Csak átutazók vagyunk. „Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel”.  (Ter 3,19) – Hamvazkodás a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházban

Hamvazószerdával az Egyház megkezdődi a negyvennapos bűnbánati időszakot, hogy felkészüljön a kereszténység legjelentősebb, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. Ez a felkészülés azt a célt szolgálja, hogy jobban bekapcsolódjunk az Istennel való szeretetközösségbe és az őszinte önvizsgálat segítségével felismerjük, hogy hol van szükség az irányváltásra életünkben.

Az idei évben először került sor a hamvazkodás szertartására a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus kórház történetében, a kórház dolgozói közül sokan vettek részt szertartáson. 
Linzenbold József plébános elmélkedése a karthauzi rend egyik szerzetese és egy turista történetéről szólt. A Karthauzi rend egy római katolikus félremete rend, amelyet Kölni Szent Brúnó alapított. Jelmondatuk: Stat crux dum volvitur orbisA kereszt szilárdan áll, míg a világ forog.

Ma a Karthauzi rend az egyetlen olyan rend, amely egy szigorúan szemlélődő élet késő középkori eszményével, a mai napig fenn tudott maradni. „Fáradozásunk és hivatásunk elsősorban az, hogy a hallgatásban és a magányban találjuk meg Istent.” (Statútumok 12,1). Ezt az eszményt minden karthauzi alkalmasságának és személyes mentalitásának megfelelően éli meg.

A történet szerint a turista nagyon egyszerűnek tartotta azt az életet, ahogy a szerzetesek élnek. A kérdése az volt az egyik karthauzi szerzeteshez: „Miért él itt ilyen egyszerű életet? Hol vannak a bútorai?”  A szerzetes visszakérdezett: „És az Ön bútorai hol vannak?” A válasz a következő volt: „De hisz én átutazóban vagyok!”, mire a szerzetes ezt válaszolta:  „Mi is.”
A példázat jól szemlélteti a saját életünket és az életünk végét is meghatározza, hisz mi is csak „átutazók” vagyunk.

„Használd fel az Istentől kapott időt, az ajándékot!” – hívta fel a jelenlévők figyelmét József atya, aki beszélt az idő fontosságáról is, és arról, hogy hogyan használhatjuk fel jól az Istentől ajándékba kapott időt. Gondoljuk végig, hogy mennyire értékesek a napjaink? Mit teszünk a saját javunkra és mit mások javára? Sokszor érdemes megállni, átgondolni, majd visszatérni ezekhez a kérdésekhez. Ez a nagyböjt üzenete számunkra: használjuk fel jól az ajándékba kapott időt.

Jónás Julianna beteglátogató – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye