Tizenkét család érkezett a nyár legforróbb hetére az egyházmegyei család táborba ebben az évben, és visszajelzéseikben az együtt töltött napokra „lelki wellness”, „lelki felüdülés”, „családi kikapcsolódás”, „feltöltődés a Béke szigetén”, „újra otthon vagyunk”, együtt lenni jó” mottókkal utaltak. A tábor elmélkedéseit és interaktív feladatait, játékait Nagy Csaba családreferens atya vezette, meghívott kedves vendégeink, előadóink voltak még Fűr Tamás és Anita öt gyermekükkel a Schönstatt Családmozgalomból, Dr. László Éva családteológus Rómából és Csordás Gábor pasztorális helynök atya, a legtöbb résztvevő család plébánosa.
A tábor központi témája az Eucharisztia ünneplése, a szentmise volt, új megközelítésben: hogyan tudjuk családként örömben, szeretetben megélni, méltó módon felkészülni rá, észrevenni benne a jelképeket és épülni, erősödni mindezek által?
Csaba atya elmélkedései révén jobban megértettük, hogy a szentmisén minden családtagunk és szerettünk megtalálhatja a helyét. Nem csupán egy vasárnapi megemlékezés, hanem sokkal inkább a mindennapi életünk létszükséglete, melyet fontossága miatt gazdagított már a korai egyház is szimbólumokkal, énekekkel, imádságokkal, csenddel. „Amikor egy nemzetnek meg kell védenie határait az ellenséges támadásoktól, általában fegyverbe szólítja az összes hadképes férfit. Amikor az Egyház azt mondja nekünk, hogy a vasárnapi mise egy parancs, ezzel hangsúlyozza, hogy ugyanannyira fontos, mint egy nemzet védelme. A hit fegyvereivel kell megvédenünk egy különleges nemzetet, amelynek nincsenek határai: ez a különleges nemzet a lelkünk. […] Ha más perspektívából kezdjük szemlélni a vasárnapi kötelezettséget, az sokunknak segíthet abban, hogy túllépjünk a puszta részvételen, és legalább felismerjük, hogy a vasárnapi mise egy felhívás a sorozásra. […] Jézus sorozásában, családi vállalásként, mindig megtaláljuk a megfelelő fegyvert a megfelelő időben az ellenséggel szemben.”
Közösen elmélkedtünk arról, hogy a vasárnapi szentmisére való készülődésünkre, eljutásunkra és megérkezésünkre figyelve alakíthatjuk a mindennapi munkába, iskolába, óvodába indulásunkat is: ha tudatosan, méltón, szeretettel, időben, összeszedetten indulunk, az az egész napunkat, hetünket meghatározhatja.
A szentmisén résztvevő családtagok tanúságtétele, ragyogása jelentheti a talán most még az otthonmaradást választó családtagok és rokonok bátorítását. Kérjük ehhez az őrangyalunk, vagy más mennyei segítőnk közreműködését, hogy vegyük észre, és mondjuk tovább azt, ami számunkra kedvessé, széppé, pótolhatatlanná tette a szentmisét: egy kérés a plébánostól, egy gyermek aranyos megnyilatkozása, ahogy fogtuk egymás kezét a Miatyánk közben, egy szép ének, a napfény játéka egy szobron vagy festményen, egy jó beszélgetés a szentmise után.
Külön foglalkoztunk a köszöntéssel, keresztvetéssel, a szentelt vízzel, a térdhajtással és ezek mély jelentésével – az elmélkedések szövege közzétételének lehetőségét igyekszünk minél hamarabb megtalálni -, és gyakorlati tanácsokat is kaptunk, valamint tapasztalatokat cseréltünk például arról, hogy mikor érkezzünk meg és hogyan üljünk a szentmisén, milyen legyen az öltözékünk. A gyermekek többet tanulnak a szüleik viselkedéséből, mint az utasításokból. Ha látják, hogy szüleik elcsendesülnek az imádság közben, előbb-utóbb ők is ügyesebbek lesznek az elcsendesedésben. Fontos figyelemmel lennünk arra is, hogy a kisgyermek milyen helyzetben és honnan látja az oltárt, és hogy mi történik az oltáron. Őket is érdekli, amiről látják, hogy a szüleiket érdekli.
„Sok pár a szentmisén elfelejti, hogy ők házasok: leteszik a férj és feleség identitásukat, és amint megérkeznek a templomba, felveszik apa és anya szerepeiket. […] Ha tovább akarjuk adni a hitet gyermekeinknek, először újra fel kell fedeznünk, vissza kell szereznünk és el kell mélyítenünk azt az érzést, hogy Krisztusban házaspárként vagyunk. A nevelés 80-90 százaléka a házasság szentségének mély megtapasztalásában rejlik, a többi csak apróság. Milyen szép lenne, ha a család ugyanabban a padban ülne, és egy testként felállna, leülne és letérdelne: a két szülő közel egymáshoz, a gyerekek pedig oldalt, nem pedig középen, mintha elválasztanák a szülőket… A szemnek is szüksége van a maga szerepére, így a testtartásunk is elárul valamit rólunk. Tudjuk, hogy gyakran, különböző okokból, a gyerekek nem ülnek a padban a szüleikkel, de legalább a házaspár együtt lehetne a misén. Milyen nagyszerű tanúságtétel lenne ez! Nem mindig szükségesek szavak; néha elegendőek a pillantások, a kedvesség, egy figyelmes gesztus: a feleség elejti a táskáját, és a férj figyelmesen felveszi, a kisbaba az apja és az anyja karjaiban alszik, és még sorolhatnánk… Minden párnak megvan a maga egyedisége.”
