A debreceni Szent László Domonkos Plébániatemplom ünnepi templombúcsúi szentmiséjén, 2026. június 28-án, dr. Krakomperger Zoltán atya, általános helynök volt a meghívott vendégünk.
Az alábbiakban elhangzott gondolatainak bő vázlatát olvashatjuk.
Bevezetőként a következőket hallhattuk:
Egyházközségünk és templomunk védőszentjét akkor ünnepeljük megváltott emberhez méltóan, ha a róla való megemlékezés növeli bennünk annak tudatát, hogy „nekünk kell Isten igazi és élő templomává” (Arles-i Szt. Caesarius püspök) formálódnunk. „Ahányszor e templomba jövünk, mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten templomát látni szeretnénk. Ha azt szeretnéd, hogy e templom fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj – amint az Úr is mondja –, hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön általad Isten. Amint te belépsz e templomba, úgy akar Isten is betérni lelked templomába” (Arles-i Szt. Caesarius püspök).
Hálás szeretettel megemlékezünk az itt élt hívő elődökről, akik azért építették ezt a templomot, hogy meghívó jele és ösztönzője lehessen annak, hogy hitünkben Jézushoz, az élő kőhöz járuljunk, akit „… bár az emberek elvetettek, Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által” (1Pét 2, 4-6).
Zoltán atya szentbeszéde kezdetén szent királyunkat méltatta.
Szent László királyunk minden külső bizonytalanság közepette elszántan ragaszkodott Krisztushoz az élő hitben, a minden megpróbáltatásban benne bízó reményben és a közjó előmozdítását szolgáló tevékeny szeretetben. Tevékenysége ezért termette oly bőven gyümölcseit áldozatos egyházhűségében, nemzetének erkölcsi, szellemi és anyagi javait gyarapító hazaszeretetében, megalkuvást elutasító Krisztus-követő házasságában és családi életében.
Ő hazánk és Európa egyik tartóoszlopa, amelyeken nyugszik a múltunk, amelyre támaszkodik jelenünk és jövőnk.
Szent László Európa közepén, a Kárpát-medencében államalapító és egyházszervező Szent István királyunk evangélium ihlette missziós művét a magáénak vallotta, őrizte, gyarapította és szilárdította meg: a keresztény Magyar Királyságot. Európa közepén két hatalmas népközösség szorításában: a germánok és a szlávok által övezett Kárpát-medencében Szent István és Szent László nélkül már aligha élhetnénk magyarokként.
Szent István király halála után válságos helyzetbe került az ország. A pogányság visszaállítására tett kísérletek újult erővel támadtak a fiatal magyar államiság és az egyház ellen. Szent László királynak harcolnia kellett a pogány magyarság tiszántúli maradéka és az Erdélybe betörő kunok, úzok és besenyők ellen. Eredményesen megvívta valamennyit. Szent László király 1085-ben Kisvárda közelében győzelmet aratott a besenyő sereg felett.
Kemény kézzel hozott törvényeket a pogány garázdák ellen. A társadalmi rend megszilárdulása és az ország közigazgatási szervezetének továbbfejlesztése jelentős mértékben az ő érdeme. Elkezdte, majd a királyi trónon utóda fejezte be a 72 vármegyéből álló közigazgatási rendszer kiépítését.
Hősies erényeiért Egyházunk Lászlót, a keresztény lovagkirály mintaképét és hazánk kegyes uralkodóját, III. Béla idején, 1192-ben a szentek sorába iktatta.
Zoltán atya szentbeszéde fő gondolatsorát az ünnepen elhangzott szentleckére alapozta (Szent Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt levele, 6,11-17.)
„Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat.
Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.
Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.”
A felolvasott szentlecke (Ef 6,11-17) mondanivalójának segítségével – folytatta Zoltán atya – vegyük végig, hogy megszentelődésünk érdekében mi mindenre van szükségünk.
Az 1. kellék: az igazság öve (τὴν ὀσφὺν ἐν ἀληθείᾳ; 6,14a). Az ókorban, ha valaki útnak indult, munkához fogott vagy harcba készülődött, bokáig érő hosszú ruháját felhajtotta, betűrte az öve alá, és megszorította azt. Felövezte magát. Jézus tanítványa nem álmodozva, unottan, tétován, a látszatvilágtól megittasodva őgyeleg az élet útján, hanem mindig bevetésre készen, éberen és józanul. A felövezés értelme erre utal.
Az 1. kellékkel az igazság említése azt emeli ki, hogy a felövezett ember célja elérése érdekében csak tiszta eszközöket vesz igénybe. Jellemzője az egyenesség, őszinteség, megbízhatóság és szolgálatkészség. Célja nem szentesítheti eszközeit, azok önmagukban legyenek szentek!
Mitől lesz a jó célra törekvésünk akadálytalan? Az emberre vonatkozó isteni igazsággal való azonosulástól és a hozzá való ragaszkodástól! Ennek érdekében szükséges a létünkre vonatkoztatott hazugságok és féligazságok totális és radikális elutasítása. Ez kezdetét veszi a bűnbánat és a megtérés szükségességének felismerésével, amelyre Szent László király jó példát adott. A Monte Cassino-i bencés apáthoz 1091-ben írt levelében ez a vallomása áll: „Bűnös ember vagyok.”
A 2. kellék: a megigazulás páncélja (τὸν θώρακα τῆς δικαιοσύνης; 6,14b). A páncél rendeltetése az átfogó védelem biztosítása. Ilyen átfogó, azaz mindenkinek mindenkor (valamennyi életkorban), mindenhol (kötelességteljesítésben és lazításban) és minden életállapotban hatékony védelem az istengyermeki méltóságunkhoz való ragaszkodás. Csak ekkor maradhatunk meg manipulálhatatlanoknak.
Az istengyermekség egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás. A pogányságot visszaállítani akaró unokatestvérét, Salamon királyt (1063-1074) Szent László legyőzte, de nem büntette meg a kor szokása szerint, hanem csak fogságban tartotta udvarában úgy, hogy meghagyta Salamon királyi címét és rangjához mérten mindennel ellátta.
Salamon a királyi udvarban is terveket kovácsolt trónja visszaszerzésére, ezért Szt. László a visegrádi várba záratta őt bizalmi emberével együtt, de még azon év augusztusában szabadon bocsátotta (1083). Folyton „…imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez” — olvashatjuk a krónikásnál. A Salamonról szóló monda szerint az Isztriai félszigeten fekvő, az Adriai-tenger melletti Pólában (ma Pula) remeteként vezekelt.
Az istengyermekséget igenlő és azt élő ember mindenkor és mindenkiért imádkozó ember. Szent László imáinak hatásossága tárul elénk az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonáinak szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak…
A 3. kellék: „sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére” (6,15). A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának. Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut.
Mit jelent a saru felvétele? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé. Aki nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.
A 4. kellék: a hit pajzsa (6,16). Az ókori római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ólajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás (τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως).
A pajzs szolgálja a sérülést, bénulást és halált okozó támadások kivédését. Ezen támadások egyike-másika napjainkban: erkölcsi relativizmus, individualista és hedonista életfelfogás, értéksemlegesség és vallási közömbösség, politikai és gazdasági liberalizmus és nihilizmus stb.
Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton Szent László a hit, az erkölcs és a közélet elválaszthatatlan összetartozásának alapján rendelkezett arról, hogy büntetés sújtsa a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat rendelt el az erkölcsi élet védelmére a házasságon belül és azon kívül. A krónikás így jellemezte a szent királyt: „Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szem előtt.”
Az 5. kellék: Az üdvösség sisakja (τὴν περικεφαλαίαν τοῦ σωτηρίου; Ef 6,17a). Ha ütnek, akkor mindenki legelőször a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az üdvösség sisakját. Mit jelent ez? Az üdvösség a Jézus Krisztussal való közösség, az az élet, ami túléli a halálunkat is: Aki hisz őbenne, ha meghal is, él (vö. Jn 11,25).
A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő megígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28).
Pál apostol vallotta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy… semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban” (Róm 8,38-39).
A 6. kellék: a lélek kardja (τὴν μάχαιραν τοῦ πνεύματος; 6,17b). A kard szolgálja az elválasztást. A megkülönböztetés mindig helyes elválasztás. Ezen alapszik az univerzum és az idő; a megkülönböztetés folytonos művelésén nyugszik az ember életének és történelmének végső célra irányulása.
A megkülönböztetés gyakorlatának kézikönyve Jézus Krisztus Evangéliuma, amely a ‘minden mindegy’ beállítottság totális és radikális felszámolása, és a ‘nem mindegy’-központúság örömhíre.
Szent Lászlónak nem volt mindegy, hogy pogány vagy keresztény Magyarországot hagy örökül nemzetének; hogy a krisztusi hit fényével győzi-e le a pogányság maradványának és a hazaárulásnak lélekölő sötétségét.
Nekem sem lehet mindegy, hogy katolikus keresztény magyarnak vagy globalista világpolgárnak vagy újpogánynak vallom magam. Mi az ilyen szemléletű kortársainkat sem tartjuk ellenséginknek, hanem testvéreinknek Krisztusban. Szent László országa és Egyháza szolgálatára a magyar népnek saját nemzetéből adott szent példaképeket, amikor 1083-ban az oltár dicsőségére emeltette István király, Imre herceg és Gellért püspök ereklyéit.
Ezzel összefüggésben ítéljük meg mi magunk és döntsünk: Nem mindegy, hogy valláspótlékokat (pl. ezotéria, táltos vallás stb.) fogyasztok-e; hogy milyen mélyen gyökerezem meg katolikus keresztény hitemben, és testi-lelki-értelmi-érzelmi erőnlétemet arra használom, hogy éljek Isten és a felebarát szeretetében.
Szent lovagkirályunk az Isten fegyverzetének magára öltésével megmaradásunkat, minden jóban való gyarapodásunkat szolgálta, miközben növekedett az életszentségben.
Károly Róbert és Nagy Lajos király megesküdött, hogy méltó őrzői és folytatói lesznek Szent László szellemi-lelki örökségének. És mi?
Kedves Zoltán atya! Köszönjük megtisztelő jelenlétét, tanítását. Kérjük, imádkozzon értünk, és mi is egymásért, hogy életünk útján gazdagon tudjuk kamatoztatni a halottakat.
Szerkesztette: Havas Lászlóné
Fotók: Tóth Attila
