Az idei hittantáborban programjaink játékos formában segítették a gyermekeket abban, hogy felfedezhessék az egymásra figyelés, a segítőkészség és a közösség örömét. Egyszerűen, természetesen, együtt.
Az őrangyalos játék, az idősek meglátogatása, az ajándékozás mind lehetőséget adott arra, hogy közösen megéljük az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Fontosnak tartjuk a hétköznapi udvariasság gyakorlását is: a „kérem”, „köszönöm”, „bocsánat” vagy „légy szíves” szavak használata éppúgy része volt a tábor nevelő munkájának, mint a közös játék vagy a közös ima. Vendégünk, Ágota testvér Sarkaházi Sára lelkületét saját életén keresztül mutatta be és segítő Szent Ferencről is hallhattak a gyerekek. A retro jóhangulat is beköltözött a tábotunkba: ragasztottunk csirízzel, sólisztgyurmáztunk és levendulazsákokat készítettünk. Meglátogattuk az egyeki retro gyűjteményes házat, ahol a múlt emlékeivel ismerkedtek a gyerekek. Érdeklődéssel hallgatták a visszaemlékezéseket, amit egy-egy tárgyhoz fűztünk. A régi játékok, a papírpénzek, és érmék igazán nagy érdeklődésnek örvendtek, mi felnőttek pedig jót nosztalgiáztunk. Emlékezetes maradt számunkra a sok nevetéssel kísért közös torna is, az Antakaténó, a csapatjátékok, a számolós játék, az izgalmas számháború, valamint a „Ki mit tud?” műsor, ahol versek, énekek, furulyaszó, cigánykerék, szabályos spárga, hajfonatok, kézművesség, táncok mind- mind megmutatták, mennyi érték rejlik gyermekeinkben. Megható élmény volt az idősek otthonában tett látogatásunk. A lakók könnyes szemmel fogadták a gyermekek énekét, mosolyát és kézfogását. A fekvőbetegek szobáiban pedig különösen is érezhetővé vált, hogy egy kedves szó, egy közös ének vagy néhány együtt töltött perc milyen sokat jelenthet egy ember számára. Hiszünk abban, hogy a szeretet mindig kölcsönös: adok és kapok, kapok és továbbadom. Talán ezek a pillanatok mutatják meg leginkább, miről is szól a hittantábor: a hit öröméről, a közösség erejéről és arról, hogy a szeretet mindig továbbadható.
A táborunk minden napját áthatotta a hit: a gyermekek és a segítő felnőttek együtt tapasztalhatták meg, hogy Jézus a hétköznapi találkozásokban és a szeretet apró tetteiben is jelen van. Pénteken 15 órakor a templomban énekelve imádkoztuk az Irgalmasság rózsafüzérét. Közös imáinkban hálát adtunk mindazért, amit kaptunk, és Isten elé vittük kéréseinket, imaszándékainkat. A tábort egy felszabadult medencézéssel zártuk. A tábor legnagyobb ajándéka, hogy a gyermekek nem csupán hallanak az evangéliumról, hanem meg is tapasztalhatták annak szépségét a mindennapokban.”
Szent Ferenc karitász csoport, Pappné Fekete Mónika csoportvezető
Fotó: Király Anna
