Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 1,1-11 Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek… a föld végső határáig.
Szentlecke: Ef 4,1-13
Evangélium: Mk 16,15-20 Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek…
Kedves Testvérek!
Urunk mennybemenetele és annak visszatérő ünneplése a húsvéti misztérium egyik jelentős eseménye. A mai ünnep három szentírási részében három hiteles tanú: Szent Lukács, Szent Pál és Szent Márk – ugyanazt a misztériumot, Urunk mennybemenetelét tárták elénk. Ezt az üdvtörténeti „eseményt” a teljes húsvéti misztériumba ágyazottan ismerhettük meg.
Mindannyiunk számára kérem Isten Szentlelkét, hogy nyissa meg szívünket és értelmünket az elhangzott írások megértésére, és tegyen készségessé minket, erősítse meg hitünket és akaratunkat a felismert küldetés teljesítésére.
Az Apostolok Cselekedeteiből elhangzott részlet összekapcsolja a mennybemenetelt Keresztelő János keresztségével és Jézus második eljövetelével. Milyen mély és gazdag üzenet van e mögött számunkra! Jézus Jordánban való megkeresztelkedése az ő nyilvános működésének kezdete. Leszáll rá a Szentlélek és hangzik a szózat, őt hallgassuk. A mennybemenetelkor maga Jézus mondja tanítványainak: „néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni”, azaz néhány nap múlva megkezdődik az Egyház nyilvános működése. Ugyanaz a Szentlélek, aki leereszkedett Jézusra a Jordán folyóban, ő fog leereszkedni a tanítványokra, erő tölti el őket, és a föld végső határáig hirdetik az evangéliumot.
A mennybemenetellel lezárul Jézus földi, emberi testben való küldetése, és kezdetét veszi az ő Egyházában folytatódó küldetése a föld végső határáig, az ő második eljöveteléig, az Egyház „mennybemeneteléig”, amikor – ahogyan magával vitte a megtestesüléskor magára vett emberi természetünket mennybemenetelkor -, magával viszi Egyházát az örök dicsőségbe.
A szentleckében Pál apostol azt kéri az efezusiaktól és tőlünk is, Krisztus Egyházának itteni híveitől, hogy éljünk méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptunk. Azt is elmondja, hogy milyen hivatást kaptunk: Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült kegyelemben, és ezzel a személyére szabott kegyelemmel éljünk teljes alázatban, szelídségben és türelemben, viseljük el egymást szeretettel. Törekedjünk arra, hogy a béke kötelékével fenntartsuk a lelki egységet, mivel mindegyikünk személyre szabott hivatása egy reményre szól, amely nem más, mint az örök élet, az a mennyei dicsőség, amelybe Jézus előre ment, hogy „helyet” készítsen mindnyájunknak.
Az evangélium szavait is magunkra kell értelmeznünk. Jézus küld bennünket: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. Ránk van bízva, hogy a kapott képességeink, Krisztus kegyelmében való részesedésünk mértéke szerint azon fáradozzunk, hogy minél többeket hitre vezessünk.
Ebben a szentmisében azért imádkozom, hogy a jelenlévőkről, és szerte a világon azokról, akik ünneplik Urunk mennybemenetelét, elmondható legyen, amit az evangélium utolsó mondataiban hallottunk: „Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket”. E küldetésünk teljesítéséhez töltsön el bennünket a Szentlélek ereje!
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
