Szűz Mária, Isten anyaságának ünnepén, január 1-én, az év első napján Palánki Ferenc megyéspüspök a Szűzanya közbenjáró segítségét kérte az új esztendőre a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén. Szűz Mária istenanyasága egy hitvallás, benne azt valljuk meg, hogy az a gyermek, akit Mária a világra hozott, valóságos Isten, az örökkévaló Isten egyszülött Fia, Aki eljött erre a világra. Megköszönjük Isten jóságát, hogy vállalta embersorunkat, és kérjük, segítse életünket – hallhattuk a szentmise elején a főpásztor fohászát.
Az új év mindig a remény hordozója. Tele vagyunk vágyakkal, várjuk, hogy Isten beteljesítse azokat, adjon jólétet, egészséget, békét, szabadulást a nehéz helyzetekből, amelyhez nekünk is hozzá kell tennünk a bizalmunkat, a hitünket, a szeretetünket, ami az emberségünkből származik – kezdte homíliáját a főpásztor, és az ilyenkor gyakran elhangzó mondatot idézte: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Isten azt várja tőlünk, hogy megtegyük, ami rajtunk múlik, de Ő akkor is segít, ha mi nem tudunk magunkon segíteni.
Kell egy bizalom, ráhagyatkozás. A nehéz helyzeteink arra nevelnek bennünket, hogy még inkább ráhagyatkozzunk Istenre, hogy átérezzük azt: Ő velünk van – utalt a karácsony üzenetére a főpásztor. Jézus arra tanít, biztat bennünket, hogy ha hittel járjuk az utunkat, akkor megtapasztaljuk, hogy Ő mindig velünk van, hangsúlyozta a püspök atya, majd Nikosz Kazantzakisz görög író egyik könyvét említette, amely Assisi Szent Ferencről szól. Ebben a szerző Szent Ferenc megtéréséről, missziós vándorlásáról ír, és ehhez kapcsolódóan egy kis epizódot is elmond:
A történet szerint egy szerzetes, aki már nagyon nehezen viseli az élet terheit, kopogtat a mennyország ajtaján. „Ki van odakinn?” – szól egy hang, mire a szerzetes válaszol: „Én vagyok, Uram, a Te szerzetesed”. „Akkor maradj még egy kicsit” hangzott a válasz. Eltelik egy kis idő, a szerzetes egyre nehezebben viseli a terheket, majd újra kopogtat a mennyország kapuján. Ismét szól a hang: „Ki van odakinn?” A szerzetes válaszol: „Én vagyok Uram, a Te szerzetesed.” „Akkor maradj még egy kicsit” – hangzott ismét a válasz. Telik-múlik az idő, a szerzetes már nagyon várja, hogy a mennyországban lehessen, ezért ismét bekopogtat: „Ki van odakinn?” – szól a hang, mire a szerzetes válaszol: „Csak Te vagy, Uram, mert mindenütt csak Te vagy” – válaszolta, mire megnyílt előtte az ajtó.
Nekünk is ezt kell megtanulnunk. Mindenütt minden helyzetben csak az Isten van, Őrá számíthatunk, Őt kérhetjük, Belé kapaszkodhatunk. Ha Őt tartjuk legfőbb értékünknek, akkor fogjuk azt az utat járni, amire meghívott bennünket. Olyan sokszor elfeledkezünk erről, és arra vágyakozunk, hogy a nehéz idők után egyszer majd eljön a mi boldog, szép, nyugodt életünk. De nem jön el – fogalmazott Ferenc püspök és hozzátette, a teljesen nyugodt, önfeledten boldog élet, ha el is jön, csak néhány napig, percig éljük meg, mert csak a jelen pillanat van, amivel Isten megajándékoz bennünket. Az a pillanat, amit élünk és az a személy, akivel éppen találkozunk, az legyen a legfontosabb az életünkben. Ez a szeretet.
A Boldogságos Szűz Mária, ha nem is értette a szavakat, amelyeket Jézusról mondtak, azért a szívébe véste és el-elgondolkodott rajta – olvassuk az evangéliumban. Nekünk is így kell élni. Megélve a jelen pillanatot, rábízva életünket Istenre, tudva, hogy Ő gondunkat viseli, és a tenyerén hordoz bennünket. Ő az, Aki velünk akar járni életutunkon és egy hathatós segítséget, pártfogót állít mellénk, a Boldogságos Szűz Máriát, Isten anyját, aki nekünk égi édesanyánk.
Utánozzuk őt nap mint nap a csendes elmélkedésben, imádságban, véssük szívünkbe a Jézusról és a Jézustól hallottakat, hogy a lényegre tudjunk figyelni. Kérjük a Szűzanyát – ahogy Ferenc pápa tanította Csíksomlyón –, Édesanyánk, taníts minket összevarrni a jövőt!
Tanítson meg bennünket a Szűzanya, hogy a jövendő eseményeket – amelyekről sokszor nem tudunk, amelyek szétesni látszanak – hogyan kell összerakni, egységbe foglalni, és Isten jelenlétében élni.
Ha azt mondjuk embertársainknak: boldog új évet, azt ne csak kívánjuk, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy azoknak, akik mellettünk vannak, akikkel találkozunk nap mint nap, boldogabb legyen az életük, az évük Isten segítségével.
Az ószövetségi olvasmányban (ld. Szám 6,22-27) az áldásról olvashattunk. Áldást adnak a papok a választott nép tagjaira, az újszövetség papjai is megáldják az embereket, és mi mindannyian, akik a keresztségünk révén az általános papságban részesültünk, megáldjuk egymást. De a legfontosabb, hogy áldássá legyünk a másik számára – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
