A betegek világnapjára készülve, amelyet az Egyház a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján, február 11-én tart, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata munkatársai részére február 9-én, a debreceni Megtestesülés-templomban.
A találkozón a szentmisét megelőzően – a betegek világnapjához kapcsolódóan – dr. Törő András plébániai kormányzó tartott előadást. Az előadásról bővebben ITT olvashatunk.
Palánki Ferenc megyéspüspök atya a szentmisén a kórházlelkészség munkatársaihoz szólt és az elhangzott evangéliumi szakasz alapján (Jézus meggyógyít egy süketnémát ld. Mk 7,31-37) három pontban fogalmazta meg gondolatait.
1. Jézus félrevonja a tömegből a süketnéma dadogós embert. Nem látványosságot akar, nem azt, hogy csodálják, hanem hogy a süketnéma megérezze a személyes szeretetet. Jézus az Isten szeretetével szereti az embert. Nemcsak a betegséget akarja meggyógyítani, hanem „az” embert. A teljességet akarja neki ajándékozni. Ezért amikor meggyógyít egy beteget, akkor sokkal nagyobb dolog történik, mint testi gyógyulás.
Az ember attól gyógyul meg teljesen, hogy Isten itt van, befogadja a szeretetébe és Isten életében részesedik.
Jézus 2000 évvel ezelőtti gyógyítása számunkra azért csodálatos történet, mert ez nekünk szóló üzenetet hordoz. A mi emberségünket is el akarja vezetni a teljességre, az isteni életbe. Személyre szólóan szeret bennünket. Isten azt üzeni, hogy személyesen engem, téged, mindannyiunkat szeret.
2. A süketnéma ember – aki nem tud kommunikálni: nem hallja, amit neki mondanak, és ő sem tud beszélni –, annak az embernek a jelképe, aki önmagába van bezárva.
Milyen sokan vannak a lelkileg süketnémák a világban. Nem hallják meg, ha valaki segítséget kér, mert nem is a fülükkel van baj, hanem a kemény szívükkel. Sokan vannak azok is, akik némák a szeretetnyelvre.
Nem tudják, nem akarják kifejezni a szeretetüket, csak az önzésüket. Szomorú ezt látni, hogy az emberekben a szeretet egy rózsaszín érzelmi köd, de amikor már áldozattal kezd járni, akkor az már nem tetszik számukra, attól menekülnek.
A kórházlelkészség munkatársai a betegágyak mellett láthatják, hogy az ember sajnos kerül olyan helyzetbe, amikor rászorul mások szeretetére, gondoskodására, ápolására, jóságára. Előbb utóbb mindenki kerül ilyen helyzetbe. Ezért jó az, ha a süketnéma lelkű emberek is felfogják, megértik a mi szolgálatunkon keresztül, hogy Isten végtelenül szeret, meg akar bennünket gyógyítani, és azt akarja, hogy mindenki megértse, hogy nem szabad bezárkózni az önzésünkbe. A rabság, az önzés rabsága, börtön. A börtönt pedig nem lakhatóvá, kényelmessé kell tenni, hanem szabadulni kell onnan, és Jézus a szabadító.
3. Jézus nyállal érinti meg a süketnéma nyelvét, egy másik evangéliumi helyen pedig sarat csinál (ld. Jn 9,6), azzal keni be egy vak szemét, és meggyógyítja őket. Amikor a hivatás-választásom előtt vívódtam, és azt mondtam a lelki atyámnak, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy pap legyek, másokat szolgáljak, akkor ő visszaemlékeztetett erre, amikor Jézus meggyógyította a vakot, a süketnémát. Sárral kente be a vak szemét, nyállal a néma nyelvét. Szükség volt erre? A sár tud vakot gyógyítani? A nyál tud némát gyógyítani? Csak akkor, ha Jézus kezében van.
Legyünk sár az ő kezében, simuljunk bele a tenyerébe, legyünk az ő eszközei, és akkor csodák fognak történni.
Simuljatok bele ti is Jézus kezébe, legyetek az ő eszközei, és csodák fognak történni a szolgálatotok révén! Hálás vagyok értetek, nektek és főleg a Jóistennek! Segítsen az Úr mindannyiunkat szolgálatunkban! – zárta elmélkedését Palánki Ferenc püspök atya.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
