Az intézmények életét, működését nagyban meghatározzák a szabályzatok, előírások, éppen ezért a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek vezetői, gazdaságvezetői ezek tanulmányozására szentelték az időt a június 11-i tanácskozáson Debrecenben, az Egyházmegyei Kateketikai Központban.
A tanácskozáson jelen voltak Heidelsperger István oktatási ügyekért felelős püspöki helynök, Németh István püspöki titkár, Némethné Székely Julianna és Kovács István EKIF igazgatók, Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató, dr. Béres Diána egyházmegyei jogtanácsos, valamint az egyházmegyei gazdasági iroda munkatársai.
A tanácskozáshoz a délután folyamán Palánki Ferenc megyéspüspök is csatlakozott.
A Szent Barnabás apostol ünnepén megtartott találkozás a hagyományhoz híven lelket erősítő gondolatokkal kezdődött. Ezúttal Heidelsperger István atya a napi evangélium (Mt 5,13-16) elhangzása után Barnabás apostol missziós munkáját ismertette meg a jelenlévőkkel.
Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megígéri az apostoloknak a Szentlelket, és fölkészíti őket a tanúságtételre. Kivétel nélkül minden vezetőnek feladata a tanúságtétel. Éppen ezért Szent Barnabás apostoltól sokat tanulhatunk – kezdte elmélkedését István atya.
Tanúságot kell tennünk Jeruzsálemtől a föld végső határáig. Ez a fölszólítás az apostoloknak szólt, hiszen ők tanúi voltak az eseményeknek, de nemcsak ők a tanúk, hanem kivétel nélkül mindenki, akit Jézus Lelke erre kiválaszt és meghív.
„József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, a vigasztalás fia” (ApCsel 4,36) „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” (ApCsel 11,24). Barnabás volt a legjelentősebb missziós tevékenységet végző apostol Pál apostol előtt, mert hamarabb kezdte el az örömhír hirdetését. De amikor találkozott Pállal, annak megtérése után bemutatta őt a jeruzsálemi egyház vezető férfiainak, majd segített neki missziós munkájában is.
Barnabás a pogányok között misszionált, érezte azt, hogy Jézus Krisztus kivétel nélkül minden embert meghívott az üdvösségre, így volt ő a vigasztalás fia.
Ezután István atya Barnabás életét a munkáján keresztül mutatta be, kiemelve a szeretetcselekedetét is: Barnabás eladta a szántóföldjét, árát az apostolokhoz vitte, hogy adják oda a szegényeknek, mert neki már nem volt rá szüksége. Ezzel indult el Barnabás tevékenysége az egyházban.
A jeruzsálemi üldözés után a szíriai Antiochiában alapított egyházközségben adódott nagy lehetőség számára, ahol sok pogány csatlakozott a keresztényekhez. Barnabás itt felismeri, hogy ő kevés ehhez a munkához, ezért Pált is magával viszi, akivel sikeres missziós tevékenységet folytatnak. Majd visszatérnek Jeruzsálembe, hogy ott segítsék a keresztény közösséget, magukkal viszik az antiochiaiak adományát, valamint Márk apostolt, Barnabás unokaöcsét, aki az evangélium hirdetője, írója lesz.
Ezután Barnabás, Pál és Márk Jeruzsálemből Ciprusra, Barnabás szülőföldjére indultak el, miután kézrátétellel megkapták a közösségüktől az áldást.
István atya ezt követően részletesen is beszélt az apostolok missziós útjairól és az ott végzett tevékenységeikről, majd zárógondolatában így fogalmazott: Barnabás apostol, a vigasztalás embere, a Lélektől hajtott fiatalember, aki az egész új keresztény nemzedéknek megmutatta az utat. Ő maga készséggel válaszolt Isten hívására és engedte magát ismeretlen utakon vezetni. A hagyomány szerint Ciproson lett eltemetve, mennyei születésnapját az apostoli egyház hagyománya szerint június 11-én ünneplik.
Az elmélkedést követően gazdálkodási szabályzatokról, azokat érintő kérdésekről, „Miénk itt a TÉR” címmel a pedagógus teljesítményértékelési rendszer tervezésének és működtetésének feladatairól esett szó.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
