„Istennek fontosak azok az emberek, akik a periférián élnek, elég Neki az átlagos, a normális, mert ebből óriási dolgokat hoz ki. Ő olyan Isten, aki velünk is szeretne foglalkozni, elindít bennünk valamit, amit ki tudunk bontani. Talán nem mindent értünk, de egyben biztosak lehetünk: Isten jó, szeret minket, bízhatunk benne.”
Németh István, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyház káplánja, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára tartotta a debreceni Szent László Szakkollégium adventi lelkigyakorlatát december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén a debreceni Megtestesülés-templomban. A lelkigyakorlaton István atya szentmisét mutatott be dr. Törő András püspöki irodaigazgató, a szakkollégium igazgatója konccelebrálásával, majd a jelenlévők szentségimádáson vettek részt. A lelkigyakorlat zenei szolgálatát a Szent László Szakkollégium zenekara végezte.
Németh István atya elmélkedését egy nem mindennapi képpel kezdte, a „Tinder esküvőkről” beszélt. Az internetes társkereső oldalon a párok kapcsolata egyetlen impulzusból indul. Ez abban hasonlít az Istennel való kapcsolatunk kezdetéhez, hogy Istenről szintén van egy első benyomásunk egy élményünk, amely kapcsolat kibontakoztatása csak rajtunk múlik.
Németh István atya bevezető gondolataiban elmondta, a papi hivatásban az egyik legszebb és legromantikusabb feladat az esketés. A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban nagyon sok esküvő van. A távolabb eső városokból, Budapestről, sőt külföldről is érkező párokat vonzza a templom különleges szépsége, valamint a kedvezőbb esküvői költségek is. Az egy-egy esküvői szezon végén elkészített statisztika jelzi, honnan érkeznek a párok, de István atyát leginkább az érdekli, hogyan ismerkedtek meg: „Nem titok, hogy egyre inkább teret hódít a Tinder online társkereső alkalmazás, amely csak egy retusált képet, néhány benyomást, információt mutat a másik emberről, de ez is elég ahhoz, hogy valami elinduljon, és a történet később esküvővel fejeződjön be. Minden egyetlen impulzusból indul el.
Sokszor az Istennel való kapcsolatunk is hasonlóképpen kezdődik. István atya azt hangsúlyozta, hogy nekünk is van egy első benyomásunk, egy pozitív élményünk Istenről, és lehet, hogy csak retusált formában, pár információt tudtunk meg Róla, de talán az szimpatikus volt számunkra, és elindított valamit bennünk. Innentől kezdve viszont a mi felelősségünk az, hogyan továbbfejlesztjük és kibontjuk ezt a kapcsolatot.
Németh István arra biztatott, hogy vigyük tovább ezeket az impulzusokat, benyomásokat az életünkben, foglalkozzunk az Istennel való kapcsolatunkkal: „Adventnek is ez a lényege. Készülünk az Úr megérkezésére, arra, hogy egyre nagyobb teret kapjon az életünkben, és egyre többet foglalkozzunk Vele. Adventben meghívást kapunk arra, hogy megismerjük az Istent, meg tudjuk azt, hogy mire akar minket tanítani, hová akar bennünket vezetni. Ma, amikor a szeplőtelen fogantatást, a Szűzanyát ünnepeljük, aki bűn nélkül született, lehetőségünk van arra, hogy megnézzük, ezen keresztül mire tanít bennünket Isten, milyen is Ő” – tette hozzá, majd ezt megerősítve az evangélium alapján három dologra hívta fel a figyelmet:
1. Mária Izrael északi részéről, a legelmaradottabb régióból, Galilea Názáret nevű városából származott. Az akkori Jeruzsálemben – a fővárosban – élő emberek lenézték a galileaiakat, mert másodlagos népcsoportnak számítottak. Amikor az apostolok kiállnak tanítani, megjegyzik: „Hát nem mind Galileából valók ezek, akik itt beszélnek?” (ApCsel 2,7).
Az Istennek fontos volt az, hogy Izrael legelmaradottabb régiójából válasszon valakit. Be szeretne lépni a szegények életébe, közel akar kerülni azokhoz, akik ki voltak zárva a társadalomból. Istennek fontos az, hogy közel legyen a társadalom szélén lévőkhöz. Szüksége volt egy emberre ebből a régióból. Ez két dologra tanít bennünket. Egyrészt, számtalanszor érezhetjük a mindennapi életünkben, hogy ki vagyunk rekesztve, nem foglalkoznak velünk, nem kapunk elég szeretetet, törődést. De tudjuk azt, hogy Isten pont az ilyen emberekhez akar igazán közel jönni. Soha nem vagyunk egyedül, Istennek fontosak vagyunk. Másrészről érdemes azon is elgondolkodnunk, hogyha az Istennek fontosak azok, akik a társadalom peremén élnek, kevesebb figyelmet kapnak, ki vannak rekesztve, akkor mi hogyan állunk hozzájuk. Gondolhatunk az egész társadalomra vagy kisebb közösségeinkre is. Vajon én mennyire tudok közel kerülni ezekhez az emberekhez?
2. A másik érdekesség, hogy Lukács evangélista kihangsúlyozta Máriának a nevét (ld. Lk 1,27). Miért volt ez fontos? Mit akar nekünk ezzel mondani? Abban az időben a Mária név volt a legelterjedtebb női név, lehet, hogy minden nőt, de legalábbis az 50 %-át Máriának hívták. Mária egy volt a sok közül, és Istennek egy ilyen Mária kellett. Mit üzen ez? Isten egy teljesen átlagos, normális lányt választott ki, akiből egy óriási különlegességet hozott ki. Istennek elég az, ha normálisak, átlagosak vagyunk, mert ha átengedjük neki magunkat, akkor Ő ebből az átlagosból fantasztikus dolgokat művel.
3. Miért választotta ki Isten Máriát? Ezt nem tudjuk, titok. Ilyen az Isten. Bizonyos dolgokat sejtünk, hogy mi miért történik, de vannak olyan dolgok Isten létében, amelyek titkok maradnak. Az igazi választ nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy Isten jó, a mi javunkat, üdvösségünket akarja. Nem kell mindent értenünk az Istenből, de mindig bízhatunk benne. Szeplőtelen fogantatás ünnepén Isten mesterművét, a Szűzanyát, Máriát ünnepeljük, azt a szegény zsidó lányt, aki átlagos ember volt Izrael legelmaradottabb régiójában, de Istennek szüksége volt rá, hogy az üdvösség tervét véghezvigye. Mária együtt akart működni Vele, példaként áll előttünk, hogyan haladjunk a földi utunkon.
István atya gondolatait összegezve elmondta: az elmélkedésben talán jobban megismerhettünk valamit Istenből, Aki már rengeteg impulzust adott nekünk, és érezzük, hogy jelen van az életünkben, a mindennapjainkban, de érezzük azt, is, hogy jó lenne Őt jobban megismerni.
Milyen Istennek ismerjük meg Őt ebből az evangéliumból kiindulva? Egy olyan Istennek, akinek fontosak azok az emberek, akik a perifériákban vannak, akinek elég az átlagos, a normális, mert ebből óriási dolgokat hoz ki. Ő olyan Isten, aki velünk is szeretne foglalkozni, elindít bennünk valamit, amit ki tudunk bontani. Talán nem mindent értünk, de egyben biztosak lehetünk: Isten jó, szeret minket, bízhatunk benne, átadhatjuk neki magunkat – fejezte be elmélkedését Németh István atya.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
