„Jézus Krisztus, aki azt mondtad: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába”, íme, most Hozzád könyörgünk papi és szerzetesi hivatásokért. Ébressz sok fiatal szívében vágyat szolgálatodra a teljes önátadásban. Add, hogy mindazok, akiket meghívsz, szabadon és bátran vállalják küldetésüket, a papi vagy szerzetesi hivatást, egész életükben lángoló szertettel szolgáljanak Téged és embertársaikat a Te dicsőségedre és mindannyiunk javára Krisztus a mi Urunk által.” (Könyörgés, Litánia a papi hivatásokért)
Szentségimádáson imádkoztak az egyházmegye papjaiért, újabb papi és szerzetesi hivatásokért, valamint ünnepi szentmisén adtak hálát az egyházmegye jubiláns papjainak szolgálatáért június 9-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében idén Orosz Lőrinc és Tapasztó János aranymisés, Márku János, Ruszki Gábor és Sári András ezüstmisés plébánosokat köszöntjük. Az ünnepi hálaadó szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be Bosák Nándor nyugalmazott püspök atyával, a jelen lévő jubiláns atyákkal és az egyházmegye papjaival. Ezen az ünnepen imádkoztak Tapasztó János aranymisés plébánosért is, aki egészségi okok miatt nem tudott jelen lenni, őt majd a június 25-én, 15:00 órától Fülöpön bemutatott aranymisén köszöntik az egyházközség hívei körében.
Orosz Lőrinc plébános aranymiséje június 18-án, 18:00 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban lesz, az ezüstmisés plébánosok: Sári András június 12-én, 15:00 órakor Nyírbogdányban; Ruszki Gábor július 3-án, 9:30 órakor Nagykállóban; Márku János július 3-án, Csengerben mutatják be hálaadó szentmiséjüket.
A szentmise homíliájában Palánki Ferenc megyéspüspök a papi hivatás különlegességéről beszélt a jubiláns papokhoz és a jelenlévőkhöz:
„Együtt ünneplünk és együtt imádkoztunk a szentségimádáson, hogy legyenek újabb papi és szerzetesi hivatások. Miért kellenek papok?
Sokan azt gondolják, nincs szükség Istenre, nincs szükség a papokra, az élet nélkülük is megy tovább. Papra éppen azért van szükség, hogy az emberek ne Isten nélkül éljék az életüket. Isten vágyakozik az emberre, és az Ő vágyát a papok jelenléte képviseli az emberek között, amelyről az evangélium így ír: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek…” (Lk 22,15). Micsoda nagy dolog, hogy egyetlen szentmiséért is érdemes papnak lenni, hogy kimondjuk a szavakat: Vegyétek ez az én testem, ez az én vérem, és a végtelen fölségű, a mindeneket teremtő és megszentelő Isten oda adja magát a kezünkbe! Nem azért, mert különleges képességeink vannak, vagy mert megérdemeljük, hanem mert Ő végtelenül szeret minket és vágyakozik utánunk. Azt kéri tőlünk, papoktól, hogy mi is ébresszük föl az emberekben a vágyat Isten után.
Jézus Krisztus megváltó áldozatának emlékére megalapítja az Eucharisztiát és felszólítja apostolait, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére, vagyis a világban ugyanúgy éljenek, ahogyan Ő, ugyanazt tegyék, ugyanúgy ünnepeljenek, szeressenek, képviseljék Isten szeretetét, az új és örök szövetségét, a megváltó áldozatot a szentmise bemutatása révén.
Jézus Krisztus, az örök Főpap ünnepe erre a mindenkit megváltó áldozatra emlékeztet bennünket, és arra, hogy egyeseket meghívott, kiválasztott, fölszentelt, hogy képviseljük Őt, hogy ezt az áldozatot minden szentmisében megjelenítsük, jelen valóvá tegyük, és az embereknek segítsünk felfogni, megérteni Isten szeretetét.
Mi, papok, a zsolozsmában minden reggel elimádkozzuk Zakariásnak, Keresztelő szent János édesapjának imáját, aki magasztalja Istent, majd a gyermekéhez szól: „Téged pedig gyermek a fölséges Isten prófétájának fognak mondani…”
Fiatalként a papszentelésemre készülve és azután is sokszor szíven ütött ez a mondat. De hiszem, hogy ezüstmisés, aranymisés pap korunkban is szíven üthet, amikor így szól hozzánk Isten, az Ő gyermekeihez: „Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját…” az üdvösség ismeretére kell tanítanunk a nemzeteket, a ránk bízottakat, hogy hirdessük Isten bocsánatát. Isten megbocsátja az ember bűnét: „Törvényemet szívükbe írom és elméjükbe vésem, bűneikre és engedetlenségükre nem gondolok többé” (Zsid 8,10).
Isten szeretete ott van a szívünkbe vésve, és nekünk ezt a szeretetet kell a ránk bízottak szívéhez eljuttatni.
Egyik paptestvérem mondta, hogy nem az a jó pap, aki az embereket ostorozza, mert nem tartották be a tízparancsolatot, hanem aki segít nekik betartani. Persze szembesítenünk kell az embert azzal, hogy mi a bűn, de azzal is, hogy Isten irgalmas, ad lehetőséget az újrakezdésre, a megtérésre. Meg kell hirdetnünk az Úr érkezését, látogatását, szeretetét, bocsánatát, irgalmát, a felkelő nap fényességét.
Ünneplő paptestvéreink hányszor, de hányszor átélhették azt az élményt, hogy az Isten rajtuk keresztül megtérített, jó irányba fordított és megajándékozott kegyemével embereket, befordította őket az egyenes utcába, mint Szent Pált (ld. ApCsel 9,11). Micsoda nagy kegy, ha valaki pap lehet!
Hálát adunk ezért, a jubiláns paptestvérekért, az egyházmegyénk minden papjáért és Isten jóságáért, hogy az idén is szentelünk egy papot, lesz két diakónusunk, és már van egy új jelentkezőnk, aki pap szeretne lenni. Minden papunk és kispapunk, legyen példa számára, hogyan kell élni, szeretni, Isten szeretetére válaszolni.
Kérjük a kedves testvéreket, hogy minden nap imádkozzanak értünk, hogy Urunk Jézus példájára jó pásztorok lehessünk! Ámen.
A szentmise végén a papokért imádkozó nyíregyházi Serra-közösség tagjai is köszöntötték a jubiláló papokat.
Ezt követően Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntő levelet és Ferenc pápa áldását adta át az ünnepelt atyáknak, majd a papok és hívek főpásztori, valamint aranymisés és ezüstmisés áldásban részesültek.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
