Uram, tisztítsd meg épített és élő templomainkat! – Homília nagyböjt harmadik vasárnapjára – 2024

Szentírási részek:
Olvasmány: Kiv 20,1-17 – A 10 parancs kihirdetése
Szentlecke: 1Kor 1,22-25 – A megfeszített Krisztust hirdetjük
Evangélium: Jn 2,13-25 – A templom megtisztítása

El-Greco: A kufárok kiűzése (Szépművészeti Múzeum)                         

Kedves Testvérek!
A nagyböjti idő a hittanulók számára az élő Istennel való kapcsolat kialakításának, a már megkereszteltek számára pedig ezen kapcsolat frissítésének az ideje. A mai szentírási részek ehhez nyújtanak segítséget.

Az olvasmányban Isten kihirdette a vele való kapcsolatunk alaptörvényeit, a 10 parancsolatot. Ha be akarunk „regisztrálni” a vele való kapcsolatra, akkor ezeknek a törvényeknek az elfogadásáról kell nyilatkoznunk, ha pedig frissíteni és tovább akarjuk mélyíteni a vele való kapcsolatunkat, akkor ezeknek a törvényeknek a szív szerinti megértésére, és az egyre tökéletesebb szeretetből való megélésére kell törekednünk.

A parancsok egyenkénti átgondolása a fentiek alapján egy külön konferenciabeszédet igényelne. Ehelyett most az a javaslatom, hogy a hét folyamán mindenki vegye elő a 10 parancsolatot (imakönyvből, vagy az internetről), és egyenként gondolja végig: Elfogadom, megtartom én ezt a parancsot? Isten és a felebaráti szeretet jegyében örömmel engedelmeskedek Istennek, vagy a szabadságomat korlátozónak tartom parancsait?

Szent Pál apostol azt írta a korintusiaknak: A megfeszített Krisztust hirdetjük. Az Újszövetség törvénye, az újszövetségi ember Istennel való kapcsolatának alapja a megfeszített Krisztus. Ha Krisztust elfogadom megváltómnak, helyre áll a kapcsolatom Istennel. Nem csodát, nem filozófiai igazságot kell elfogadnom, hanem az értem szeretetből kereszthalált vállaló Krisztust.

Az elhangzott evangélium szorosan kapcsolódik a fentiekhez. A templom, az imádság háza az Istennel való kapcsolatunk kialakításának, formálásának a helye. A teológus János apostol azt is megjegyezte, hogy Jézus a templom három nap alatti felépítését említve saját testének templomáról beszélt. Az Istennel való kapcsolatunkat a templomokban, a saját testünk templomában és Krisztusban építhetjük, élhetjük meg.

A templomokban és a saját testünk templomában vigyáznunk kell a „templom” tisztaságára! Ezekben a templomokban nagyböjt idején ajánlatos „nagytakarítást” végezni. Ugyanis ahol az Istennel való kapcsolatunk formálódik, ott különösen támad a gonosz, hogy a lényegről elterelje a figyelmet, hogy ne az Istennel való kapcsolatunk mélyüljön, hanem más egyéb dolgokhoz kötődjünk. A jeruzsálemi templomba az oda zarándokolók segítésére vitték be a kereskedők az áldozati állatokat, és telepítették oda a pénzváltók az asztalaikat, amelyek lassan elvonták a figyelmet a kultuszról, sőt zavarták az Istennel való kapcsolat megélését. A nagyobb ünnepeinkre és kegyhelyeinkre, ahol mélyülhetne az Istennel való kapcsolatunk, ma is rátelepszik az üzlet. Sokszor el se jutunk a templomig, leragadunk az üzletláncoknál, „szentbazároknál”. Testünk templomában sem az Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk, hanem lefoglal bennünket a külsőnk ápolása és az ünnep külsőségeinek a biztosítása.

Űzz ki Uram, és forgass fel bennem mindent, ami vásárcsarnokká teszi szívemben a te szentélyedet, hogy végre a veled való találkozás helye legyen!    

Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye