„Isten fölvette az emberi testet, hogy az ember a Lélek hordozója lehessen.” – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a hagyományokhoz híven az éjféli szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be, karácsony első napján, 25-én délelőtt pedig a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban celebrált ünnepi szentmisét.
A zsúfolásig megtelt székesegyházban bemutatott éjféli szentmisén részt vett dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános, Németh István püspöki titkár, Vadászi László kisegítő lelkész, Mike Ervin káplán atya, valamint Chrisogonus (nigériai) atya, aki egyházmegyénkben fog szolgálatot teljesíteni.
Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését olvashatjuk.
Idén Betlehemben, Jézus születésének helyén nagyon szomorú a karácsony. A betlehemi éjszakában különös hangok zúgnak: lánctalpak dübörgése, vadászgépek robaja és az egész világon motorzaj, hangorkánok, sziszegő hazugságok kibogozhatatlan egyvelege. De mégis
van egy kicsiny hang, felsír egy csecsemő, a betlehemi gyermek, a mi Urunk, Jézus Krisztus, akinek a hangja elnyom minden mást.
Talán vékonyka ez a hang, kevesekhez jut el, de a megtestesült Isten szól általa.
Kicsik és nagyok, magabiztosak és bizonytalankodók, keresők és hívők figyeljetek, füleljetek, halljátok meg ezt a hangot! Engedjétek, hogy eljusson az értelmetekbe és a szívetekbe az evangélium örömhíre, hogy az Isten eljött erre a világra, hogy ez a ma született kicsiny gyermek győz. Győz a szülőföldjén, Gázában, Ukrajnában is és a föld minden olyan helyén, ahol nem engedik megszentelni a világot az örök Atyának, ahol háború, gyűlölködés és szeretetlenség van. Mégis ez a Fiúcska győz.
Érthetetlen, hogy miért félnek a barlangistállóban született gyermektől, miért kell tartani a keresztre feszített vándortanítótól. Jézus e két élethelyzet közötti időben is – amit a tanítványaival töltött – kiszolgáltatott, törékeny volt, nem volt hová lehajtania a fejét, szelíd türelemmel kereste az elveszetteket, a bűnösöket, és szólította meg az embert: „ember te többre, az örök életre vagy hivatva, én azért jöttem, hogy fölemeljelek a szeretet hatalmával”.
Isten nem felülről jövő erővel, hanem alulról jövő szeretettel hat a világra.
Meg kell hogy értsük mindezt, hogy nyitva legyen a szívünk és felfogjuk, Isten nem büntetni és elítélni jött. Isten a csendességben felsír, és siratja mindazokat, akik az erőszak, a gyűlölködés, a bűn áldozatai. Föl akarja építeni a világot, az embereket, az életünket, az örök életünket. A vele való találkozás misztikus, érthetetlen, megfoghatatlan, és ezért nagyon sokan elfeledkeznek róla, a lehetőségről. Mi a helyzet a mai világban, Európában?
Kétezer év alatt a keresztény gyökerekből táplálkozó népek megfeledkeztek erről a misztériumról, nem tudnak már imádkozni, Istenhez fordulni, csak ha valami probléma van. De Istennél nem úgy működnek a dolgok, hogy baj, probléma esetén szólunk neki, ő belép az életünkbe és mindent helyre rak. Nem. Isten ennél sokkal nagyobb távlatokat akar megnyitni az emberek előtt. Mária életében akkor jelent meg a probléma – hogy hogyan lesz tovább –, amikor belépett az életébe az Isten. De amikor belépett a probléma és a nehézség, ott volt az Isten, és azt mondta az angyal: „Az Úr veled van”.
Isten nemcsak terhet rak ránk, hanem kegyelmet ad, hogy a teher, a kereszt, a nehézség, emberségünk fölé emeljen, és összekapcsolja az életünkben is a természetest a természetfölöttivel, az örök élettel.
