A találkozás mindig ünnep, ha szeretetben valósul meg, mert a szeretet maga az Isten, és ahol Isten jelen van, ott nincsenek hétköznapok, csak ünnepek – A Debrecen Város Díszpolgára-díjas Palánki Ferenc megyéspüspök gondolatai

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke Debrecen Város Díszpolgára kitüntető címet kapott a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésétől, amelyet április 11-én, a város napja alkalmából a Kölcsey Központban adtak át. Ezen ünnepi alkalmon a közgyűlés Pro Urbe díjat, Déri Frigyes-díjat és Debrecen Város Mecénása-díjat is adományozott.
Erre az alkalomra egy rövid portréfilmet készítettek a díjazottakkal. A Palánki Ferenc püspök atyával készült videóinterjúban elhangzott gondolatait az alábbiakban írásban is közzé tesszük.

Alázat a szolgálatban

Számomra az alázat azt jelenti, hogy rendelkezésre kell állnom a rám bízottak számára, hogy megszólítható legyek, el tudjam fogadni a másik embert, a paptestvéreket, kollégákat. Egy püspök pl. nem engedheti meg magának, hogy valakire megharagudjon. Az a dolgom, hogy racionális döntéseket hozzak, amelyeket szívvel-lélekkel átimádkozok, és bizony van, hogy az valakinek fájdalmas, nehéz elfogadni, esetleg visszautasítást kapok érte, de nem tehetem meg azt, hogy megharagudok arra, akivel nézeteltérésem volt. Legközelebb is nyitott szívvel, szeretettel fogadom, még akkor is, ha ő haragszik rám.

Karrier?

Sokan azt mondják, hogy a püspök befutott egy karriert. Számomra ez sokkal többet jelent. Én soha nem akartam karriert befutni, mert nekem volt egy jó szakmám: vezetékes távközlési üzemmérnök diplomát szereztem 1986-ban. Akkor már egyre több háztartás kapott vezetékes telefont. Lehetnék akár egy gazdag ember is abból a szakmából, de nekem nem az volt a legfontosabb, hanem, hogy valamit tegyek az emberekért.

Nagy szavak ezek, de tulajdonképpen a legegyszerűbbek is. Ha valakinek tudok bármiben segíteni, akkor azt én tegyem meg. Egy találkozás után legyen az életem egy kicsivel örömtelibb, vagy boldogabb. Így lesznek ezek a találkozások szeretetteljes találkozások, vagyis ünnepek.

Számomra egy találkozás mindig ünnep tud lenni, ha az szeretetben valósul meg. Nemcsak a két ember miatt, hanem mert a szeretet maga az Isten, és akkor Isten is jelen van. Ahol Isten jelen van, ott nincsenek hétköznapok, csak ünnepek.

Boldogság, megelégedettség

Boldog vagyok. A boldogság másik neve a megelégedettség. Megelégedett vagyok az életemmel, azzal, amit végeznem kell, amire meghívást kaptam.

A szolgálatomat igyekszem teljesíteni Isten kegyelmével, segítségével együttműködve, de munkatársakat is választva magam mellé. Szükségem van olyan csapatra, akikkel együtt tudok dolgozni az élet minden területén. Munkatársaim elsősorban a paptestvérek, hiszen ők képviselik az egyházat, magát Jézus Krisztust ott, ahol éppen szolgálnak.

Az ő munkájukat segítve itt a püspöki székházban is van egy jó csapatom, akik a szakterületük szakértői, és szakmai alázattal végzik a dolgukat. Nem engem szolgálnak, hanem az egyházmegyét. Hálás vagyok ezért értük!

A könnyekről

Meg tudok hatódni egy filmen, egy könyvön, azon, ami megérinti a lelkemet. Ferenc pápa sokszor beszél arról, hogy ne csak örömkönnyeink legyenek, hanem bűnbánatkönnyeink is, hogy a bűneink, gyengeségeink miatt ne bűntudat alakuljon ki bennünk, hanem bűnbánat. Mert ha már meg van bennünk a bűnbánat, akkor meg van a megoldás, Jézus Krisztus, aki feloldozást ad bűneinkből.

A könny megkönnyebbülést jelent. Nagyapám ezt így mondta: Fiam, amikor megláttam, hogy bemutatod a szentmisét, a szememből kiesett a könnyű. Ha valami történik az ember életében, ki kell sírnia magát, és megkönnyebbül. 

De egy kicsit felülről, Isten szemszögéből is kell nézni az életünket, és akkor az egészen más tud lenni. Ha a feltámadt Krisztus örömhírével tudjuk nézni a valóságot, ami velünk történt, akkor abban nem csak fekete minden, hanem már felsejlik a világosság. Ha sok-sok negatív dolog is történik az életünkben, a végén összeáll a kép, hogyan is alakult ez így, mi volt annak az értelme. A szőnyeg egyik oldalán kibogozhatatlannak tűnő kusza szálakat látunk, a másik oldalán pedig ott van a kép.

A püspök, a pap legyen megszólítható

Az emberek szeretik föltenni a püspököt, a papot egy magas polcra. Egyik plébánosi helyemen egy néni süteményt hozott, és kértem, hogy jöjjön beljebb. „Nem, ide nem lehet bejönni” – szólt a néni. Nem tudta, hogy be lehet jönni a plébániára. Ha ez így alakul ki, az nekünk is köszönhető. A püspök, a pap nem az elefántcsonttorony tetején lakik, neki az emberek között kell lennie. Én bevásárolok, boltba járok, megállítanak, beszélgetünk, megszólítható vagyok.
Szent Ágoston püspök mondta:

„Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.” Ezt igyekszem megvalósítani, hogy együtt, egy közösségben haladjunk, de van egy olyan faladatom is, hogy ezt a közösséget összekössem az éggel.

Főpásztori jelmondat: „Jesus est resurrectio et vita – Jézus a feltámadás és az élet

A feltámadás valóság. Édesanyám 15 évvel ezelőtt halt meg, és akkor ez az evangéliumi mondat jutott az eszembe: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog…. Hiszed ezt?” (Jn 11,25-26). Másfél évvel később püspök lettem, és akkor azt gondoltam, hogy erről nekem tanúságot kell tennem. Ezért választottam ezt a jelmondatot. A feltámadás a keresztény hitünk középpontja.

Fotó: Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye