Primícia, ezüstmisék, aranymisék egyházmegyénkben

„Ó nyárelő sokünnepű hava,
Papszentelések édes évszaka!
Évforduló minden vasárnap.
S az öreg pap, kit kézvezetni várnak
Fölkent fiak, barátok, unokák:
Vállán érzi az Apostol kezét
Ó páratlan primiciák!
Ezüstmisék, aranymisék!…”
(Sík Sándor, Misék, részlet)

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Tóth László Gábor 2022. június 25-én felszentelt pap mutatja be első ünnepi szentmiséjét június 26-án, vasárnap 18:00-tól a debreceni Szent Anna-székesegyházban, továbbá ünnepélyes újmisét mutat be július 10-én, vasárnap 17:00-kor a nyíracsádi római katolikus templomban.

Egyházmegyénkben köszöntjük továbbá Orosz Lőrinc és Tapasztó János aranymisés, Márku János, Ruszki Gábor és Sári András ezüstmisés plébánosokat.

Az ezüstmisés Sári András plébános június 12-én Nyírbogdányban mutatott be hálaadó szentmisét, Ruszki Gábor plébános július 3-án, 9:30 órakor Nagykállóban; Márku János plébános július 3-án, Csengerben mutatnak be hálaadó szentmisét.

Az aranymisés Orosz Lőrinc plébános június 18-án, 18:00 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban, Tapasztó János plébános a június 25-én, 15:00 órától Fülöpön mutatnak be hálaadó szentmisét pappá szentelésük 50. évfordulóján.

Sík Sándor: Misék

Ó nyárelő sokünnepű hava,
Papszentelések édes évszaka!
Évforduló minden vasárnap.
S az öreg pap, kit kézvezetni várnak
Fölkent fiak, barátok, unokák:
Vállán érzi az Apostol kezét
Ó páratlan primiciák!
Ezüstmisék, aranymisék!

Első mise! Te zsenge nász!
Megérkezés s elindulás.
Koszorú, min a tövisek is rózsák,
Egy percben átélt örökkévalóság.
Kelyhedre vár a bárány és a farkas,
A még nem-született csodák.
Hozd a kenyeret, prédikálj, ne hallgass!
Ó egyetlen, örökös ifjúság.

Ezüstmise, férfiak ünnepe!
Eljárt az élet forró közepe,
Sürög az ember, korhamvazta fővel,
A munkából is ima lesz idővel.
Haszontalan szolgák vagyunk:
A szerelemből megmaradt a hűség;
Ezüst hajakkal Téged szomjazunk,
Ezüst igazság, ezüst egyszerűség.

Aranyos alkony: aranyáldozat!
Dús délutánra hűs napáldozat.
Reszket a kéz, a fáradt szív is reszket,
De tartja még és emeli a Kelyhet.
Ami közel volt, milyen messze van!
És ami messze volt, milyen közel!
Ennyi telt tőlem, – te tudod, Uram,
Öreg szolgádat most bocsássad el!

Fotó: Magyar Kurír

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye