Bemutatkozott az egyházmegyénk kórházlelkészi szolgálata a Rákellenes Világnapon Mátészalkán

Bemutatkozott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata a Rákellenes Világnap alkalmából, a ROSZ mátészalkai Nem adom fel! klub és az Egészségfejlesztési Iroda Mátészalkai Járás szervezésében, a 2023. február 20-án megtartott rendezvényen, melyet dr. Bajnainé Kiss Katalin, a kórház ápolási igazgatója nyitott meg.

„Szeretem az életet. Azért igenlem, mert sok gond között az ember azt is meghallja, ahogy nő a fű, meghallom azt a sóhajt, amikor a kertben a virágokat megszabadítom a gaztól. Hallom, amikor azt mondják, köszönöm, hogy segítesz élni. Tudok még ma is annak örülni, hogy aranyló sugarakkal kel fel a nap, hogy tavasszal kibújnak a levelek, virágba borulnak a fák. Örülök a télnek, mert hó fed be mindent, ezáltal csendesebb lesz egy kicsit a világ. A nyárnak azért örülök, mert beúszhatok a Balatonba, és akkor azt érzem, itt van a végtelen boldogság. Én azt mondom, örüljünk az életnek, és éljünk örömmel.”

Dévai Nagy Kamilla gondolataival köszöntötte dr. Juhászné dr. Kicsák Marianna, Mátészalka alpolgármestere, a Rákellenes Világnap alkalmából a ROSZ mátészalkai Nem adom fel! Klub és az Egészségfejlesztési Iroda Mátészalkai Járás által szervezett rendezvény résztvevőit. „Kívánom, hogy az életigenlés mindig adja meg a következő lépcsőig vezető erőt, mindig találják meg azt az apró szépséget maguk körül, ami erőt ad a nehézségek legyőzéséhez!” – bíztatta alpolgármester asszony a megjelenteket.

Az összejövetelen több meghívott vendég is jelen volt. A részvevőket a klub vezetője, Leitner Viola is üdvözölte, ezt követően dr. Kukucs Anna sebész főorvos, dr. Bajnai Benő az ÁNTSZ főorvosa, a kórház védőnője, főnővérei, onkológiai szakasszisztense, és a központi radiológia vezető asszisztense szóltak az összegyűltekhez, majd válaszoltak a felmerülő kérdésekre és fontos információkat osztottak meg a klubtagokkal.

Ezt követően Gál Judit kórházlelkészt idézve kezdte bemutatkozását Farkas Istvánné, Elza, aki négy éve dolgozik a Mátészalkai Kórházban beteglátogatóként, mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának civil munkatársa. „A beteglátogatás a segítségnyújtás egyik legkevésbé látványos formája… Az irgalmasság cselekedeteinek mégis egyik legszebb lehetősége. Ami nagyon egyszerű, annak sok a csapdája is. Mégis, kiderülhet, hogy ebben a kevésbé látványos segítségnyújtásban olyan mélységű találkozások történhetnek, amelyek egyaránt bátorítják, gazdagítják a beteget és a beteglátogatót is.”

A DebrecenNyíregyházi Egyházmegyében kilenc kórházban vannak jelen a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai. A főállású beteglátogatók, lelkigondozók és római katolikus papok az egyházmegye alkalmazottai. Fő feladatuk a beteglátogatás, a lelkigondozói beszélgetés, mely során nem tanácsot, okos válaszokat adnak a betegnek, hanem odafigyelést, együttérzést, megértést és időt ajándékoznak a másik embernek. Papjaink mindemellett a szentségek kiszolgáltatásában is a betegek segítségére sietnek.