Sokan úgy tekintenek Jézusra, mit egy előkelő idegenre, méregetik, hogy mire lesz jó. Méregetjük, hogy mennyire tudjuk beépíteni a segítségét és kegyelmét, ahelyett, hogy arra gondolnánk: azért jött, hogy megszólítson és vele járjuk az életutunkat. Figyeljünk oda a Szent Lelkére, a belső, apró rezdülésekre a szívünk mélyén, amelyekben halkan figyelmeztet. Figyeljünk arra, hogy az a csendes gyereksírás valóban túlharsogja és legyőzi a lánctalpak dübörgését.
Sokan elhagyják az Istent. Nem egy másik istenért, istenekért, hanem az istentelenségért, hogy nélküle éljenek. De az ember nem élhet Isten nélkül. Arra kapott meghívást, hogy örökké vele éljen. Nézzük meg az életünket, az elmúlt évet, sikeres volt-e, vagy sem, elértünk-e valamit, vagy sem, növekedtünk-e emberségünkben, személyiségünkben.
A hitbeli tapasztalataink azt mutatják, hogy minden bűnre, erőszakra, gyilkosságra, lopásra, csalásra fény derül. Sokan a tudásukat gyűlöletkeltésre használják, de semmilyen intrika, hatalmi játszma, fondorlat nem maradhat rejtve. A betlehemi gyermek úgy uralkodik, hogy előtte nincs titkosított jegyzőkönyv, isteni hatalmával ő a történelem ura.
Nem ő van a történelemben, hanem a történelem van őbenne.
A ma született gyermek szeretethatalma mérhetetlen. Belépett a földi élet történelmébe, de nem egy új kormányzati rendet, vagy az eddigiektől eltérő hatalmi berendezkedést alapított, hanem benne eljött az Isten országa, ami igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Minden kor hatalmat birtoklóinak példát ad és figyelmeztet, hogy ez az országlás csak evilági, és a hatalom véges.
A hatalom nem azt jelenti, hogy mindent megtehetek vele, az emberrel, hanem Jézusnál a hatalom azt jelenti, mindent megtehetek érte, meg is halhatok érte. Ez a szeretet csúcsa.
Karácsony ünnepén azt köszönjük meg, hogy Isten meglátogatott bennünket, eljött hozzánk, közösséget vállalt velünk,
hogy valóban a Lélek hordozói lehessünk, a fizikai lét rendjéből átléphessünk a metafizikai, vagyis a természetfölötti lét rendjébe.
Jézus Krisztus az életével megváltott bennünket. Halálával teljessé tette az üdvösségünket, és megmutatta a Szentlelkével, hogy hogyan kell szeretni, élni. Ahol léteznek igazi személyes kapcsolatok, ahol Jézus Krisztus személye és műve itt és most valóság, abban a családban ott van az igazi béke.
Mert a béke az ember szívéből indul ki és jut el a másik emberhez. A belső béke a rendnek a nyugalma, és ez a nyugalom, a béke, isteni ajándék, az Isten országának valósága bennünk. Ez kisugárzik, és eljut másokhoz is. Ezért örömhír valóban ez az ünnep.
Ha azt mondjuk, hogy a szeretet ünnepe a karácsony, akkor keveset mondunk.
A karácsony az isteni szeretet, Jézus Krisztus születésének az ünnepe.
Mi nem úgy akarjuk átélni a karácsonyt, hogy jön egy üstökös és el is húzott, mintha itt sem lett volna, hanem úgy, hogy ez továbbra is valóság maradjon bennünk, minden nap karácsony legyen, megszülessen a megváltó az életünkben, és minden nap az ő hiteles tanúi legyünk.
A hosszú-hosszú ószövetségi várakozás, a nyitány beteljesedett. Eljött az Úr csendben, a hideg istállóban megmutatva azt, hogy semmilyen körülmény nem gátolja az ő szeretetét, hogy ő eljöjjön hozzánk, megajándékozzon bennünket. Arra kér, hogy életünkkel valósítsuk meg az ő szeretetét, dicsőítsük meg az Istent és akkor békesség lesz a szívünkben és a világban – zárta homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
Az éjféli szentmisét a Debrecen Televízió élőben közvetítette, visszanézhető a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye YouTube csatornáján.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
