Szeretettel vártak minden érdeklődőt 2022. április 10- én, virágvasárnap, 15 órára a Hajdúdorog- Hajdúnánás határának találkozásánál, félúton a két település között, a Határdombi Pléhkrisztusos fa feszület és a Móricz Pál Emlékkő felszentelési ünnepségére. A Pléhkrisztus fa feszületet, Isten dicsőségére és hálából állította a hajdúnánási Buczkó József és családja.
Varga Laura egyetemi hallgató, a délután narrátora, elsőként köszöntötte a főtisztelendő atyákat és a megjelent kedves híveket. Elmondta, hogy nem mindennapi eseményre gyűltek össze az érdeklődők:
„Virágvasárnap van, a nagyhét kezdete, Jézus dicsőséges emléknapja, amikor pálmaágak és éljenző tömegek sorfala között bevonult Jeruzsálembe. Ez az út végsősoron a keresztfához vezetett, a megváltás helyére, a Golgotára.
Addig azonban előtte volt a szent három nap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Az a három nap, amelynek emlékezetes eseményei: az utolsó vacsora, a kereszthalál, a megváltás és a feltámadás. Mindez a népi hagyomány szerint nagypénteken délután három órakor történt. Ezért hívtuk ma valamennyijüket ebben az órában a Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékeztető feszület felszentelésére.
Ezen a napon a katolikus népünk körmenetekkel járult a keresztfához. A tanyai lakosok pedig a határbéli feszületekhez vonultak, ajkukon nagyböjti énekekkel. Keresztfaszentelési istentiszteletünk kezdetén mi is erre emlékezünk. Ez a feszület két hajdúnép határán áll. A protestáns és a görögkatolikus hajdúk földjének találkozásánál. A keresztfa a protestáns vallásúakat is tiszteletre intette. Amint a református vallású Ady Endrét is, akinek egyik versét mintha éppen ide, erre a helyre írta volna.”
A narrátor kérte a jelenlévőket, hogy hallgassák meg, Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn című költeményét Nagy Robert középiskolai tanár előadásában.
Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
„Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben,
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.”
Ezt követően a feszület felállítója, Buczkó József hajdúnánási, római katolikus vallású néprajzkutató osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, elmondta, hogy miért állíttatta a keresztet, és a határrész feszületállítási történetétét is bemutatta:
„Ahogy hallottuk a bevezetőben, Móricz Pál írásaiban többször is említette ennek a helynek a jelentőségét egy-egy elbeszélésében. Ő, a nyakas kálvinista, aki onnan nyugat felöl, Hajdúnánásról érkezve és erre a helyre jutva, már gyerekkorában, az 1870-es, majd az 1880-as években mindig rácsodálkozott, hogy itt annyira megváltozik a táj. A Határdombon túl, ahogy ő írta, „Krisztusképes keresztfák integettek a búzamezökről.” Azt is észrevette, amikor átkocsikáztak baráti, családi látogatásra Hajdúdorogra, a jó öreg Kozák bácsiékhoz, akik a hitüket nagyon mélyen élték, a kocsis és minden hajdú legény, elérve a hajdúdorogi gyepszélre, a vén Krisztus keresztfája előtt megbillentette nehéz kalapját.”
Ezután Buczkó József csak mint néprajzkutató szólt a feszületállítás szokásairól: „A katolikus népünk életében századokra tekinthetünk vissza e téren. Még a török kort megelőző időben, krisztusképes keresztfák nem csak a templomok kertjében, hanem azon túl a határban, az utak mentén is állottak. Ezek általában fogadalmi keresztekként születtek. Mert, hogy mindenkinek volt valami gondja-baja az élete során. De legfőképpen köszönni valója a Teremtőnek, amit a templomi ima után az ember legcsodálatosabban egy feszület állításával fejezhet ki, ki-ki a maga módján. Ha egy településen akadt egy ügyes molnárlegény, aki egyébként jól értett a fa megmunkálásához, elkészítette a keresztet. Aztán akadt egy ügyes asszonynép, egy fehérnép, aki jól festegetett. Ő megfestette a korpuszt, Krisztus testét. Aztán egy kovácsmester pedig kivágta egy lemezből azt a bizonyos felső elemet, ami esővédőként más feladatot is ellátott.
És a legvégén összeállt egy feszület. Amit ki-ki elhelyezett ott, ahol úgy gondolta, a legjobb helyen van. Hová? Útkereszteződésbe, veszélyes kanyarulatokba, hegyvidéken bukkanók elé, de faluszélekre, városszélekre is tettek belőle. Vagy éppenséggel ilyen helyekre, ahol most állunk, vagyis két világnak, két határnak a találkozásánál.
Hogy is mondotta Móricz Pál? Itt, ahol a nánási kálvinista hajdú birodalom végződik, mert eddig tart, itt a határdomb. Ha jobbra néznek, van ott egy dombocska. Ez a dombocska választja el a két település határát. Onnan következik egy egészen másfajta világ. Ugyancsak a hajdúké, de ők már a görögkatolikus hajdúk.
Mindannyian feltehetik a kérdést, hogy ha ilyen módon megvallották a hitüket a dorogi görögkatolikus hajdúk, akkor mi lett a feszületekkel, hová tűntek, miért csak a temetőkben látunk egyet-egyet? Meg a templom kertjében néhányat.
Ennek az a magyarázata, hogy hiába emelte meg a kalapját Móricz Pál az 1920-as években itt, a határban látható fafeszület előtt. Az 1950-es évek elején, amikor a kolhozosítás és a téeszesítés zajlott a tagosítás idején, ezek a feszületek útban voltak. Ezeket eltüntették. Felszántották, vagy felszólították a gazdákat, vigyék haza. Pedig tudják, hogy nézett ki ez a táj? Ha jobbra és előre tekintenek, tucatjával álltak ezen a részen a kisebb nagyobb feszületek.
Feltehetjük azt a kérdést, állhatnának ismét keresztek?
Akár igen. Azért is, mert az akkori gazdák, mint az elődeik is, körbeültetették a települést kisebb-nagyobb feszületekkel. Elsőrendben azért is, hogy védjék a termést. Hiszen Krisztus jelenléte biztosítékot jelentett arra, hogy a természeti csapásoktól megóvható a kéz munkája. Na meg azért is, mert ilyen módon megvallották a hajdúdorogi gazdák a hitüket. Nem szégyellték ilyen módon a feszületállítással is kinyilvánítani.
A harmadik kérdés, amit feltehetünk: miért ilyen fából és Pléhkrisztussal készítették ezeket?
Talán mert nem volt pénzük? Talán mert szegények voltak? Ennek az elsőrendű magyarázata az, hogy minden magyar tájegységen, magyar katolikus vidéken abból az anyagból készíttették a feszületeket, amilyet az a természeti táj szolgáltatott. A mi vidékünk elsősorban fát.
Aztán került egy kis vas anyag, és a kovács összehozott valamit. A két-háromféle anyagból kialakult a feszület.
Ezeket a néprajztudomány a népi ájtatosság, a népművészet világába sorolja. Az ilyen feszületek egészen a 19. század végéig készültek. Mondhatnám, Magyarországon a fából készült, de Pléhkrisztussal ellátott feszületállításnak ez volt a nagy korszaka. Csakhogy megjelent ezen a vidéken is a vasút, amely az idelátszó tokaji hegy környékéről elszállította a követ, és egyre gyakrabban kőből kezdték készíteni a feszületeket. De csak a keresztet, mert változatlanul megmaradt és kitartottak a lemez korpusz mellett.
Ha most elmennek Hajdúdorog temetőibe, éppen a görögkatolikus templom kertjébe, ott is lemez korpuszokat fognak látni.
Ki készítette ezeket? Kőfaragó mester vagy műköves mester volt Hajdúdorogon és Hajdúnánáson is. Bár kálvinista hitű volt, mégis készített Hajdúdorog számára is kereszteket. Akadt egy nagyszerű férfiember, az öreg Szilágyi Lajos bácsi, aki kitűnt festő készségével. Ő festette ezeket a korpuszokat. Ezek közül egy fennmaradt. Néhány pedig a közelben a temetőben is látható. Az az egy a múzeumba került Hajdúdorogon.
Egy negyedik kérdés, amit feltehetünk, kik állították, kik voltak a feszületállítás hátterében?
A buzgó nép, egy-egy család vagy magánszemély, kisebb-nagyobb közösség, akik azt vállalták, hogy köszönetként vagy hálából készíttetnek egy feszületet, megkérték az egyházat, annak papjait, hogy szenteljék fel a keresztet. Ez nagyon-nagyon fontos. Ezek szent helyekké csak az által válhattak, ha a katolikus papság megszentelte, megáldotta és szenteltvíz is érte a keresztet.
Ám attól függetlenül, hogy egy-egy család állt a háttérben, a kisebb-nagyobb közösség alkotása volt a feszület, hiszen mindenki büszke volt és magáénak érezte, mindenki szerette, és attól a pillanattól kezdve egyfajta zarándokhellyé vált. Többféle szempontból is, egyrészt a máriapócsi zarándokutak során az ilyen útmenti feszületeknél megálltak és imádkoztak a hívek, kisebb istentiszteleteket tartottak. Virágvasárnap a határ menti feszületekhez a tanyán lakók előszeretettel jártak ki körmenetre és közösen imádkozni, virágvasárnapi énekeket énekelve.
Én abban reménykedem, hogy a jövőben ez a feszület ezt a feladatát is betölti, hiszen a hely, ahol áll, különleges jelentőséggel bír. Valamennyien érezzük, hogy sajátos kisugárzása van ennek a pontnak. Talán pontosan azért is, mert két világ találkozásán áll.
Felnézünk a keresztre, és megállapodik a tekintetük a kereszt egy-egy pontján, egy-egy részletén.
A legfontosabb, a legsúlyosabb, természetszerűleg, a korpusz maga, Krisztus ábrázolása. A test négy szeggel van felerősítve a keleti egyházból hozott hagyomány szerint. Magyarországnak itt a keleti tájain, de a Zemplénben is így függesztik fel Krisztus testét.
Így látjuk ma a Krisztus-ábrázolásokat a feszületen. De ha belépünk a görögkatolikus templomba Hajdúdorogon, akkor az ikonosztáz csúcsán, valamint az ikonosztáztól jobbra lévő gyönyörűséges olajfestményen is ugyanezt a Krisztus-ábrázolást látjuk.
Római hagyományai vannak ennek. Ilyen módon szegezték fel, mint legsúlyosabb büntetésként az áldozatokat a keresztre. Amikor ez megtörtént, akkor a feje föle odatettek régen, a római korban egy kis gipsz táblát, amire feketével ráírták, hogy mi volt a bűne.
Jézus esetében azt írták oda, hogy a zsidók királya. Ilyet állítani halálos bűnnek számított. Mi ezt ide magyarul írtuk ki: Názáreti Jézus, a Zsidók királya. Azért tettük ezt, mert egy népi műfajról van szó a lemezkorpuszos ábrázolásánál. Ugyanazt jelenti, mint a latin betűs felírat.
Vessünk egy pillantást Krisztus kezeire, különösen a jobb kezére. Majd a fejére. Először talán a fejtartásra. Nem egy magát elhagyó testről van szó. Egy olyan pillanatot látunk, amikor Krisztus már nem él. Már kimondta, hogy bevégeztetett. Már nem szenved. Már túl van a szenvedés állapotán. Már minden bizonnyal megbeszélte az Atyával, a teremtő Istennel a feladatot: amiért őt ideküldte, teljesítette.
Az a jobb kéz igazolja mindezt, hiszen áldásosztás keze az. A papság ilyen módon oszt áldást. Ez az áldást osztó kéz nem csupán az ő keze, hanem az Atyának, a jóságnak a kinyilatkoztatása is. Az az áldás, amit a teremtés könyvében is olvasunk: megteremtette az embert és megáldotta őt.
Mi az a félkörívszerű megoldás, ami ott van ennek a keresztnek a tetején? Elsődleges funkciója, hogy védi a keresztet az esőtől. De ettől ez több, maga a dicsfény. Annak a megismétlése, amely ott aranylik Jézus feje fölött.
Ami a feszület szárainál, a lábaknál látható, vasból megmunkálva, annak visszaidézése, hogy századokon keresztül az egyszerű fafaragó mesterek, vagy kovácsok a keresztfák szárára oda kovácsolták vagy vésték azokat a motívumokat, amelyek a szenvedéssel voltak kapcsolatosak. Igy ott van a kereszt, mint a kereszténység legfontosabb jelképe, hitünk alapja.
Két oldalon a Nap és a Hold látható, melyeket a székelyföldi feszületeken és kereszteken is ott látjuk. A teremtő Isten a Nap, a Hold pedig az égi édesanya jelképe. Ezekből együttesen épül fel a feszület.
Én azt kívánom önöknek, hogy amikor elhaladnak itt autóval, és túl gyorsan száguld az az autó, picit lassítsanak. Mert az egyik feladata ennek a feszületnek éppen ez. Ezt az utat egyre inkább halálútnak is nevezik. Menjenek lassabban! Ne szaporodjanak a halálfeszületek! Legyen ez a béke helye. Intő jel legyen ez a feszület. Jöjjenek erre a helyre imádkozni. Hozzák el lelki gondjaikat, tegyék le itt, és imádkozzanak el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet. Mert higgyék el, a Jóisten meg fogja önöket segíteni.
Hogyan fogalmazódott meg bennem ennek a keresztnek az állítása? Móricz Pál és a Mindenható volt az, aki azt mondta nekem, lennie kell itt egy feszületnek. De segített ennek a megvalósításában az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szellemisége is, amely tavaly zajlott Magyarországon. Annak egyik gyönyörűséges üzenete, hogy állítsunk mi, hívek keresztet, feszületet az utak mentén. Ahol feszület van, Isten is ott van. Isten itt van közöttünk. Az a Krisztus, aki a feszületen látható, visszatért az Atyához, de mégis itt van velünk a világ végezetéig.
Szeressék ezt a keresztet, és jöjjenek ide imádkozni.
A köszöntő előadás után a hagyományoknak megfelelően a Pléhkrisztusos fa feszület és a Móricz Pál Emlékkő felszentelése következett, amely szertartást a két település, Hajdúdorog és Hajdúnánás katolikus papjai végezték: Juhász Imre újfehértó-hajdúnánási címzetes kanonok, plébános, Dalanics Zoltán hajdúdorogi esperes parókus, és Szaplonczay Gergely hajdúnánási parókus.
A felszentelési szertartás után Buczkó József megköszönte mindazoknak a segítségét, akik támogatták a kereszt felállításában.
Buczkó József etnográfus, muzeológussal az elmúlt évben megjelent interjú ITT olvasható.
Szöveg és fotó: Zsírosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
