Részlet Szent II. János Pál pápa 1997. június 25-i katekéziséből: „Néhány egyházatya leírása szerint maga Jézus jön el, hogy elvigye anyját a halál pillanatában, hogy bevezesse a mennyei dicsőségbe. Ezáltal Mária halálát úgy mutatják be, mint egy szeretetből fakadó eseményt, amely elvezette arra, hogy utolérje az ő isteni Fiát, és így osztozzon az ő halhatatlan életében. Földi létének végén – Pálhoz hasonlóan és nála erősebben – az a vágy tölthette el Máriát, hogy a testtől megváljon, és így örökre Krisztussal lehessen (vö. Fil 1,23). Lehetséges-e, hogy a Názáreti Mária megtapasztalta testében a halál drámáját? Végiggondolva Mária rendeltetését és az ő isteni Fiával való kapcsolatát, jogosnak tűnik igennel válaszolni: minthogy Krisztus meghalt, nehéz lenne ennek ellenkezőjét állítani Máriáról. A halál megtapasztalása gazdagította a Szűz személyét: az emberek közös sorsán osztozva hatékonyabban tudja gyakorolni lelki anyaságát azok iránt, akik életük utolsó órájához érkeznek” – mondta a szent pápa.
19. Aki téged, Szent Szűz, a mennybe felvett.
Mi magyarok, Mária mennybevételének ünnepét Nagyboldogasszony ünnepének nevezzük. Nagyboldogasszony kifejezés sajátos magyar kifejezés, mely arra utal, hogy Mária mennybevételével eljutott a mennyei dicsőségbe, mely a beteljesülés, ahová mi is szeretnénk eljutni földi életünk befejezése után.
Vannak, akik Szűz Mária mennybemenetelét mondják a mennybevétele helyett. Ez a megfogalmazás pontatlan. Jézus Krisztus esetében mennybemenetelt mondunk, ezt ünnepeljük a húsvétot követő negyvenedik napon, mert ő a maga erejéből emelkedett a mennybe. Máriánál másról van szó, hiszen ő nem a maga erejéből jutott a mennyei dicsőségbe, hanem Isten vette fel őt a mennyországba. Jézus édesanyja tehát a földi életből a mindenható Isten közreműködésével nyerte el az örök életet.
Ezt a fogalmi megkülönböztetést használta XII. Piusz pápa az 1950. november 1-jén közzétett, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében, amely Szűz Mária mennybevételének hittételét rögzíti: „Boldogságos Szűz Mária a földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.” Valljuk, hogy testét nem érte romlás. Szűz Mária mennybevételének dogmáját csak 1950-ben hirdették ki, de már az V. században megemlékeztek égi születésnapjáról Jeruzsálemben.
A hittétel másik érdekessége, hogy nem kívánta eldönteni azt az évszázadok óta tartó vitás kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott a mennybe. A hittétel ezért „a földi életpályája befejezése után” kifejezést használja, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete. Erről ugyanis nem tudósítanak az evangéliumok. A keleti egyházak Mária mennybevétele helyett, az elszenderüléséről beszélnek. Az elszenderülés szóban nincs benne a halál okozta fájdalom, inkább a béke, a célbaérés gondolatát hordozza magában. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy Mária élete a mennyországban teljesedett be. Jézus anyja eljutott az üdvösségre, amelyet Isten minden embernek készített, és amely mindannyiunk végső célja.
Mit kell tennünk üdvösségünk érdekében? Ha követni szeretnénk Máriát a mennybe, akkor érdemes követnünk őt az életszentség útján. Szűz Mária élete választ ad erre a kérdésünkre. Ő egész életét Isten szolgálatába, a megváltás szolgálatába állította. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” (Lk 1,38) – válaszolta Názáretben az angyalnak, amikor értesül arról, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Isten akaratának tökéletes elfogadásáról, az Istennek való teljes önfelajánlásról tanúskodnak ezek a szavak. Alázata és engedelmessége segítsen minket abban, hogy keressük Isten szándékát, elfogadjuk és teljesítsük azt a feladatot, amit Isten számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk ne legyen céltalan, hanem szeretetben éljünk. Mutatja az utat, miként juthatunk el a mennybe, és segítségével elháríthatjuk a gonosz kísértéseit, aki meg akar bennünket akadályozni az üdvösségre jutásban. Mária hálaadó éneke szerint boldognak hirdeti őt minden nemzedék (vö. Lk 1,48). Ő erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy ha Istentől kapott hivatásunk útján járunk, akkor a földi életben is boldogok leszünk és az örök boldogságra is eljutunk. Szűz Mária mennybevételének eseménye erősíti bennünk a feltámadás és az örök élet reményét is. Őbenne megmutatkozik és az emberek közül elsőként mutatkozik meg az a dicsőség, amelyre Isten meghív minket. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a mennyországba!
Szűz Máriában beteljesedtek Szent Pál apostol szavai: Isten „akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette” (Róm 8,30). Isten a papokat kiválasztotta és meghívta a szolgálatára, mint olvassuk Jeremiás próféta könyvében (1,5): „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Imádkozzunk ebben a tized rózsafüzérben, hogy a papok hűségesek legyenek hivatásukban és a rájuk bízottakat segítsék az Atya házába, ahová Máriát testével és lelkével felvette.
Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony ünnepe meghatározó magyar népünk történelmében. Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el. Kérjük népünk patrónusát, a mennybe felvett Szűzanyát, hogy „Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”
Zubály Lajos
napkori plébános