A Fűr házaspárt, Tamást és Anitát, a 30. Családkongresszuson ismertük meg, több más, a Schönstatt Családmozgalomhoz tartozó házaspárral együtt, akiket már az első beszélgetéseink után lelkesen hívtunk meg a mostani táborba és a következő egyházmegyei család expókra is. Tamásék szívtémája az idő. Öt gyermekükkel együtt két napon is csatlakoztak táborozó családjainkhoz. Felkeltette érdeklődésünket a Családakadémiai képzésük rendszere és a Schönstatt Családmozgalom lelkisége. Megmosolyogtatott és mélyen megmaradt bennünk a húsz bogár koncepciója is: ezek azok a számunkra idegesítő szokások vagy jellemvonások, amik mindannyiunknak megvannak, és amelyeket szeretettel megtanulunk elfogadni.
A házaspár Tied az időm – Ahol az időm, ott a szívem is című előadásáról így írnak a résztvevők visszajelzésükben:
„Nagyon vártam a Fűr házaspár előadását, mert a szívtémájuk nagyon fontos és meghatározó minden család életében. Szépen körbejárták és összefoglalták a témát, a bevágott filmrészletek és saját családi tapasztalataik által figyelemfelkeltő és érdekes előadást tartottak, amely után a házaspárok átgondolhatták a család időbeosztását, átbeszélhették, hogy mik azok a tevékenységek, amik halaszthatóak. Ezáltal több időt takaríthatunk meg azokra a sürgős és fontos dolgokra, amik igazán építik családi és lelki életünket. Szeretném még meghallgatni mások előadásait is ebből a lelkiségi mozgalomból, ha lesz rá lehetőség.”
„Jól rávilágítottak arra, mi az igazán fontos, és hogy ne vesszünk el a részletekben. Az is nagyon tetszett, hogy utána a házastársunkkal együtt át tudtuk beszélni, amikor a sürgős-fontos mátrix ívet töltöttük ki. Szimpatikusak voltak, örülök, hogy megismertük őket. Több házaspárt is szívesen meghallgatnánk ebből a Schönstatt Családmozgalomból.”
Nagyon örültünk Csordás Gábor pasztorális helynökatya és sokunk plébánosa látogatásának. Gábor atyával fórumbeszélgetésen vettünk részt: liturgikus ismereteinkkel, az egyházmegye működésével, a pasztorációs tevékenységekkel, és családpasztorációs elképzeléseinkkel kapcsolatban is sokat kérdeztünk.
Őszintén beismerjük, hogy bizony a „felnőtt gyermekek” is lelkesen és hálásan fogyasztották a komoly jégkrém szállítmányt, amivel Gábor atya meglepett bennünket. 😊
Dr. László Éva családteológus a szentmisével kapcsolatos liturgikus ismeretinket bővítette számunkra új tartalommal: a mindennapi keresztény életünkkel állította párhuzamba a szentmise mozzanatait. A végén kiscsoportos feldolgozással fogalmaztuk meg gondolatainkat, és egy új éneket is tanultunk.
Visszajelzések a táborról:
„Nem tudnék kiemelni egyetlen kedvenc pillanatot vagy élményt, mert az elejétől a végéig nagyon élvezte az egész családunk, a kicsiktől nagyokig. A közös zsolozsmázások, imádságok, elmélkedések, játékok, fürdőzések, ki mit tud előadások alatt nagyon sok szép pillanatot élhettünk át.”
A csütörtök esti Ki mit tud-on sokak szemébe homokot fújt a szél:
„A záró szentmise nagyon megható volt, illetve Csaba atya foglalkozásai minden alkalommal. Nagyon élveztük, hogy a gyerekek nélkülünk is ennyire jól érezték magukat és jól játszottak, alkottak együtt, így mi is el tudtunk mélyülni.”
„Nagyon sokat nevettünk a játékok közben és nekünk, felnőtteknek is jó volt játszani. A Csordaszellem, a Let’s Get Deep, az Igen-Nem, és a többi játék is nagyon jólesett mindenkinek.”
Hálásan köszönjük Palánki Ferenc Püspök Atya és az Egyházmegye támogatását, amely minden család számára nagy segítséget jelentett. Köszönjük a Smaragdvölgy Pihenőpark és Étterem teljes személyzetének a már hatodik éve tapasztalt segítőkészséget, türelmet és vendégszeretetet, és természetesen minden résztvevő családnak és elődónak a részvételt és jelenlétet. A tábor után mélyebb jelentéstartalommal és hangsúllyal köszöntünk mindenkit így: Az Úr legyen veletek! Szeretettel gondolunk egyházmegyénk minden családjára és hirdetjük a következő programokat, melyekről a részletes információkat is tartalmazó jelentkezési felületeket hamarosan elérhetővé tesszük:
- 2026. szeptember 26. szombat: Egyházmegyei Család Expo Debrecenben, a Megtestesülés Plébánián
- 2026. október 22. csütörtök délutántól 24. szombat ebéddel bezárólag: Egyházmegyei Családok Lelkigyakorlata Nyírbátorban
- 2026. november 21. szombat: Egyházmegyei Család Expo Nyíregyházán.
Az Egyház a Családban kezdődik. Imádkozzunk Családjainkért!
Nagy Csaba családreferens és a táborozó családok 😊
