A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai november 3. és 7. között ad limina látogatáson vesznek részt Rómában. Ennek keretében XIV. Leó pápa november 5-én, audiencián fogadta a püspökök testületét. A látogatás ötödik napján, november 7-én délelőtt az MKPK tagjai szentmisét ünnepeltek a leteráni bazilikában.
A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházban, a Legszentebb Üdvözítő bazilikájában, a pápa székesegyházában ünnepelt szentmisével ért véget a püspöki testület ad limina látogatása.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Palánki Ferenc kalocsa-kecskeméti érsek, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a püspöki testület tagjai; Németh Gábor, az MKPK titkára; Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora és a jelen lévő papság.
A szentmisén jelen volt Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója és a Rómában élő magyarok közössége. A szentmisét a püspökök XIV. Leó pápáért ajánlották fel.
Palánki Ferenc érsek homíliájában Keresztelő Szent Jánosról és Szent János evangélistáról elmélkedett. A felolvasott evangéliumra utalva (Lk 16,9-15) – „Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség” – rámutatott: az ő életükben minden a helyére került.
Keresztelő Szent János próféta egy büntető, igazságtevő Istent hirdetett, majd amikor találkozik Jézussal, aki szeretettel fordul még a bűnösökhöz is, elbizonytalanodik. Elküldi tanítványait, akik megkérdezik Jézust, hogy ő az Eljövendő vagy mást várjanak. A kérdésre Jézus ezt feleli: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Lk 7, 22). És
Jánosban helyére kerül minden. Rájön, hogy neki kisebbednie, Jézusnak nagyobbodnia kell. Nem a hatalmasokért, hanem a szegényekért, bűnösökért kell tennie, hirdetnie szeretettel a bűnbánatot.
Így hagyta, hogy Jézus nagyra nőjön benne – hangsúlyozta az érsek.
Szent János evangélista, aki a legfiatalabb apostol volt, Keresztelő Szent János tanítványa volt. Ő a mennydörgés fia. Testvérével Jakabbal azt kérik Jézustól, hogy jobban szeretve őket, dicsőségében egyikük a jobbján, másikuk a balján ülhessen. De utána
lassan átalakul a szíve, és minden a helyére kerül. Megismeri Jézus szeretetét,
mellyel az utolsó vacsorán testét és vérét adja, majd a keresztnél látja Jézus megváltó kínszenvedését és halálát, majd a feltámadás egyik első tanúja lesz, és hisz. Később idősen, Patmosz szigetén felnéz a csillagos égre és megnyílik neki a mennyország. Az életében minden a helyére került – mutatott rá Palánki Ferenc.
Végül az evangélium egyik nehezen érthető részére reflektálva az érsek elmondta: Jézus azt kéri, hogy szerezzünk barátokat a hamis mammonból. Ezt sokáig nem értette mit jelent.
Nem azt kéri Jézus, hogy protekciót keressünk azoknál, akik a pénzért élnek, hanem hogy az anyagiak hamis biztonságérzete helyett, jóra használjuk azt.
Hogy a szeretet által jóra használva építsük Isten országát, vagyis hogy úgy szerezzünk barátokat, hogy a mammon elköltésével a szegényeket, rászorulókat segítsük.
Isten szemében az az igazán értékes, ami a világ szemében értéktelen.
Egy pohár víz, egy szeretettel megtett gesztus. Így növekedjék a mi szívünkben is a szeretet, így kerüljön helyére minden, mint ahogy Keresztelő Szent János és János evangélista életében is történt.
Kerüljön minden a helyére, a szívünkben, az életünkben, hogy végül mi is életünk végén a helyünkre kerülhessünk Isten országában,
és a mennyországba juthassunk – zárta homíliáját Palánki Ferenc.
*
A lateráni bazilika kincstárában őrzik azt a díszes ereklyetartót, melyben Szent István király, Szent László király és Szent Imre herceg ereklyéi vannak elhelyezve, melyet 1867-ben, Szent Péter és Szent Pál vértanúságának 1800. évfordulója alkalmából Simor János esztergomi érsek, hercegprímás ajándékozott XIII. Leó pápának. Az ereklyetartót kihozták tiszteletadásra a magyar püspököknek.
*
A lateráni főszékesegyház a pápák legősibb bazilikája. A hozzáépült palota volt a katolikus egyházfők székhelye a 4–16. századig. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadész pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette, és 313-ban már itt tartott zsinatot.
A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte I. Szilveszter pápa. II. Sergius pápa az 9. században Keresztelő Szent Jánost, II. Lucius pápa a 12. században Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánította, így lett a nép nyelvén Szent János-bazilika. A lateráni bazilika a római püspöknek mint pátriárkának a székhelye. A pápák megválasztásuk után ellátogatnak a lateráni bazilikába, és elfoglalják tanítói székét, katedráját. A homlokzatán lévő felirat hirdeti: „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”.
A 14. században V. Orbán pápa a főoltár fölötti cibóriumba (az építészetben szarkofágok, trónok vagy szobrok fölé épített mennyezet – a Szerk.) helyezte el Szent Péter és Pál apostol koponyáját. A templom főoltárába befoglalt faoltár az „apostololtár” maradványa. A templom hajójában dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az államalapító királyunknak küldött koronát.
A következő századok során tűzvész, földrengés és fosztogatás sújtotta templomot XIII. Benedek pápa 1726-ban szentelte fel újra a Megváltó és Keresztelő Szent János tiszteletére, és november 9-ére tette a szentelés évfordulójának megünneplését. Az Egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jeleként ezt a napot az egész Egyház megüli. Aki ezen a napon meglátogatja egyházmegyéje székesegyházát, és ott elmondja a Miatyánkot és a Hiszekegyet, teljes búcsúban részesül.
Fotó: Lambert Attila
Kuzmányi István/Magyar Kurír
