Bevezető Gondolatok
Amikor arra hívjuk meg a Szent László Imaszövetség tagjait, hogy imádkozzuk a Rózsafűzért papokért; valamint papi és szerzetesi hivatásokért, akkor érdemes elcsöndesedve egy kicsit elmélkedni azon, hogy mit is jelent imádkozni?
Azt jelenti: töprengeni a Rózsafűzér titkain és annak a megélési lehetőségén. Nem azt jelenti, hogy felsoroljuk a kívánságlistánkat a Jóistennek, miszerint: legyenek papi hivatások, szeressenek bennünket a papok, ne hagyja el senki az Úr szőlőjét… Hanem azt jelenti az Istennel történő beszélgetés, hogy elcsöndesedve; meghallom, mi a terve velem és általam a Mennyei Atyának. Ezért csatlakozunk mindig mi is az apostolok kéréséhez: „Uram! Taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1) Igen, engedjük, hogy megtanítson jól és helyesen imádkozni. Azért fontos ez, mert sok körülmény nehezíti az imaéletünk kivirágzását: a külső lárma, a belső – lelki csönd hiánya és az olykor túlzásba vitt megfeszítő munka… Ezért fontos tudatosítani, hogy az ima, valójában hitünk központja és vallásosságunk lényegi aspektusa. Az imádság egzisztenciális alapja tehát a bizalom és az a remény, hogy amit kérünk, az mindenki üdvösségét szolgálja. Viszont az ima elsődleges célja ezért nem az, hogy kérjünk, hálálkodjunk, dicsérjünk és engeszteljünk; hanem az, hogy magát az Istent keressük… Valahogyan úgy, amint azt a hívő orosz újságírónő, Tatjana Goricseva tette. Amikor a templomban imádkozott, odament hozzá valaki és megkérdezte tőle, hogy mit csinál?! Az újságírónő pedig a következőt válaszolta: „Egyszerűen csak beszélgetek az Istennel úgy, hogy közben teljesen elfelejtkezem magamról…” Az imádság ezért egy jelenlétben tudás. Vagyis Őbenne vagyok és Őrá, az Istenre irányul a szívem, a szándékom és a vágyakozásom. Azonban ne felejtsük el azt, amit Szent II. János Pál pápa mondott: „ A Szentolvasót imádkozni azt jelenti, hogy: Édesanyja szemével tekintünk Jézusra és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.” Legyünk ezért Égi Édesanyánkhoz hasonló lelkületű keresztény emberek, hogy a tized Rózsafűzér imádságaink meghallgatásra találjanak és Egyházmegyénk javát szolgálják, mert ahogy Kalkuttai Szent Teréz anya mondja: „A rózsafűzér oltalom és erő.”
Akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál.
Máriának a Szentlélektől történő fogantatása, az Isten csöndes csodája, az új teremtés hajnala és az emberi bizalom legszebb példája. Ez a titok azt mutatja meg, hogyan érinti meg a menny a földet, amikor egy egyszerű názáreti leány szíve és lelke teljesen nyitott marad az Úr szavára: „legyen nekem a Te Igéd szerint.” (Lk 1,38) Ez azt jelenti, hogy Mária, életének első pillanatától fogva, a megszentelő kegyelem állapotában volt. Isten azért mentesítette őt a fogantatása pillanatában minden bűntől, hogy majd később, amikor elfogadta a kiválasztottságot, Istenszülő (Theotokosz) lehessen. És így lett Mária az a „Kis Talpalatnyi Föld” (vö. Szent Bernát), akin keresztül megérkezett közénk az Isten Szeretete. Ezért is nevezik az Egyházatyák Máriát „sacrarium Spiritus Sancti” – nak; vagyis: „A Szentlélek Kegyhelyének”. Így lett Isten első, élő, igazi temploma a földön, „ahol az élet megjelent” (1Jn 1,2). Neki köszönhetően Isten, a Fia által a testvérünk lett és így velünk van és marad a világ végezetéig. (vö. Mt 28,20) Azért tudta ezt megtenni Mária, mert teljesen átadta magát az Isten akaratának és minden gondolata, szava és cselekedete sokkal inkább a Szentlélek gondolata, szava és cselekedete volt, mint a sajátja. Ő, a kiválasztottsága által tudta azt, amit Fia mondott az apostoloknak az utolsó vacsorán: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16)
