Szentírási részek:
Olvasmány: Ároni áldás (Szám 6,22-27)
Szentlecke: Az idők teljességében Isten elküldte Fiát (4,4-7)
Evangélium: Mária szívébe véste a pásztorok szavait és gyakran elgondolkodott rajtuk (2,16-21)
Kedves Testvérek!
Gyermekkori emlékem, hogy bármibe kezdtünk, bárhova indultunk, keresztet vetettünk magunkra, és Jézus nevében kezdtünk mindent. Az otthon maradottaktól pedig úgy köszöntünk el, és ők is úgy köszöntek el az útra kelőktől, munkába indulóktól: Isten áldja! Amikor Újév napján elhangzik az olvasmányban az Ároni Áldás, mindig ez a kép elevenedik fel bennem.
Isten áldását kérve kezdjük az újesztendőt. A liturgia pedig az üdvtörténeti események elénk tárásával buzdít bennünket az áldáskérésre és motivál, hogy hogyan éljünk az Istentől kapott új időben, új évben.
Az idők teljességében Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. Üdvösségtörténetünk új szakasza, az Újszövetség hajnala, az emberiség történetének Új éve, egy új időszámítás kezdete ez, amiről a szentlecke szól. Az asszony pedig, – akitől az Isten Fia születik, akinek neve „Velünk az Isten” – Szűz Mária, Isten Anyja. Méltó tehát, hogy ezt az Anyaságot ünnepeljük az új év első napján.
Az evangélium pedig, miközben bemutatja, hogy hogyan indult ez az új üdvtörténeti időszak, motivál bennünket, hogy hogyan élhetjük meg ebben a 2023-as Újévben, és hogyan adhatjuk hírül, hogy Velünk az Isten.
A pásztorok sietve elindultak…, hírt kaptak és keresték az Üdvözítőt. Amikor megtalálják, elbeszélik, hogy milyen hírt kaptak. Az adventi és karácsonyi időben mi is hírt kaptunk Jézus születéséről. Induljunk sietve, hogy ne csak hírből értesüljünk, hanem személyes meggyőződéssel rátaláljunk Máriára, Józsefre és Jézusra. Ha pedig megtörténik ez a rátalálás, és már nemcsak a Betlehembe állított szoborként ismerjük Máriát, Józsefet és Jézust, akkor beszéljük el a megtért ember hiteles szavaival, hogy megtapasztaltuk, velünk az Isten!
Mária pedig szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkodott rajtuk… Ha megkaptuk azt a kegyelmet, hogy Jézus belépett az életünkbe, ha személyes élményünkké vált, hogy velünk az Isten, akkor ez alázattal és nem beképzeltséggel jár. Fogékonyak leszünk mások istenélményére, és gyakran elgondolkodva rajta, folyamatosan mélyül, növekszik a hitünk, és hozzájárulunk mások hitének növekedéséhez.
És körülmetélték a Gyermeket… A körülmetéléssel a korabeli zsidó „társadalomba” iktatták be a gyermeket. Ha mi, mai keresztények a fentiek szerint keressük, megtaláljuk és befogadjuk Jézust, örömmel megélve azt, hogy velünk az Isten, akkor jelenvalóvá tesszük Őt mai társadalmunkban.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