Ahogy dr. Faragó Artúr, a Váci Egyházmegye egykori kórházlelkésze fogalmaz: „A lelkigondozás az életkérdésekről folytatott beszélgetés, mely életkérdések általában valamilyen válsághelyzetben kerülnek előtérbe”. Válsághelyzet kialakulhat például valamely családi, munkahelyi, iskolai probléma kapcsán, életkori váltásoknál, balesetnél, betegségben. Ezekben a helyzetekben az ember lelke mélyéig megrendülhet. Kérdések fogalmazódnak meg benne, amelyekre nem vagy csak nehezen talál választ. Ilyenkor az élet alapjait érintő témákra, és egyszerűen a folytatásra egyaránt rákérdezhet. Feszültség, békétlenség alakul ki a válsághelyzetben lévő emberben, amely természetesen kapcsolataiban is megjelenik. A lelkigondozás a kialakult hit-, érték- és kapcsolati válság megoldásában támogatja a bajba jutott embert, de nem konkrét javaslatokkal, hanem abban segítve, hogy ő maga felismerje: saját belső erőit mozgósítva miként tud válaszokat találni kérdéseire, hogyan találja meg életútján a továbbhaladás lehetőségét.”

A szolgálat munkatársai nemcsak látogatnak és beszélgetnek. Közvetítenek a betegek és felekezeti lelkészeik felé – vallási hovatartozástól függetlenül. Segítenek a szentmisék, istentiszteletek szervezésében, az adventi, húsvéti, pünkösdi időben különös figyelemmel fordulnak azok felé, akik az ünnepet kórházban töltik. Nemcsak a betegekre, hanem azok hozzátartozóira és a kórházban dolgozókra is szánnak időt, mindenkihez, akit megszólítanak, szeretettel fordulnak.

Elza így beszélt a személyes tapasztalatiról:

Munkám során nap mint nap meghallgatom a betegek problémáit, nehézségeit és fájdalmait. Nem az a dolgom, hogy ítélkezzek, véleményt formáljak, hanem hogy szeretettel és empátiával forduljak hozzájuk. A segítő kapcsolatban lényegesnek érzem az érintés szerepét: a betegágyon fekvőnek néha ez is elég. Fontos, hogy a távozni készülő beteget tudjam kísérni ezen az úton. Tudjam erősíteni abban, hogy békében tudjon távozni. Meg tudjon bocsájtani mindenkinek, mindegy, milyen fájdalom érte. Tudja letenni Isten előtt a lelki sebeket.

Fontos számomra az is, akit lelki trauma ért, meghallgassam: aki szembesül a daganatával, netán áttéttel, megvigasztaljam, hogy ebből is van kiút. Lényegesnek tartom még azt is, hogy aki lelki beszélgetést szeretne pappal vagy lelkésszel, az megtörténhessen. Ebben feltétlen segítek, ahogy a katolikus betegek esetében a szentségekhez járulás lehetőségének megteremtésében is. 

A betegtalálkozások során tapasztalom, hogy sajnos van egy-két beteg, aki ezt a szolgálatot feleslegesnek tartja. Azzal érvelnek, hogy a betegek problémáit úgysem tudom megoldani. Ez igaz, a másik ember problémáját nem tudom megoldani. De meg tudom hallgatni, tudok rá figyelni, időt tudok vele tölteni. És ez legtöbbször elég ahhoz, hogy a beteg átértékelje saját helyzetét, megkönnyebbüljön, tudjon újratervezni.

Végül a hozzátartozókkal való kapcsolatomat is megemlítem. Velük beszélgetve el szoktam mondani, hogy mennyire fontos az elfogadás és az elengedés. Mind a saját maguk, mind a beteg érdekében szükség van rá.

Beteglátogatóként felekezetre való tekintet nélkül szólítom meg a betegeket, de számomra fontos, hogy a munkám a hivatásom is, és az erő ehhez a hitemből forrásozik. Ez a szolgálat nagyon összetett és nem könnyű, de a betegektől kapott sok pozitívum is erőt és lelki útravalót ad a munkámhoz.

Krisztusnak itt a földön
nincs keze,
csak a tiéd.
Krisztusnak itt a földön
nincs lába,
csak a tiéd.
A te szemeddel tekint
könyörületesen a világra.
A te lábaddal jár szerte,
hogy jót tegyen.
A te kezed,
amellyel áld.
( Avilai Szt. Teréz imája )

Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye