Úrnapján különös hangsúllyal hangzott fel Jézus szava a polgári templomban: „Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.” (Jn 6,57)
A szentbeszéd központi gondolata az volt, hogy korunk egyik legnagyobb veszélye az ember belső szétesése. Az ember szívében ott él a vágy a feltétel nélküli szeretet, a tartós hűség és a valódi egység után, ugyanakkor a világ sokszor mulandó kapaszkodókat kínál helyettük. A keresztény ember végső támasza azonban nem egy eszme vagy emberi teljesítmény, hanem maga az élő Isten.
A homília rámutatott: az ember életének igazi egysége abból születik, hogy Krisztusból él. Az imádság, a Krisztussal való személyes kapcsolat és az Eucharisztia olyan forrás, amely nemcsak a nehézségek között tart meg bennünket, hanem képessé tesz a hűségre, a szeretetre és az újrakezdésre is.
Az ünnepen felhangzott az Egyház ősi úrnapi szekvenciája, a Dicsérd, Sion, Megváltódat (Lauda Sion), amely Aquinói Szent Tamás eucharisztikus hitvallása. A szöveg arra emlékeztet, hogy az Oltáriszentségben nem egyszerű jelképet, hanem magát a valóságosan jelenlévő Krisztust vesszük magunkhoz. A szekvencia tanítása szerint a kenyér és a bor színe alatt az Úr Teste és Vére táplál bennünket, hogy részesedjünk abból az isteni életből, amelyet Jézus az Atyától kap, és amelyet az Eucharisztiában nekünk ajándékoz.
A szentbeszéd végén elhangzott: a keresztény remény a halál órájában sem szűnik meg. Az Egyház ősi gyakorlata szerint a haldokló fülébe kimondott Jézus-név annak a hitnek a jele, hogy aki Krisztusban él, azt a halál sem szakíthatja el tőle. Ahogyan az Úr ígéri: „Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog.” (Jn 11,25)
A szentmisét követően a hívek úrnapi körmenetben vonultak végig a település utcáin. Az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust kísérve hitet tettek amellett, hogy az Úr nemcsak templomaink falai között van jelen, hanem velünk jár mindennapjaink útjain is. A négy oltárnál felhangzó evangéliumi szakaszok és áldások annak a reménynek voltak jelei, hogy Krisztus szeretete otthonainkat, családjainkat és egész közösségünket kívánja megáldani.
Úrnapja ünnepe ezért nem csupán az Oltáriszentség tiszteletének napja, hanem annak örömhíre is, hogy Krisztus közöttünk maradt, táplál bennünket, és ma is velünk jár. Ahogyan az Úr mondja: „Aki engem eszik, énáltalam él.” (Jn 6,57)
Fotó: Király Anna
