Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 9,26-31 – Nem hitték el, hogy Pál tanítvánnyá lett…
Szentlecke: 1 Jn 3,18-24 – Ne szóval és nyelvvel szeressünk…
Evangélium: Jn 15,1-8 – Jézus a szőlőtő…
Kedves Testvérek!
A Szentírásból különféle egyházképek tárulnak elénk. A legismertebb a Titokzatos Test, melynek feje Krisztus, tagjai pedig a Krisztusban hívő emberek. A másik ismert kép a sziklára épített ház. A mai evangélium Jézus búcsúbeszédéből mutatott be nekünk egy egyházképet. Már az Ószövetségben találkozunk ezzel a képpel, hogy a választott nép az Isten szőlője. Ebbe a szőlőskertbe a mennyei Atya „ültette be” – mint szőlőműves – az igazi szőlőtőt, Jézust.
A választott nép tagjai ennek az Atya által ültetett szőlőtőnek a vesszői. A gondos szőlőműves a gyümölcsöt nem hozó vesszőket levágja, a termőket pedig megtisztítja, hogy még többet teremjenek. A búcsúzó Jézus azt mondja övéinek: Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. A mennyei Atya az ő Fiának tanítása által megtisztította Jézus tanítványait, akiket most arra kér, maradjanak benne, akkor ő is bennük marad, és így bő termést hozhatnak, nélküle viszont semmit sem tehetnek.
Nekünk, mai tanítványainak is mondja: Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Így is tovább gondolhatjuk ezt az egyházképet: a Jézussal élő, éltető kapcsolatban lévő megkeresztelt emberek a szeretet tetteinek bő termését hozzák, miközben újabb vesszők hajtanak ki belőlük, ők maguk meg lassan a szőlőtő „részévé” válnak. Mint ahogyan a képen is látjuk, az „öreg vesszők” már inkább a tőke részei.
A szentlecke arról adott tanítást, hogy hogyan maradhatunk Jézusban. Azt írja János apostol, ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal. A szívre hivatkozik az apostol, mert az a tettek és az igazság szinkronizálója. Hogy jobban értsük ezt, néhány szó a Biblia szív fogalmáról: a mi szóhasználatunkban a szív csupán az érzelmi életet idézi föl. A Biblia az ember bensőjét érti rajta. Sirák fia könyvében (17,6) azt olvashatjuk: Isten szívet (nem agyat) adott az embernek a gondolkodásra. A Biblia szerinti szív – ha a tettünk nincs szinkronban az igazsággal – vádol (lelkiismeret furdalás), és megtérésre sürget. Ha szívünk nem vádol, akkor bizalommal lehetünk Isten iránt, mert teljesítjük parancsait, aki pedig teljesíti parancsait, az Istenben marad és az Isten őbenne.
Az olvasmányból arról láttunk egy pillanatképet, hogy az ősegyházban hogyan növekedett a Jézusban maradó, Jézusban élők közössége. Felvillant előttünk Saul megtérésének története, akit az Atya, – mint ószövetségi szőlőjéből sarjadó vesszőt – megtisztított, és Ananiás által megkeresztelve, beoltott az igazi szőlőtőbe. Ez a Saul Jeruzsálembe érkezik, és azokhoz a tanítványokhoz akar csatlakozni, akik Jézusban maradtak. A Jézusban élő közösség első reakciója az, hogy félnek Saultól, nem hiszik el róla, hogy tanítvánnyá lett. Amint Saulnak Damaszkuszban szüksége volt Ananiásra, most Jeruzsálemben szüksége van Barnabásra, aki által befogadja őt a közösség. Azzal zárult az olvasmány, hogy az Egyház megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre terjedt.
Testvérek! Az Egyháznak ma is szüksége van Ananiásokra, akik a Szentlélek vezetésével megkeresztelik, az igazi szőlőtőbe beoltják az Atya által üdvösségre hívott embereket, és szüksége van Barnabásokra, akik által a krisztusi közösség befogadja a megtérőket. Imádkozzunk, hogy a mi egyházközségünkben is legyenek, akik elfogadják a Szentlélek meghívását az ananiási szolgálatra, és mindnyájan legyünk barnabási lelkületűek, akik Krisztusban élő tanítványokként befogadjuk azokat, akik hozzánk akarnak csatlakozni. Erősödjünk meg, éljünk Isten szeretetében és a Szentlélek segítségével növekedjünk a hitben. Ámen.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
