Közel egy hónapja tart az orosz-ukrán háború, több százezer menekült ember érkezett hazánk területére egyházmegyénk határmenti településein keresztül, ahol azóta is folyamatosan zajlik a bajba jutottak fogadása, segítése, továbbutaztatása. Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciójában veszünk részt együtt a kormánnyal, az egyházakkal, az országos karitatív segélyszervezetekkel, önkormányzatokkal, civil önkéntesekkel. Talán nincs hazánkban olyan ember, aki valamilyen formában ne segített, adományozott volna a háborúból menekülő embereknek.
Az egyházmegyénk területén is sok család telepedett már le ideiglenesen, a helyzet napról napra változik, így a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye karitász szervezete is más feladatok felé orientálódik, szolgálatának súlypontja az elmúlt egy-két hétben áttevődött a nyíregyházi karitászközpontba, illetve a menekülteket befogadó településekre.
Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgató atyával a jelenlegi feladatokról, teendőkről beszélgetünk.
– Mára már beállt minden, olajozottabban működik a menekültek fogadása, az adományok szállítása a megfelelő helyekre. Mondhatni zökkenőmentes. Nem tudjuk meddig tart az orosz-ukrán konfliktus, de az önkénteseket továbbra is várjuk, akiktől azt kérjük, hogy a Katolikus Karitász honlapján (www.karitasz.hu) előzetes regisztrálás után induljanak el.
– Tudvalevő, hogy a határok felosztásra kerültek az országos segélyszervezetek között. A Katolikus Karitász bázisán, Barabáson mennyi önkéntes segítőre van szükség naponta?
– A Katolikus Karitásznak van a legkomolyabb önkéntes bázisa, ez országszerte nagy potenciál, ahonnan egyből lehetett mozgósítani az önkénteseket, hiszen ők egész évben teszik a dolgukat, folyamatosan benne vannak a szeretetszolgálat vérkeringésében, így szinte a kezdetektől fogva jelen voltak a határoknál is.
Bármikor kimegyek Barabásra, mindig találkozok legalább tíz önkéntessel. Bár a Református Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is komoly infrastruktúrával rendelkezik, kicsi az önkéntes bázisa, így ők is kértek már tőlünk segítséget.
– Az első napokban szigorúbbak voltak a szabályok, a segélyszervezetek nem örültek az átjárásnak, mondván mindenki a saját bázisán segítsen.
– Igen, a szervezettebb munka kialakításához volt szükség a szigorításra, hogy mindenhol egyenlő arányban legyenek segítők, de most már minden átláthatóbb, az emberek tudják a dolgukat. Ha valaki önkéntes munkára jelentkezik, akkor vagy határt, vagy szervezetet választ, de mindenképpen informálódjon és regisztráljon az adott segélyszervezet honlapján. Ahhoz képest, hogy mi vagyunk a legkomolyabb szeretetszolgálat az országban, mi kaptuk meg az egyik legkisebb határátkelő települést, Barabást. Ilyen tekintetben egy kicsi helyre koncentrálódik az országos Katolikus Karitász, nem beszélve arról, hogy ez a határállomás két egyházmegye, a Debrecen-Nyíregyházi és a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye területe is.
– Hogyan alkalmazkodik ehhez a helyzethez az egyházmegyénk karitász szervezete?
– Továbbra is jelen vagyunk a határon, de a helyzet sok háttérmunkát is ad a nyíregyházi karitász központunkban, amelyben egyházmegyénk önkéntesei dolgoznak. Minden nap 10-12 fős önkéntes csapat, köztük a helyi egyházközségek hívei válogatják, rendszerezik a gyakran kamionokkal érkező adományokat.
– Az önkéntesek között a menekültek is felajánlják segítségüket hetente több alkalommal.
– A menekült családok nem tétlenkednek. Azért jönnek önkénteskedni, hogy valamennyit visszaadjanak abból, amit kaptak. Készítik a szendvicseket, a csomagokat a határhoz érkező honfitársaiknak.
A kárpátaljai Beregújfaluból menekült át a családjával Baráth Ferenc, akinek munkájára most már bejelentett munkatársként számíthatunk a karitász központban. Fél órával azelőtt jöttek át a határon, hogy az ukrán kormány a sorköteles férfiaknak megtiltotta az ország elhagyását. A kollégánk komoly vállalkozást hagyott maga mögött.
– A karitász az egész egyházmegye területén segíti a családok további életét.
– Már nem csak a határon fogadjuk a menekülteket, hanem azoknak az életét is segítjük, akik itt vannak elszállásolva, és úgy tűnik, egyelőre itt maradnak.
Jelenleg 17 csoportunk áll közvetlen összeköttetésben olyanokkal, akik helyben telepedtek le. Hajdú-Bihar megyében is egyre többen vannak. Sokan azért nem utaznak tovább, mert reménykednek, hogy ha véget ér a háború visszatérhetnek hazájukba.
Éppen ezért továbbra is segítjük őket adományokkal is.
– Míg az első napokban főleg hűtést nem igénylő úti csomagokra volt szükség, most mi az, ami könnyíti a bajba került emberek életét?
– Matracokra, plédekre, ágynemű huzatokra, tisztálkodási eszközökre (csecsemőknek is), WC papírra, egészségügyi betétekre, tisztítószerekre, a lelkigyakorlatos házakban hosszabb ideig tartózkodóknak tea-, kávéfőző, mikrohullámú sütő, ruhaszárító állványra, valamint tartós élelmiszerre és konyhai eszközökre is szükségünk lenne.
Az adományozóknak érdemes előzetesen informálódni, mi az, ami még hiányzik ezekből az eszközökből: (Roszel Gertrud kapcsolattartó: +36 30/116 5737)
A menekült családok szégyellik elfogadni azt a felajánlásunkat, hogy közétkeztetésen keresztül biztosítsunk számukra meleg ételt. Azt mondják, egész életükben ellátták a családjukat, otthon vannak, és nem fogják azt várni, hogy mások főzzenek rájuk.
Nekünk egyszerűbb lett volna kifizetni a közétkeztetés díját, de így mindent össze kell szednünk, ami szükséges a főzéshez, adott esetben tűzhelyet, konyhai eszközöket alapanyagokat stb. Ez nagyobb szervezést igényel, de emberileg fontos tiszteletben tartani a kérésüket, hogy az asszonyok ne érezzék magukat fölöslegesnek.
Most tartalékolunk, telítjük a raktárainkat, mert nem tudjuk meddig tart a háború. Ha majd visszatérhetnek a családok, akkor is szükségük lesz élelmiszer adományokra, hiszen ott most gyakorlatilag semmi sincs. A pénzadományokból élelmiszer utalványokat is osztunk ki a családoknak.
– Vidéken ez hogyan működik?
– A falvakban a helyi karitász csoport vásárol be, de nagyon jól működik a helyi segítség. A kis települések vállalkozói felkarolják az oda kerülő családokat, a pékségek, boltok ellátják őket élelmiszerrel, orvosi ellátásra is számíthatnak, és a gyógyszertárban sem engedik kifizetni a gyógyszereiket. Ez szintén a mi önkéntes hálózatunknak a potenciálja, hogy a dolgok 80 %-át helyi szinten meg tudják oldani. Felkeresik a vállalkozókat, kereskedőket, a település polgármesterét, ez az, ami pótolhatatlan. Akkor fordulnak hozzánk, ha valamiből kifogynak, vagy valamilyen speciális eszközre van szükségük. Helyi szinten a csoportjaink nagyon ügyesek. Vannak települések, mint a leveleki egyházközséghez tartozó Ófehértó, ahol az önkéntes munkatársaink mintegy kétszáz bajba jutott embernek segítik a mindennapjait.
Lassan megismerjük a kárpátaljai családok étkezési kultúráját is. Látva a rengeteg gyereket, csecsemőt, bébiétel szállítmányokat kaptunk, de kiderült, hogy a kisgyermekek nem fogyasztják a bébiételeket, inkább csak tejtermékeket. A felmerült igényre érkezett az Alföldi Tej-től egy kamion tartós tej, kakaó, ennek egy részét a határhoz visszük, vagy kiosztjuk azoknak a csoportoknak, ahol vannak menekült családok.
– Rengeteg adomány érkezik külföldről is Ausztriából, Németországból, Spanyolországból. Az is nagy áldás, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye éppen egy évvel ezelőtt vette birtokba a 70 m2-es kiszolgálóhelyiségekkel ellátott 3000 m2-es raktárépületet, ami az egyházmegyei karitász központja lett.
– Éppen egy évvel ezelőtt költöztünk be. Nagy segítséget jelent ez a hatalmas raktárépület, amely mára már megtelt, most egy külső helyiséget is igénybe veszünk, hogy azok az adományok, amelyekre most nincs szükség (nyári holmik, bútorok), ne foglalják a helyet. Elosztó bázisa lettünk a Munkácsi Egyházmegye Szent Márton Karitász szervezetének is. A múlt héten a spanyolországi Murcia Egyetemtől humanitárius kamionszállítmány érkezett, amit célzottan a kárpátaljai szervezet számára ajánlottak fel, és a munkácsiak itt vették át az adományt. Németország, Ausztriai, valamint hazai cégek is hozzák adományaikat.
Olykor a bútorokra is szükség van, hiszen üresen álló egyházi épületeket plébániákat is lakhatóvá kell tennünk.
– Palánki Ferenc megyéspüspök atya az első napokban kérte a plébániákat az üresen álló épületek fogadóképessé tételére. Hol tudunk még családokat elhelyezni?
– Jelenleg minden lakható állapotban lévő épületünkben vannak családok. Volt, ahol teljesen be kellett rendezni az épületet, de helyi szinten ehhez is sok segítséget kaptunk. A lelkigyakorlatos házainkba is beköltöztek már, a borbányai házban fürdőszobával ellátott szobákban tudjuk őket elhelyezni közös konyhahasználattal. Mindent megteszünk, hogy a gyermekek minél kevesebbet érezzenek meg családjuk nehéz helyzetéből. Játszószobákat alakítunk ki, ahol önkéntes óvónők, pedagógusok is segítségünkre vannak, de nagyon népszerű volt a nyíregyházi Vadasparkban tett ingyenes látogatásunk is.
– Azt is tapasztaljuk, hogy a helyi vállalkozók, őstermelők munkával is ellátják az embereket. Munkaközvetítéssel is foglalkozik a karitász ebben a helyzetben? Hogyan?
– Egyrészt személyes ismeretségen keresztül keressük a lehetőségeket a cégeknél, vállalkozóknál, ők szintén nyitottak és mindent megtesznek, hogy munkalehetőséget biztosítsanak. A kistelepüléseken gyakorlatilag már egy férfi sincs otthon, mindenki kapott munkát gyümölcsösökben, építkezéseken. A családok nem válogatnak, minden munkát elfogadnak. Megkezdődnek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, a még több munka a nőknek is biztosít munkalehetőséget.
A magyar kormány is próbál segíteni, a határokon információs pontok felállításával és már ott lehet tájékozódni. A karitászon keresztül is érdeklődhet, de mindez attól is függ, hogy a családok hol, az ország mely szegletében, városában szeretnének akár ideiglenesen is letelepedni. Ha a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye (Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatási megyék) területét választják, akkor keressék a karitászt és igyekszünk segíteni (Roszel Gertrud kapcsolattartó: +36 30/116 5737).
Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet mindenkinek, akik valamilyen formában segítik a menekült családok életét, hogy önzetlen, tevékeny, szolgáló szeretetükkel példát mutatnak, jelenvalóvá teszik emberségünk legalapvetőbb feladatát, amely minden ember lelki épülésére szolgál!
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
