A kórházlelkészek és beteglátogatók szentmisén imádkoztak együtt a betegekért, a szenvedőkért, azokért, akik gondját viselik a betegeknek, majd a találkozás és a beszélgetés örömével erősítették szolgálatukat február 10-én – kapcsolódva a február 11-i betegek világnapjához – a debreceni Megtestesülés-templomban és a plébánián. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.
A szentmisét követően a kórházlelkészek és a világi munkatársak kötetlen, jó hangulatú találkozójára került sor a Megtestesülés Plébánián, melyet jelenlétével Palánki Ferenc püspök atya is megtisztelt.
A találkozón Pankotai József plébános, nyíregyházi kórházlelkész – a betegágy mellett végzett szolgálatáról szóló – személyes hangú tanúságtételét hallgattuk meg. Pankotai atya éppen egy évvel ezelőtt kezdett kinevezett kórházlelkészként tevékenykedni Nyíregyházán, de már első szolgálati helyén megtalálta Őt a „feladat”, hiszen Újfehértón az ott működő kamilliánus család tagjaként a betegek, elesettek ellátása, kísérése is a feladatai közé tartozott. Papi ars poeticáját így határozta meg: Jelen lenni ott, ahol szükség van rám.
Szolgálata során számos csodás gyógyulást tapasztalt meg, éppen saját édesapjánál is, akinek 10 évvel ezelőtt egy napon leállt a veséje, nagyon rossz állapotban volt. A betegek szentségének kiszolgáltatását követő napon csodával határos módon a veséje újra működött, és azóta is jó egészségnek örvend.
József atya sokszor találkozik olyan helyzetekkel, amikor már érdemi kommunikációra nincs lehetőség a beteg állapotából adódóan, de mindig ellátja őket Szentséggel. Fontosnak tartja, hogy visszajelezzen a hozzátartozóknak – telefonon, üzenetben, vagy egy szentképet hagyva a beteg éjjeliszekrényén.
„Találkoztam olyan betegekkel, akik tudták, hogy meg fognak halni, és azt tapasztaltam, hogy nem féltek. Lezárták az életüket, elbúcsúztak a családtagjaiktól, az élettől. Mély, bensőséges beszélgetések részese lehettem. Az egyik beteg, aki imádságos életű, hitben élő férfi volt, amikor fel tudott készülni a távozásra úgy fogalmazott, hogy az volt élete legszebb napja. A szenvedések ellenére végtelen nyugalomban volt.
Mindig viszek, adok valamit a betegeknek: szentképet, Oltáriszentséget, időt. Az embereknek jólesik találkozni azzal, akitől kapnak, aki visz nekik valamit.”
József atya visszautalt Ferenc püspök homíliájára, amikor a megérintettségről beszélt. Sokszor, mélyen megérintődik ő is a betegekkel való találkozások során. Egy fiatalemberről beszélt, akivel már nem tudott kommunikálni, de amikor megérintette a vállát, a beteg kinyitotta a szemét, és folytak a könnyei. Egy másik beteg, egy 38 éves, szintén fiatalember már meghalt, mire hozzá érkezett. Nem voltak templomba járó emberek, a család mégis hívta az atyát, megnyugvás volt számukra, hogy az utolsó időben egy pap ott volt a beteg mellett. A férfi felesége kérte, hogy ő temesse el, és a temetési beszélgetés szép élmény maradt, a temetés méltóságteljes búcsú volt.
József atya elmondta egy másfél éves kisfiú történetét, aki haldoklott, és mivel nem volt megkeresztelve, kérték az atyát, menjen be a kórházba, keresztelje meg. Akkor, ott nem volt teljes a szertartás, de a gyermek meggyógyult, és nemsokára sor került a szertartás befejezésére, melyre József atyát kérték meg a szülők.
„A covid alatt sokáig félelem volt bennem, amikor a kórházba hívtak, de ma már nincs bennem ez a félelem. Egy tized rózsafüzérnyi az út a plébániától a kórházig, ezt mindig elmondom, amíg beérek a beteghez. Fontos, hogy a beteglátogatásra lélekben is készüljünk. Imádságos lélekkel jelen lenni a betegek és az elhunytak mellett – ez a titka a szolgálatnak. Folyamatosan tartani a kapcsolatot az Istennel – ez a töltekezés forrása: zsolozsma, szentségimádás, szentmise, virrasztás. Innen forrásozik az erő a mindennapok küzdelmeihez.” – zárta gondolatait Pankotai József atya.
Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Fotó: Geréné Sárga Monika sajtóapostol, beteglátogató
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
