Szeptember 7-én, a hónap első csütörtökén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a geszterédi Szent Anna egyházközséget látogatta meg, szentségimádáson együtt imádkozott a Szent László Imaszövetség híveivel, majd szentmisét mutatott be. Az imaalkalmon részt vett Kerekes László, az egyházközség plébánosa, a Geszterédről elszármazó dr. Törő András atya, Németh István püspöki titkár, az egyházközség hívei, valamint a település Szent Anna Katolikus Általános Iskoláját képviselő diákok, szülők, pedagógusok.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében alapított Szent László Imaszövetség több mint ezer tagja imádkozik minden nap papi és szerzetesi hivatásokért, elsőcsütörtökönként pedig az egyházközségekben együtt vesznek részt szentségimádáson, valamint szentmisén.
Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmisében elhangzott elmélkedésében megköszönte a geszterédi híveknek, hogy együtt imádkoztak a papi és szerzetesi hivatásokért. Geszterédről több pap származik, ezért is hálásnak kell lenni a Jóistennek, és kérni Őt, hogy hívjon még ebből az egyházközségből is olyan szolgákat, akik tudnak együttműködni az Istentől kapott kegyelemmel, és tudnak másokért élni. Mert a legnagyobb dolog az életadás – fogalmazott a főpásztor. „Isten mindannyiunknak életet ad, de életet adnak a szülők a gyermekeiknek, és az is, aki szeretetből meghozza ezt az áldozatot, odaadja a saját életét másokért. Így vagyunk mi, papok is életadók, mert odaadjuk az életünket mások szolgálatára, hogy közelebb kerülhessenek Istenhez.”
Püspök atya a szentségimádáson elhangzott imából kiemelt egy mondatot, amelyben azért fohászkodtak, hogy
olyan papjaink legyenek, akik a híveket megtanítják imádkozni.
„Nem olyan nagy dolog megtanulni imádkozni. Elmondjuk a szokásos reggeli, esti imánkat, a Miatyánk, Üdvözlégy Mária imát, de egy idő után ennél több is kell. Ez nem szövegfelmondás, hanem élő kapcsolat azzal a valósággal, Aki a hitünknek, a reményünknek, a szeretetünknek a forrása. Azzal az Istennel, aki végtelen jóságában és szeretetében eljött erre a világra, és új reménységet adott.
Az ószövetségi olvasmányban szép és vigasztaló gondolatot hallhattunk: »Az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket.« Az esztelenek, a gyűlölködők úgy látják, gondolják, hogy már meghaltak, de ők Isten kezében vannak és halhatatlanok, mert a »reményük telve volt halhatatlansággal« (ld. Bölcs 3,1-9).
Ezután püspök atya gyermekkorára emlékezett. A mesék világában gyakran elgondolkodott azon, amikor a királyfi elindult megkeresni az élet vizét, hogy az édesapja, a király, aki meghalt, újra éljen. Akkor még nem tudta, hogy az ember lelkében ott van a vágy az örök életre, és benne is ott volt. Négyéves volt, amikor dédnagymamája meghalt. A halálos ágyán már csak vizet adtak neki, és ő gyermekként azt gondolta, az az élet vize, és nem fog meghalni a dédnagymamája.
„Rátalálni az élet vizére, aki maga Jézus Krisztus, aki a szívünkből fakasztja ezt a vizet: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak« (Jn 7,37-38). Ehhez Szent János apostol hozzáteszi, hogy Jézus ezt a Szentlélekről mondta, de akkor az apostolok még nem tudták, hogy az a Szentlélek.
Hányszor kapunk különleges kegyelmeket egy-egy szentségben: pl. a keresztségben, a bérmálásban, a papszentelésben a Szentlélektől, hogy mások számára is életadó forrást tudjunk ajándékba adni! Ez az életadás. A reményünk telve van halhatatlansággal, még ha gyűlölnek is bennünket.”
Püspök atya szólt azokról, akik közömbösek, akik nem szeretik az Egyházat, kritizálják a papokat. De mint mondta, nagyon sok jó, becsületes pap szolgál, és az egyház nem csupán a papságot jelenti, hanem tagja minden megkeresztelt ember.
„Ha valaki bántja az egyházat, az egész közösséget bántja, mindenkit, akinek a szíve telve van halhatatlansággal és reménységgel.
Ezt az örök távlatot, örök reményt nyitja meg nekünk Jézus” – fogalmazott, majd az aznap ünnepelt Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúkra tekintett, akik a gyűlölet áldozatai lettek: Rákóczi György hajdúi, vagyis keresztények, krisztushívők ölték meg őket Kassán.
„Milyen szomorú, hogy ez a mai világban is megtörténik tőlünk néhány száz km-re, ahol a keresztények ölik a keresztényeket.
Mit tanultak, tanultunk Jézustól? Megtanultunk-e irgalmazni, megbocsátani a másiknak? Megtanultuk-e szeretni őt, életet adni és reménységet önteni a másik ember szívébe, amely telve van halhatatlansággal?
Az embernek örök jövője van, és mi, akik vállalkoztunk a papságra, ezt szeretnénk szolgálni, átadni. Nem hittanról van szó, még csak nem is oktatásról, hanem hit átadásról. A bennünk élő hitet, az istenkapcsolatunkat át akarjuk adni azoknak, akik ránk vannak bízva, hogy eljussanak az Ó édes Istenem-től egészen addig, hogy élő szeretetkapcsolatban legyenek Istennel.
Eljussunk a Hiszek Istenben-től a hiszek Benned, Istenem-ig, hogy személyesen meg tudjuk szólítani Istent,
és kisöpörjük a szívünkből a gyűlöletet, a haragot, a szeretetlenséget, és beengedjük a végtelen jóságot és szeretetet.
Mert a gyűl-ölet, a szer-etet. A szeretet táplál, életet ad, a másikért él és ezzel jut el a teljességre.”
Elmélkedése végén a főpásztor kérte a híveket, hogy továbbra is imádkozzanak a papokért, különösen a Geszterédről elszármazott papokért, hogy teljesíteni tudják küldetésüket.
Palánki Ferenc megyéspüspök atya október első csütörtökén, 5-én a püspökladányi egyházközség híveivel imádkozik majd a papi és szerzetesi hivatásokért.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