A papság esetében is megvalósul Jézus iménti kijelentése, hiszen az Isten általi kiválasztottság azt jelenti, hogy Isten hívja meg a szolgálatra. Ez pedig a meghívott részéről felelősséget feltételez. A komoly készület során kiüresíti önmagát, hogy azt az űrt, maga a Teremtő töltse be azokkal a talentumokkal, amelyek segítségével meg tudja majd szentelni a rábízottakat. Mint Istennek választotta, magára ölti a könyörületes szívet, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszantűrést… És mindezek fölött, magára ölti a szeretetet, ami a tökéletesség köteléke. (vö. Kol 3,12-14) De mi alapján és mire történik Isten részéről a kiválasztottság? Az Isten általi kiválasztás szeretetből és ingyenes kegyelemből történik (vö. Róm 9,16; Ef 2,8) abból a célból, hogy az, akit kiválasztott, részese legyen az Isten szeretetének és az Ő romolhatatlan, örök életének. Mert Ő tudja, hogy az Ő szeretetére ki az, aki viszontszeretettel; igéjére pedig hittel és ebből fakadó engedelmességgel válaszol. Ezért van az, hogy akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette (Róm 8,29-30). És közben alkalmassá teszi a Szentlélek befogadása által arra is a kiválasztottat, hogy hirdesse az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan rá az idő. (vö. 2Tim 4,2) Így válik magvetővé a pap, mint Isten méltatlan szolgája, aki „Alter Christus”- sá formálódik. Egyszerűen szólva tehát, a Szentlélek erejével és az Isten igéjének követése nyomán, meg is akar szentelődni, hogy alkalmas legyen meghívni mindenkit az üdvösségre, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk.” (Ef 1,4)
Amikor mi, a Szent László Imaszövetség tagjai imádkozunk a papjainkért; valamint papi és szerzetesi hivatásokért – és felmerül bennünk a kérdés, hogy: „Pont az én imám fog meghallgatásra találni?” – akkor csodálkozzunk rá az Angyali Üdvözlet jelenetére, amely úgy mutatja be Máriát, mint olyan embert, aki mindenben keresi a dolgok értelmét és hogyanját, de; meghajlik az Isten hírnöke előtt és teljesen aláveti magát az alázat által az Isten akaratának. Ugyanis a felnőtté váló ember egyik jellemző vonása, hogy mindent értelemmel akar tenni. Mária, mint Nagyokosságú Szűz, viszont a hit által él meg mindent. Ez, az igazi, tiszta hit. Nem kérdez! Nincsenek kétségei! Pedig, mai szóhasználattal élve: Joga lenne hozzá… Ő, Mária, nem él ezzel. Nem él a jogaival. A tiszta hit által, elhiszi, hogy Gábor angyal Gábor angyal; és amit mond, az olyan, mintha Isten mondaná. Magas tehát a mérce! De ezért tud örülni és örvendezni Mária, mert mindent alárendel az Isten akaratának. És pontosan ezért állítja őt az Egyház az imádság középpontjába. Máriát tehát beragyogja a fény, a Szentlélek világossága, amely értelmet ad mindennek. Nem könnyű felismerni az igazságot. Még nehezebb a felismert igazság szerint alakítani az életünket. Mert ma is lehetetlennek tűnik mindaz, amit az evangéliumi élet kíván tőlünk. De mi, nem is a magunk erejében bízunk. Mert minket is betölt a Szentlélek világossága és ereje, hogy a mi életünkben is megvalósíthatóvá tegye a felismert igazságot: Csak imádkozni kell és a többi az Istenre bízható. Máriával együtt tegyük ezt mi is, hogy a Szentlélek segítsen nekünk abban, hogy kitartóan és hittel imádkozzunk. Hiszen így lehetünk Isten szándéka szerinti evangéliumi emberek. És ez, már elég a Mennyei Atyának.
Urunk és Istenünk! Ami a Szentlélek által történt Mária szívében és életében, megtörténhet mindnyájunk szívében és életében is. Add meg ezért, hogy Égi Édesanyánk, a Szentlélek Jegyese, vezessen el bennünket a megtérésre és szívünk megváltoztatására, hogy megtapasztalhassuk Mária által az új életet Istenben, hogy mi is megmutathassuk a kiválasztottságunk által a bennünk élő Krisztust a folyamatos jó megtétele által, szeretetünknek köszönhetően; Ámen
Lengyel József
Leveleki Plébános
