Szent Márton püspökre emlékezünk liturgikus emléknapján, november 11-én. Ez a nap évről évre kiemelt eseményt is tartogat a kisvárdai Szent László katolikus köznevelési intézmény óvodásai részére. Szürkületkor saját készítésű kicsiny lámpásaikkal járják az utcákat, rávilágítva Szent Márton alakjára, szeretetcselekedeteire.
Szent Márton alakjának üzenetéről, az óvodások hagyományőrző programjairól Dudásné Popovics Angéla óvodavezetővel és Mike Ervin káplán, iskolalelkésszel beszélgetünk.

– Mit jelent az óvoda életében Szent Márton ünnepe?
Dudásné Popovics Angéla: – Ebben a hónapban két olyan szenttel is találkozunk – Szent Erzsébet és Szent Márton alakjával –, akik életükkel rávilágítanak a szeretetcselekedetekre, a szegények felkarolására, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Ezzel már karácsonyra, Jézus születésének az ünnepére is készülünk.
Az adventi elcsendesedés időszakában megtapasztalhatjuk azt, hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó. A szentek sorát ebben az időszakban pedig az ajándékozó szentünk, Szent Miklós ünnepével fejezzük be.
Szent Márton, mint katona könnyen elképzelhető az óvodások számára, hiszen a mesék világából ismert a katona alakja, annak minden habitusával együtt.
Többcélú intézményünkben Szent Márton életének üzenetét az óvodáskorú gyermekek dolgozzák fel, Szent Erzsébet alakjával pedig az általános iskolás gyermekek foglalkoznak mélyebben.
Jól látható az utóbbi években az, hogy Szent Márton napjához közeledve a családokban nem a szent életútja jelenik meg, hanem a vigasságok. Éppen ezért szeretnénk felvállalni a katolikus intézményben, hogy az óvodások kis lámpásaikkal, Szent Márton életének bemutatásával hitünkre is rávilágítanak.

– Hogyan képzeljük el ezt a hagyományt?
– Ezen a napon, szürkületkor – kihasználva a legnagyobb forgalmat, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet – 128 gyermek családostul énekelve útra kel a lámpásokkal az intézmény körüli utcákon. Az útvonalon többször megállunk és hangosan elénekeljük a „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok” kezdetű dalt. Visszatérve az intézménybe a közös ima után papi áldásban is részesülnek a családok, és hogy a néphagyományra is rálássanak, libazsíros kenyeret vacsoráznak megfűszerezve egy kis néptánccal.
Ebben az évben pályázatot írtunk ki a családoknak a lámpások elkészítésére. A közös munka az együtt töltött minőségi idő megélésére is alkalmat adott. Az eredményhirdetésre a lámpásfelvonulás után kerül sor, és kiállítást is rendezünk.

Szent Márton ünnepét megelőző napokban pedig feldolgozzuk az ő életét, a sokak által ismert történetet, amikor odaadja a köpenye felét a koldusnak. Tulajdonképpen az egészet oda akarta adni, de a katona köpenyének a fele a hadsereg tulajdona volt, csak a fele a katonáé. Tehát Márton nem adhatta oda az egész köpenyt.

– Egy óvodáskorú gyermek számára mit jelent Szent Márton alakja?
– Szent Márton alakja, cselekedete nagyon megérinti őket. Azt gondolom, ezzel a hagyománnyal is már most neveljük a jövő nemzedékét, amikor a szeretetcselekedeteit állítjuk a középpontba.
Szent Márton történetét hallva a 4-5 éves kicsiny gyermek elmondja, hogyan lehetne segíteni az időseknek, az árváknak, az éhezőknek stb. Ebben az időszakban a gyermekek felajánlhatnak játékokat és mesekönyveket is a szegényebb társaik részére, idén ezt a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül tesszük meg.
Mike Ervin atya: – Milyen különleges dolog azt megtapasztalni, amikor egy kicsiny gyermek tanít bennünket, felnőtteket az embertársi szeretetre, az egymásra figyelésre. Hiszen a szentek élete nem egy múltbeli esettanulmány, hanem a jelenben megnyilvánuló erő, amelyen keresztül a gyermekek kicsiny kis fényükkel, életükkel rá tudnak Istenre csodálkozni, és újra megtanítanak bennünket szeretni. Minden nap elindulunk egy cél, egy irány felé, úgy, hogy a szentek segítenek, velünk vannak.
A Szent Márton napi ünneplés nem a libáról szól, hanem az odafigyelésről, a törődésről, a szegényhez való lehajlásról, a szeretetről.
– Hogyan jelenik meg ez az ünnep az iskolában?
– Ünnepi szentmisén veszünk részt ezen a napon, és a hittanórák központi témája is Szent Márton, aki ma is mutatja az utat Isten felé.
– Hogyan látja az iskolalelkész, Szent Márton ma mire tanítja legjobban a fiatalokat? Jellemükben hol szorulnak rá a tanításra?
– Amibe belekapaszkodnék, és ami nekem is utat mutatott, az Márton Áron erdélyi püspök jelmondata, amit Szent Márton püspöktől vett: „Ha népemnek szüksége van rám, nem utasítom vissza a munkát!”
Amikor Szent Mártont püspökké akarták választani, elbújt, de a libák gágogása elárulta a hollétét. Hányszor vagyunk mi is így! Mennyi mindent ki tudunk találni, hogy most miért nem azt teszem, amit kellene. De Szent Márton püspök élete megmutatja, hogy azt a munkát, ami rám van kiszabva, nekem kell végeznem akár diákként, tanárként, papként, stb.
A diákok sokszor dohognak, hogy miért kell ennyit tanulni, miért kell ennyit írni. És ilyenkor mindig azt mondom, mi lenne, ha adnánk egy esélyt pl. a tanulásnak, a nevelésünknek, annak, hogy kicsit mi is emelkedjünk, hogy többek legyünk, talán még jó és szép dolgok is születhetnének belőle. Tehát azt a munkát, ami rá van bízva, teljesíteni kell!
A másik dolog pedig az, hogy ha a köpenyemet nem is tudom odaadni, egy jó szó, egy kézfogás, egy ölelés, egy mosoly, egy „Hogy vagy?” mindig megerősíti az embert abban, hogy szeretve van, elfogadják, értékes és nem a telefonja határozza meg őt, hanem pl. az, hogy katolikus iskolába jár, ahol „jó kezekben” van a szellemi és a lelki fejlődése, amelyre később a világban igencsak nagy szüksége lesz.
Fotó: archív felvételek, 2023., Szent Márton napi lámpás felvonulás
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye