Úrnapján, június 7-én ünnepi szentmisét mutatott be Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Az Egyház Krisztus Szent Testének és Vérének főünnepén az Eucharisztia misztériumát, Jézus valóságos jelenlétét ünnepli, aki a kenyér és a bor színe alatt velünk marad, táplál és vezet bennünket az örök élet felé.
Homíliájában a főpásztor Jézus szavaiból indult ki: „A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Rámutatott, hogy Krisztus egész élete a másokért való önátadás példája. A keresztény ember hivatása is ez: nem önmaga körül forogni, hanem felfedezni, hogy kiért él.
Palánki Ferenc megyéspüspök idézte Ferenc pápa gondolatát, miszerint korunk embere sokat foglalkozik azzal, hogy „ki vagyok”, és kevésbé azzal, hogy „kiért vagyok”. Jézus azonban arra tanít bennünket, hogy mások javára éljünk. Az önzetlen szeretetből fakadó áldozat nem szegényebbé, hanem gazdagabbá teszi az embert, és valódi örömet ad a szívnek.
A főpásztor hangsúlyozta: az Eucharisztia arra ad erőt, hogy túllépjünk saját elképzeléseinken és önmagunk határain. Krisztus nem csupán valamit hagyott ránk, hanem önmagát adta nekünk, és ma is közöttünk marad a legméltóságosabb Oltáriszentségben. A szentségimádás csendjében újra és újra rácsodálkozhatunk arra a titokra, hogy maga az Isten lett földi zarándokutunk társa.
Homíliája végén a megyéspüspök az Eucharisztiából fakadó szeretet tágasságáról szólt. Jézus mindenkiért adta életét: a jókért és a bűnösökért, sőt még üldözőiért is. Ez a szeretet az, amelyre az Eucharisztia nevel bennünket, hogy minden emberben felismerjük testvérünket, és Krisztus szeretetét közvetítsük a világ felé.
A szentmise végén a hagyományos útvonalon úrnapi körmenet indult a székesegyház körül. Az Oltáriszentséget úrmutatóban vivő papságot ministránsok, egyházi szolgálattevők és a hívek sokasága kísérte imádságos énekkel. A menet elején pedig fiatalok virágszirmokat szórtak az Eucharisztia elé. Az úrnapi körmenet évszázados egyházi hagyomány, amely nyilvános hitvallás Krisztus eucharisztikus jelenléte mellett. A hívek ilyenkor nem csupán a templom falai között, hanem az utcákon is tanúságot tesznek hitükről, kifejezve, hogy az Eucharisztikus Krisztus ma is velünk jár életünk útján, és áldásával kíséri családjainkat, közösségeinket és egész világunkat. A körmenet egyben annak jelképe is, hogy az Egyház Krisztust viszi a világba, és meghív minden embert az üdvösség örömére.
Az ünnep szentségi áldással zárult.
