
A mű alapjául Jehan Le Povremoyne három költeménye szolgál, amelyek az emberi élet három szakaszát idézik meg. Reggel a kezdődő élet öröme és bizalma szólal meg, délben az út küzdelmei és terhei, este pedig a számvetés csendje és az örök élet reménye. Vierne zenéjében mindhárom tételben felhangzik az Úrangyalára hívó harangszó: mintha végigkísérné az embert az elindulástól az út küzdelmein át egészen a hazatérésig.
„A templom számunkra otthon”
Az ünnepi szentmise szónoka Maga László atya, egyházközségünk 2011 és 2024 közötti plébánosa volt. Homíliájának kezdetén arra emlékeztetett, hogy ahogyan az ember életében van születésnap és névnap, úgy egy templomnak is: felszentelésének évfordulója és titulusa ünnepe. Polgáron ez a kettő Nagyboldogasszony ünnepében összekapcsolódik.
Prédikációjának egyik központi gondolata így hangzott: „A templom számunkra otthon, ahol mennyei Édesatyánk vár minket.” Itt Isten asztalt terít számunkra, Krisztus önmagával táplál bennünket, igéjével alakít, a kiengesztelődés szentségében pedig leveszi rólunk bűneink terhét. Isten azért munkálkodik bennünk, hogy a mi szívünk is templommá, az ő lakóhelyévé váljon.
„Szeressük a templomot, legyünk hűségesek a mennyei Atya házához, a mi otthonunkhoz” – fogalmazta meg László atya az ünnep egyik legfontosabb üzenetét.
Van tovább – van mennyei haza
A prédikáció második része Nagyboldogasszony titkára irányította a figyelmet. Szűz Mária mennybevétele azt hirdeti, hogy földi utunknak van célja. László atya a régi non plus ultra – „nincs tovább” – mondást idézte fel, majd Nagyboldogasszony ünnepének üzenetét így foglalta össze: „van tovább, van mennyei kikötő, van cél, és az nem kevesebb, mint a mennyország.”
Mária már célba ért. Életének két nagy szava számunkra is utat mutat: a fiat, a „legyen”, amellyel elfogadta Isten akaratát, és a Magnificat, amelyben nem önmagát, hanem Istent akarta naggyá tenni. Ez a keresztény ember útja is: kimondani Istennek, hogy „legyen nekem a te igéd szerint”, és életünkkel Istent naggyá tenni.
A homília végén László atya örömre hívta a közösséget: örüljünk, hogy van templomunk, ahol mennyei Atyánk vár bennünket; örüljünk, hogy égi Édesanyánk már célba ért; és örüljünk annak, hogy mi is meghívást kaptunk a mennyek országába.
Köszönet tizenhárom év szolgálatáért
Az idei búcsú különleges alkalmat adott arra is, hogy közösségünk köszönetet mondjon korábbi plébánosának. A Polgári Római Katolikus Egyházközség képviselőtestületének döntése alapján 2026-ban Maga László atya vehette át a „Pro Ecclesia Polgariensis” díjat.
László atya 2011 és 2024 között szolgált Polgáron plébánosként. Tizenhárom esztendeje alatt keresztelők, elsőáldozások, bérmálások és esküvők örömében osztozott a családokkal, ott volt a betegek és a gyászolók mellett. Támogatta az imacsoportokat, szolgálata idején alakult meg a Szent László Imaszövetség, zarándoklatokat szervezett Máriapócsra, az Eucharisztikus Kongresszusra és a pápalátogatásra. A Covid-járvány idején is kereste annak lehetőségét, hogy a hívek ne maradjanak szentmise és lelki támasz nélkül.
Szolgálatához hozzátartozott az egyházközség épített örökségének gondozása, a templom felújítási munkái, a plébánia udvarának rendezése és a Kálvária gondozása. Fontosnak tartotta azokat az alkalmakat is, amelyek közösséggé formálták az embereket: a jótékonysági keresztény bált, a pünkösdi találkozókat, a gyermekek táboroztatását és a kálváriai fáklyás keresztutat.
A polgári, görbeházi, újtikosi és tiszagyulaházi hívek közös ajándékkal is köszöntötték korábbi lelkipásztorukat: egy misézőkelyhet ajándékoztak Maga László atyának, ezzel is megköszönve közöttük végzett szolgálatát.
Polgár város képviseletében Mecsei Dezső alpolgármester mondott köszönetet László atyának a településért végzett szolgálatáért, és Polgár Város emlékplakettjét adta át számára. Az egyházközség és a város közössége így együtt fejezhette ki háláját az itt töltött tizenhárom esztendőért.
Hála a csendes, hűséges szolgálatért
A szentmise végén két régi munkatársunkat is köszöntöttük. Baloghné Erzsike 2008 szeptemberétől végzi kántori szolgálatát, és ebben az évben ünnepelte 70. születésnapját. Molnár Ignácné Klárika 2004 óta szolgál sekrestyésként, és a búcsú hetében ünnepelte névnapját.
A templomban végzett szolgálat sokszor csendes, háttérben maradó munka, mégis nélkülözhetetlen része közösségünk életének. Hálásan köszöntük meg Erzsikének és Klárikának sokéves hűségüket, gondosságukat és szolgálatukat. Erzsike 70. születésnapja alkalmából pápai áldást vehetett át Papp László plébánostól.
Az ünnepi szentmise körmenettel folytatódott, majd a templomkertben szeretetvendégség várta a résztvevőket. A közös asztal mellett hívek, családok, vendégek és régi ismerősök találkozhattak egymással, így a liturgikus ünnep közösségi együttléttel folytatódott.
Az elindulástól a hazatérésig
Az idei búcsú sokféle mozzanata végül szépen összekapcsolódott. A Három Úrangyala reggele, dele és estéje az ember egész életútját idézte elénk. 168 éves templomunk falai nemzedékek imádságáról és hűségéről beszélnek. Korábbi plébánosunk köszöntése a papi szolgálatért, kántorunk és sekrestyésünk ünneplése pedig a hosszú éveken át végzett hűséges munkáért mondott köszönetet.
Nagyboldogasszony ünnepe mindehhez megmutatta a célt is. Ahogyan az ünnepi szentbeszédben elhangzott: van tovább, van mennyei kikötő, van cél.
A templom harangja újra és újra megszólal életünk reggelén, delén és estéjén. Hív az imádságra, hív Istenhez, hív haza.
Hálát adunk 168 éves templomunkért, azokért, akik előttünk imádkoztak benne, és mindazokért, akik ma szolgálják közösségünket. Köszönjük mindenkinek, aki ünnepünket előkészítette, szolgálatával szebbé tette, és együtt ünnepelt velünk.
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben.”
(Lk 1,46–47)
Fotó: Király Anna
