Szentírási részek
Olvasmány: Iz 43,16-21 – Nézzétek: én valami újat viszek végbe…
Szentlecke: Fil 3,8-14) – …nekilendülök annak, ami előttem van…
Evangélium: Jn 8,1-11 – Az vesse rá az első követ…
Kedves Testvérek!
Nagyböjt ötödik vasárnapján nekünk is ezt mondja az Úr: „most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van, nem látjátok?”
De mi az az új, ami sarjadóban van? Mit kellene látnunk a négy elmúlt nagyböjti hét után?
Az olvasmányban Izajás próféta által a fogságból kiszabadult népének mondja az Úr, hogy most már ne a kiszabadulás csodáira, és ne az egyiptomiak pusztulására figyeljenek, hanem arra, amit ezek előjeleztek, az eljövendő messiási korra, amelyben az ő népe hirdetni fogja az ő dicsőségét. Erre készüljenek! Isten dicsőségének a hirdetésére.
Az evangélium Jézusa, megváltó művének beteljesítéséhez közeledve, az Olajfák hegyéről visszatérve, a templomban tanította a népet. Ekkor az írástudók és farizeusok egy lincselő hangulatú csoporttal állnak Jézus elé, aki ebben a helyzetben gyakorlati tanítást ad arról az újról, amit az Isten készül végbevinni.
Valakik, házasságtörésen értek egy asszonyt, azt hozták Jézus elé, idézve a mózesi törvényt, hogy az ilyet meg kell kövezni, és várták Jézus válaszát, hogy ő mit szól ehhez? Jézus nem szól a törvény ellen, azt sem mondja, hogy az asszony nem bűnös, csak annyit mond: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ennek hallatán az „ítéletvégrehajtók” eloldalogtak, csak Jézus maradt ott az asszonnyal. Most viszi végre Jézus azt az újat, amire figyelnünk kell. Egyedül ő az, aki bűn nélkül való, aki jogosan ítélkezhetne az asszony fölött, de ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jézus nem mondja azt, hogy az asszony nem bűnös, mint bűn nélkül való jogosan vethetné rá az első követ, de van egy másik lehetősége is és ezzel él – megbocsájt.
Ezt a hatalmat adja át apostolainak és Egyházának is, hogy ne akarják a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. A húsvéti szentgyónáskor is ezt a hatalmat gyakorolja a gyóntató pap. A gyóntatószék nem rögtönítélő bíróság, hanem Isten irgalmas szeretetének a „kormányablaka”, ahol útlevelet, vízumot kapunk az ő dicsőséges országába.
A szentlecke által is ezt mondja nekünk Isten: most már ne visszafelé nézzetek, felejtsétek el, ami mögöttetek van! Lendüljetek neki annak, ami előttetek van, fussatok a kitűzött cél felé, amelyre Isten meghívott Krisztusban! Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!
Ez az az új, amit Isten Jézus Krisztus által végbevitt az első húsvétkor, és erre készít fel most bennünket húsvéthoz közeledve, hogy megújult életünkkel hirdessük az ő dicsőségét, és megújult életünket látva sokan felismerjék, hogy valami új sarjadóban van.
2025.04.06.
Fodor András
