Szentírási részek:
Olvasmány: Ter 22,1-2. 9a. 10-13. 15-18 – Izsák feláldozása
Szentlecke: Róm 8,31b-34 – Isten mindnyájunkért áldozatul adta Fiát.
Evangélium: Mk 9,2-10 – A Tábor hegyi színeváltozás
Kedves Testvérek!
A nagyböjti idő a felkészülés ideje. A katekumenek készülnek a keresztény életbe való beavatás szentségeinek felvételére, a már megkereszteltek pedig készülnek a tökéletes szeretet befogadására és képviseletére. A szentségek első felvételének, de a folyamatos szentségi életnek is előfeltétele a hit. Azt mondta Jézus: aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. A mai szentírási részek ezt a hitet akarják ébreszteni és erősíteni bennünk.
Az olvasmány drámai módon mutatta be Ábrahám hitének próbáját. A történet hallatán a mai hittanulóknak, de nekünk, már megkeresztelteknek is fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki, vagy mi az én „Izsákom”, akinek feláldozását – hitem próbájaként – kérheti tőlem az Isten? Most a nagyböjt elején ne kerüljük meg, ne tegyük félre ezt a kérdést! Ki, vagy mi az, amit még mindig az Isten elé helyezek? Aki, vagy ami még akadályoz abban, hogy minden áldozatra kész szeretettel kövessem az ő akaratát? A hit próbájának kiállása nekem hitben való növekedést ad, a környezetemnek pedig hitébresztésre alkalmas példát.
A szentlecke azzal szembesített minket, hogy az Isten is így mutatta meg irántunk való szeretetét. Nem kímélte saját Fiát, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. Istennek ez az értünk áldozatra kész szeretete a mi hitünk alapja, bizalommal, bátran ráhagyatkozhatunk, mert mindenre kész értünk, Fiával együtt mindent nekünk ajándékoz.
Hogy mindezt milyen figyelmes, együttérző szeretettel teszi, ez tárult elénk az evangéliumban. Tudja, hogy ez az értünk önmagát adó áldozatos szeretet olyan módon nyilvánul meg, ami próbára teszi a hitünket. Ezért bepillantást enged az isteni dicsőség világába, ahol minden értelmet nyer, amiért érdemes minden próbát kiállni.
Testvérek! A nagyböjtben is minden szentmisén felhív bennünket Jézus a hegyre. Felhív arra a hegyre, ahol Ábrahám kész volt feláldozni a fiát Istennek. Föl hív arra a hegyre, ahol az Atya kész volt feláldozni a Fiát értünk, és felhív a színeváltozás hegyére, felhív az isteni dicsőség világába, hogy szemléljük hitünk célját, megértsük minden szeretetből hozott áldozat értelmét. De erről a hegyről még le kell mennünk, hogy hitünkben megerősödve, imádsággal és böjttel, ha kell áldozatra is kész szeretettel egyengessük az utat azoknak, akik még nem találtak rá a hit útjára.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
