Amikor számot vetünk, gondoljuk át, teljesítettük-e küldetésünket – Év végi hálaadó szentmise a nyíregyházi társszékesegyházban

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök év végi hálaadó szentmisét mutatott be december 31-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisén az elmúlt évben történt egyházmegyei eseményekért is hálát adtak, majd a jelenlévők lélekben elcsendesedve a szentségi Jézus előtt életükre vonatkozó köszönetüket, kérésüket is megfogalmazhatták. A szentségimádást a főpásztor vezette.

A szentmise homíliájában Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban az Istenbe vetett bizalomról szólt, utalva az egy évvel ezelőtt is elhangzó boldog új évet köszöntésre, amelyet úgy is lefordíthatunk, hogy bízzuk újra életünket Krisztusra.

Év végi hálaadáskor számot vetünk magunkkal, kitartott-e a bizalom egy évig, rá tudtuk-e bízni az életünket Krisztusra, úgy alakult-e az életünk, ahogyan szerettük volna. Sokan hordoznak fájdalmat, gyászt szeretteik elvesztése miatt, de vajon megtapasztaltuk-e a Jézus Krisztusba vetett bizalomnak a gyümölcseit, azt, hogy ha Benne bízunk, minden rendben van.

Amikor számot vetünk, gondoljuk át, jobb lett-e a világ, teljesítettük-e a küldetésünket a Krisztus által ránk bízott feladatokat. Személy szerint mindannyian jobbá tettük-e egy kicsit a világot, tudtunk-e javítani valamit rajta?

Könnyű panaszkodni, hogy rossz a világ, de jobbá tenni már nem olyan egyszerű. Azzal kezdődik, hogy az ember saját magát jobbá teszi, és máris jobb lesz a világ.

Milyen a mi kereszténységünk? – tett fel egy újabb kérdést a főpásztor. Sokszor könnyű kereszténységre vágyakozunk. Azt szeretnénk, hogy ha szépeket imádkozunk, eljárunk a búcsújáróhelyekre, ünnepi szentmiséken veszünk részt, olvassuk a Szentírást, akkor majd szépen besétálunk a mennyországba. Olyan közegre vágyunk a társadalmunkban, a világban, országunkban, ahol szívesen fogadják a mi hiteles tanúságtételünket, és amikor hirdetjük az evangéliumot, odafigyelnek ránk, és elfogadják azt. De személy szerint is arra vágyakozunk, hogy értékeljenek bennünket, legyenek sikereink, legyenek hozzánk kedvesek, mindenki úgy tegye a dolgát, ahogyan szeretnénk, de ez sokszor nem így van. Sokszor visszautasítanak bennünket még a családon belül is, nem értjük, hogyan lehetséges, hogy az embertársunk másként gondolja.

Sokszor panaszkodunk, és amikor számot vetünk, ki kell mondanunk egy bűvös szót: bocsánat, hogy nem vagyok tökéletes, sokszor félreérthető vagyok, vagy félreértek másokat, hogy nem formálhatom a másikat a saját képemre és hasonlatosságomra, nem tudom irányítani, mert neki is van önálló gondolata, elképzelése, és nem biztos, hogy az rossz. Ezért ki kell mondanunk azt, hogy bocsánat.

De azért is bocsánatot kell kérnünk, hogy nem voltunk hiteles tanúságtevői Isten szeretetének és nem úgy szerettük a többieket, ahogyan Isten szereti őket, hanem ahogy szerintünk megérdemlik. Az Isten bennünket nem úgy szeret, ahogyan megérdemeljük, hanem ahogy vagyunk, hogy egyre jobbak legyünk. A főpásztor arról is beszélt, hogy panaszaink a világra is irányulnak, amelyet rossznak tartunk, pedig Jézus ebbe a sötét világba jött el a világ világosságaként, és azt akarja, hogy tanuljuk meg tőle, hogyan kell szeretni, fényt gyújtani, mert Ő így szólít bennünket: Ti vagytok a világ világossága.

Szépen hangzik, hogy az egyházközösségünk a világ világossága, de amikor kimondjuk a saját nevünket és hozzátesszük: a világ világossága kell hogy legyek, ez már egészen másként hangzik.

Ha csak a naptárt váltjuk, akkor túl sok minden nem fog változni az életünkben, nekünk is meg kell változnunk. Eljött hozzánk a Megváltó. A megváltó és megváltozni szóban ugyanaz a szótő. A Megváltó azért jött, hogy bennünket személy szerint is megszólítson, megváltoztasson, hogy jobbá tegye, átformálja a szemléletünket – fordult a hívekhez a püspök atya az új év kezdetén.

Olyan csodálatos, idilli képet mutat a betlehem. De ha belegondolunk a betlehemi éjszakába, abban volt valami idilli? Hideg volt, nehéz helyzetbe került a Szent Család – a Boldogságos Szűz Mária, az Istenszülő, Szent József és a gyermek –, de egymás iránt érzett szeretetük idilli helyzetet formált, és nem a körülményekre panaszkodtak.

Úgy kell nekiindulnunk az új esztendőnek, hogy a nehéz helyzetekben is felfedezzünk valamit a hitünk által, amire rácsodálkozhatunk, amiből ki tudunk hozni valami jót, vagy rábízzuk Istenre, hogy Ő hozzon ki belőle valami jót. Ha ezt tesszük az új esztendőben, akkor elindultunk a boldogság felé a szeretet útján, amelyen a vezetőnk, segítőnk, a Boldogságos Szűz Mária, az Isten anyja.

Ferenc pápa így tanított bennünket Csíksomlyón: „Édesanyánk, taníts minket összevarrni a jövendőt!” Az égi édesanyánk, aki szívébe véste a szavakat, amelyeket Jézusról hallott, megtanít bennünket összevarrni a jövendőt, hogy egységes és szép legyen, és akkor mindegy, mi történik, csak Isten legyen velünk – fejezte be elmélkedését a főpásztor, majd visszatekintett az elmúlt év egyházmegyei eseményeire, amelyekért háláját fejezte ki Istennek.

Január 6-án szentelték püspökké Felföldi Lászlót, a társszékesegyház előző plébánosát, a főpásztor kérte, továbbra is kísérjük szolgálatát imádságainkkal.

Január 17-24 között imádkoztunk a keresztények egységéért.

Február 26-án a főpásztor püspökké szentelésének 10. évfordulóján adott hálát szolgálatáért. Kérte, hogy továbbra is imádkozzunk érte.

Húsvét után elkezdődtek a bérmákozások egyházközségeinkben, idén több mint 400 fiatal részesült a bérmálás szentségében.

Június 14-17 között a papok lelkigyakorlatát tartották Mátraverebély Szentkúton. A püspök atya a hívek figyelmébe ajánlotta a Szent László Imaszövetséget, és kérte, hogy imádkozzanak a papjainkért, újabb papi és szerzetesi hivatásokért.

Június 26-án Debrecenben a Megtestesülés-templomban Halász István diakónust pappá szentelte, továbbá két diakónust szentelt: Szabó Gábort az egyházmegye és Keresztes Attilát a kamilliánus testvérek szolgálatára.

Július 25-én tartották az egyházmegyei búcsút Máriapócson, amelynek vendége volt Böcskei László nagyváradi püspök.

Augusztus 16-18 között három napos ünnepségsorozaton Szent II. János Pál pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójára emlékeztek, ezen alkalomból a székesegyház előtt szobrot is állítottak.

Augusztus 23-25 között papi zarándoklat keretén belül Pécsre, Felföldi László pécsi megyéspüspök atyához látogattak.

Augusztus 31-én Debrecen-Józsán egy négycsoportos új óvodát áldottak meg. Az egyházmegyénk fenntartásában működő köznevelési intézményekhez több mint 5600 gyermek tartozik.

Szeptember 5-12-ig tartott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten, amelyen egyházmegyénkből is sokan részt vettünk. 

Október 1-én Rómában szentelték diakónussá Tóth László akolitust.

November 6-án NEK utótalálkozót tartottak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

December 5-én a társzékesegyházban toronykilátót áldottak meg.

A főpásztor azt is elmondta, hogy hamarosan elkezdődik a társszékesegyház teljes külső felújítása, amelyet állami támogatásból terveznek megvalósítani. Végül megköszönte Csordás Gábornak, a nyíregyházi főplébánia plébánosának és az ott szolgáló papoknak a munkáját, hangsúlyozva azt, hogy a templomot fel tudjuk újítani, de a lényeg mégis az egyház közössége, ahová mindenki meghívást kapott, és ahol mindenkinek feladata van.

A szentmise az egyházközség You Tube csatornáján újranézhető:

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye