„Én lelkem, a jó Istennel beszélgetsz, Vele dolgozol, Vele jársz, küzdesz és szenvedsz. Dolgozol, de Ő megáldja fáradozásodat. Gyalogolsz, de Ő megáldja lépteidet. Szenvedsz, de Ő megáldja könnyeidet. Mily hatalmas, nemes, mily vigasztaló dolog mindent Istennel együtt és tekintetétől kísérve tenni, mily nagyszerű arra gondolni, hogy mindent lát és mindent számon tart!”
(Vianney Szent János)
Pócspetri egyházközség hívei is hálaadó szentmisével búcsúztatták az óévet.
Pislákoló fény, ahogy az idő is múlik, ahogy eltelik egy év – kezdte szentbeszédét Szenes István plébános. Magunk mögött hagyjuk az óévet, és kezdünk egy újat. Meg kell találni a lelki békét, előre kell nézni és hátra hagyni a fájdalmat. Ugyanis akkor találjuk meg a lelki békénket, ha hátra hagyjuk a fájdalmat.
Miként lesz ajándék maga a hálaadás? – tette fel a kérdés István atya. A hálaadás megment minket a keserűségtől. Sok panaszkodó emberrel találkozunk, a panaszkodás mögött pedig sokszor hálátlanság húzódik.
A hálaadás legnagyobb ajándéka a lelkesedés. A hála lelkesít, mégpedig Isten keresésére, mert felfedezzük végtelen ajándékait az életünkben. Az viszont nem mindegy, miként és miért adunk hálát.
A hála egyrészt mérlegkészítést jelent az életünkben. Mivel tettem többet? Miért kerestem Istent?
Továbbá a hála az, amely megtanít Isten tetszése szerint élni, Istennek pedig az tetszik, ha hiszünk a Fiúban. Akinek az életében ott van a hála, ott van a hit. A hit bizalom, ráhagyatkozás Istenre, akitől mindenünk van.
A hála azt is jelenti, hogy megosztom Istennel az életemet, hozzá és az ajándékaihoz illesztem azt, ahogyan és amíg élek.
„A te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is, mégis megadod, hogy jóságodért hálát adjunk.”
Holp Andrea sajtóapostol, Pócspetri
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
