„Minden reggel, amikor az ember elkezdi a szeretetszolgálatot, akkor fent az égben is elindul Árpád-házi Szent Erzsébet, és ő is teszi velünk együtt a jót.” – Zökkenőmentes a menekült családok fogadása, nyugalom uralkodik a barabási karitász bázisponton

Kétóránként mintegy száz fő érkezik Ukrajnából a barabási határátkelőn keresztül a település művelődési központjában felállított karitász bázisponthoz, ahol a nagy forgalom ellenére nyugalom uralkodik. A menekült emberek fogadása zökkenőmentes, a feladatok sorrendje néhány nap alatt a helyére került, mindenki tudja, mi a dolga, az érkező önkéntesek is hamar feltalálják magukat.  

Mint ahogy arról korábban is írtunk, az ország karitatív szervezetei a menekült családok egyenlő mértékű, kiegyensúlyozott ellátása érdekében más-más határátkelő helyen állították fel bázisaikat. A Katolikus Karitász – és ezen belül az egyházmegyék karitász központjai – Barabáson koordinálja a menekültek fogadását, továbbutazását. A munkatársak éjjel-nappal jelen vannak a bázisponton, éjszakánként is csak 1-2 órát pihennek a tábori ágyakkal ellátott fűtött sátorban, majd pár nap után felváltják őket, így folyamatos a karitász jelenléte.

Csordás Gábor atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei karitászigazgatója is naponta részt vesz ebben a szolgálatban, intézkedik, egyeztet. Gábor atya legutóbb arról tájékoztatott bennünket, hogy az egyházmegyei karitász mobilnet segítségével internet hozzáférést nyújt a menekülteknek a barabási határátkelőhelyen és a befogadó pontokon. Így tudják a kapcsolatot tartani szeretteikkel, és tudnak informálódni az otthon helyzetről.

Árvai Ferenc atya, az Egri Főegyházmegyei Karitász központ igazgatója szintén az elsők között szállította az egyházmegye híveinek adományait a kérdéses helyekre. A siroki plébános most a legfontosabb feladatának tartja, hogy segítsen a bajba jutott családokon, így szombat estig marad a bázisponton.

Ferenc atyát arról kérdeztük, hogy az adományokon, szállásadáson túl hogyan tudunk segíteni a megtört életű menekült családoknak.

„A karitászban a nehezebb feladat az adományok átadása. Mindannyian tudjuk, hogy itt most többről van szó, mint egyszerű adományozásról. Az emberek tőlünk várnak valamit. Azt hallottam, hogy odaát ijesztgetik őket velünk, hogy hazánkban a karitatív szervezetek nem szívesen fogadják őket és attól is óva intenek minden határátkelőt, hogy magyar rendszámú autóba szálljanak be. Ideérkezvén, a családok kellemesen csalódnak, meglepődnek a mosollyal, örömmel teli fogadtatáson, és ez máris kezdi lerombolni bennük azt a gyászos hangulatot, amit mindannyian megélnek egyrészt a háború miatt, másrészt azért, mert nagy részük csonka családként jön át, mert a férjeket nem engedik át a határon. Ezzel a kettős gyásszal a lelkükben érkeznek.

Nem szabad, hogy a kialakult helyzet lelkileg nagyon megviselje őket, mert az a gyerekekben fog nyomot hagyni. Mi ebben próbálunk nekik segíteni, beszélgetünk velük, bátorítjuk őket, játszunk a gyerekekkel – aminek nagyon örülnek –, és érzik azt, hogy nincsenek egyedül, törődnek velük, nagy segítséget kapnak. Tapasztaljuk, hogy amikor néhány órás, vagy egy napos ittlét után távoznak, akkor a felnőttek és a gyerekek is odajönnek hozzánk elköszönni.

Ez a feladat nagy kihívás, de a sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy ehhez mi fentről óriási erőt kapunk. Minden reggel, amikor az ember elkezdi a szeretetszolgálatot akkor fent az égben is elindul Árpád-házi Szent Erzsébet, és ő is teszi velünk együtt a jót.

Az az összefogás, ami megtapasztalható az egyházmegyékben, az országban, egy kicsit kijózanította a magyar embereket, felismerve, hogy ez a mi igazi énünk nem pedig a széthúzás.

A néhány órás alvás és az egész napos feladatok miatt fáradtak vagyunk, de emberekkel,  hatalmas összefogással, adományaikon keresztül sok jószándékú ember tenni akarásával  találkozunk, ami erőt, biztatást ad.  

Idefelé jövet az autópályán mögöttem haladt egy számomra ismeretlen személyautó és a sofőr – látva az autón a humanitárius segélyszállítmány feliratot – a benzinkútnál sok egészségügyi eszközt adományozott. Annyi jó dolgot kapunk és sajnálom az adományozókat, akik nem tapasztalják meg az átadásnak az örömét. Mi aratjuk le az ő adományaiknak a gyümölcsét, a köszönettel, hálával, baráti ölelésekkel, tisztelettel, mosollyal, könnyes szemmel mi találkozunk.

Ferenc pápa is kérte, hogy hamvazószerdán a békéért böjtöljünk, imádkozzunk. Kérjük a Jóistent, hogy formálja át azoknak a vezetőknek a gondolkodását, akik miatt kitört az értelmetlen háború.”

A Katolikus Karitász barabási bázisközpontja vasárnap dél óta működik, Zagyva Richárdot, az országos szervezet alelnökét a bázison uralkodó helyzetről kérdeztük: 

„A helyi művelődési központ udvarán felállított sátrakban fogadjuk az adományokat, információs pontot működtetünk, és fűthető sátor biztosítja az éjszakai pihenésünket. Hétfőn már több munkatársunk érkezett Budapestről, a Debrecen-Nyíregyházi, Győri, Egri, Nyíregyházi egyházmegyékből, valamint önkénteseket is fogadtunk az ország különböző pontjairól, és folyamatosan várjuk az utánpótlást.  

Igyekszünk úgy koordinálni az önkénteseket is, hogy néhányan minden nap legyenek itt, sokat segít, ha erről előre egyeztetünk a következő telefonszámon: Besze Erika: +36 30 688 1989

Az önkéntesek feladata a családok fogadása (magyar, angol, orosz, ukrán nyelven), adományok válogatása, a felmerülő problémák kezelése, segítségadás. Játszani, foglalkozni kell a gyermekekkel, adott esetben koordinálni a családok továbbszállítását. Gyakorlatilag az érkező menekültek itt tartózkodását és a továbbjutását kell segíteni bármilyen módon.

Folyamatosan érkeznek az emberek, van, hogy egyszerre több családot, vagy csoportokat fogadunk, tegnap 59 különböző nemzetiségű diák érkezett, ők Ukrajnában tanulnak.

Ideérkezve regisztráljuk őket, és azonnal kiderül, hogy kinek miben tudunk segíteni, hiszen mindenki más helyzet előtt áll. Van, aki csak élelmiszerhez szeretne jutni és tovább utazik, több családot csak a határig hoznak el és meg kell szervezni az idejutását, illetve a továbbutazását a már meglévő fogadóhelyre, de olyanok is akadnak, akiknek nincs befogadó szállásuk, és amíg ezt nem tudjuk megoldani addig itt tartózkodnak.

Közben érkeznek az adományok, azokat válogatják a munkatársaink, az önkéntesek készítik a meleg teát, forró levest, szendvicseket, úti csomagokat.

Éjszakánként 1-2 órára megnyugszik a forgalom és utána ismét érkeznek a csoportok. Tegnap éjszaka pl. hajnal 1 órakor kellett elszállítani családokat Záhonyba, mert megtelt az itteni 40-50 fős melegedő, azonnali megoldást kellett találnunk.

Kedden egy Rajna-Újfaluból érkező hétgyermekes magyar családdal is találkoztunk, az 1, 6, 7, 8, 10, 14 éves korú gyerekek – nagycsalád révén – mindkét szülővel érkeztek. A legidősebb fiú Szentendrén dolgozik, munkásszállón él, ő ott várja a családját, szállást pedig a város önkormányzata biztosít számukra. „Mindannyian nagyon fáradtak vagyunk, már napok óta nem alszunk, félelemben, hatalmas bizonytalanságban telt az elmúlt egy hét a kialakult feszültség miatt. Fájó szívvel gondolunk a falunkra, majdnem minden család elmenekült, kivéve az időseket. A szüleim is ott maradtak. Ezért is nagyon szeretnénk majd visszamenni. Nehezen hagytuk ott az otthonunkat, de most nem számít semmi, csak a gyerekek biztonsága” – fogalmazott a megtört szívű édesanya, és még jobban meghatódott, amikor az itt tapasztalt fogadtatásról beszélt: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy szeretettel fogadnak bennünket. Nagyon hálásak vagyunk!”

A Recskért Egyesület vezetőjével – aki egyben karitász munkatárs –, érkezett két idős nyugdíjas önkéntes néni, akik azt mondták, ott a helyük ahol segíteni kell. Egy nap alatt hatalmas mennyiségű adományt gyűjtött össze a falu, azt hozták el és itt maradtak szendvicseket készíteni, hogy felváltsák a helybéli asszonyokat, akik éjt nappallá téve szolgálnak a bázison.

Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező kisbuszok, személyautók állnak meg a barabási bázisponton is adományokat hozva. Képünkön karitász munkatársunkkal a Bagról érkező adományozókat láthatjuk, akik barátaik összefogásának köszönhetően gyűjtötték össze a szükséges ruházati és élelmiszer adományaikat.

Várjuk a további felajánlásokat, önkénteseket a barabási bázisponton!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász Központ (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrud, 30/116-5737).

A Katolikus Karitász mindezen célok támogatására gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni: A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent), online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezetének központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – CIB Bank 11100702-18792069-36000001Nemzetközi utalásnál IBAN szám: CIB Bank HU47111007021879206936000001

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye