Ó én édes jó Istenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.
4 nap, 28 óra vonatút, 1170 km, 500 ismeretlen útitárs, 280 diák, zaj, meleg, buszindulásra várakozás, peron nélküli leszállások, a szombati 23 000 lépés a tömegben, 1 úticél: Csíksomlyó.
A Szent Imre Katolikus Gimnázium 16 rákóczis diákja 2 pedagógus kíséretével május 21-24 között a Boldogasszony Zarándokvonattal utazott a csíksomlyói búcsúra.
A zarándokok a poggyászok cipelésén túl a tanulás fáradalmaival, a hétköznapok mókuskerekével, betegségek árnyaival, konfliktusokkal terhelt kapcsolatokkal, bizonytalanságokkal indultak el erre az útra, hogy pénteken hálatelt szívvel érkezzenek meg a Szűzanya lábai elé. Tapintható volt a kegytemplomban a megérkezés öröme, a megilletődöttség, a meghatottság. Mindezt szolgálta Pálmai Árpád orgonajátéka és éneke, valamint Marton Zsolt váci püspök prédikációja.
Ezután az elszánt fiatalok a Jézus hágó keresztútját imádkozták, küzdötték végig.
Szombaton a zarándokok ezrei között fedeztük fel a kegyhely látnivalóit, nevezetességeit, gyönyörködtünk a kilátásban, végeztük az imákat, hallgattuk az énekeket és elmélkedtünk Székely János szívet melengető szavain. Útmutatót kaptunk, hogyan szolgálhatjuk környezetünket szorgalmas, tüzes lelkületű apostolokként és szerethetjük helyesen családtagjainkat.
Vasárnap Gyergyószentmiklós főterén a helyi hívekkel közös szentmisén vettünk részt. Jelen volt Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök úr. Marton Zsolt atya azt ajánlotta nekünk, hogy a Szentlélek, az Isten pedagógusa legyen az az influenszer, aki hat az életünkre, valamint hogy személyiségünkkel és az Istentől kapott adottságainkkal szolgáljuk környezetünket közös életünk jobbítása érdekében.
Megható volt a helyiek fényesre pucolt cipőinek ünnepélyességét, ruháik sulytásinak komolyságát, viseleteik hímzéseinek szépségét látni, imáik és énekeik hangerejét hallani, méltóságteljes viselkedésüket figyelni. Ott a téren valahogy még felemelőbb volt himnuszainkat énekelni, az elszakítottság fájdalmát, a túlélés kihívásait és a megmaradás és az összetartozás reményét megérezve.
A hosszú vonatút vége felé öröm volt a nagykárolyi lakosok búcsúztatóját fogadni.
S hogy mit hoztunk még haza magunkkal? A végtelen hegyek lágy kékjét, a fényesen sütő nap melegét, a fenyves erdők, és mezők zöldjeinek árnyalatait, az erdélyi tavasz virágait, a megművelt földek és a porták rendezettségét. Vendéglátóink ételeinek otthonosságát, mosolyaiknak, szavaiknak melegségét. A nemzeti összetartozás csíksomlyói csodáját.
Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy minden évben lehetőséget biztosít diákjaink számára, hogy átéljék ezt a csodát.
Csatlósné Szarka Edit rákóczis kísérőtanár
