Az örömre hívás meghívás és küldetés is egyben – Elmélkedés advent harmadik vasárnapján

Az öröm vasárnapján a szentírási részek feltárják örömünk alapját: A Messiásban, maga az Isten jön, hogy megszabadítson.

Szentírási részek:

Olvasmány: Iz 35,1-6a10 A próféta az eljövendő Messiásról kijelenti, hogy maga az Isten jön el.

Szentlecke: Jak 5,7-10 Jakab apostol türelemre és állhatatosságra bíztat.

Evangélium: Mt 11,2-11 Maga Jézus hivatkozik arra, hogy a prófétai jövendölések rá vonatkoznak

Az olvasmányban Izaiás próféta örömre szólítja fel a sivatagot. Azt a pusztát, amiben semmi sem terem, a viruló élet örömébe öltözteti, az Isten dicsőségének megnyilvánulása. A szétszóratásban reménytelenné vált népet arra hívja, hogy erősítse meg az elernyedt kezeket és a roskadozó térdeket szilárdítsa meg. Mondja a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! … Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. És akkor olyan dolgok történnek, aminek láttán felujjong a nép és a természet is „táncol örömében”. A vakok látnak, a sánták járnak, a némák ujjongva ujjongnak. Az Istenhez, a Sionra visszatérőknek örök boldogságot tükröz az arca.

Jakab apostol türelemre és állhatatosságra bíztat. Azt kéri, hogy a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyünk példát a prófétákról.

A börtönben szenvedő Keresztelő János elbizonytalanodik és követeket küld Jézushoz. Válaszában Jézus megerősíti Keresztelő János elernyedt kezét és megszilárdítja roskadozó térdét. Megnyugtatja, hogy a próféták Messiásról szóló jövendölései róla szólnak. Tanítványait pedig azáltal erősíti meg, hogy az írásokra emlékeztetve adja értésükre, hogy a Keresztelő, az ő útkészítője.

Testvéreim! Ez az örömre hívás nekünk meghívás és küldetés is egyben. Advent harmadik vasárnapjához elérkezve, ezek a szentírási részek eloszlatják kételyeinket. Bár mi is szétszóratásban és Keresztelő Jánoshoz hasonlóan börtönben vagyunk, elernyedt a kezünk és megroppant a térdünk, de Jézusban eljött hozzánk, eljött értünk maga az Isten! Ez a mi számunkra már nem prófécia, hanem, kinyilatkoztatott igazság. Isten jelenléte pedig a viruló élet örömébe öltözteti a sivatagot is. Karácsonyhoz közeledve, erre az örömre, az Ő jelenléte örömére hív bennünket a mi Istenünk.

Akik megtérésük következtében Isten jelenlétében élnek, azoknak örök boldogságot tükröz az arcuk. Ez a mi küldetésünk. Ahogyan a próféták az Istennel való benső kapcsolatukban megélt élményeikről beszéltek és láttatták az Isten jelenléte fölötti örömet, úgy kell nekünk is kitartó türelemmel és állhatatossággal tükröznünk arcunkon az örök boldogságot, az Isten jelenlétében megélt örömöt.

Fodor András nyugalmazott plébános

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye