Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! - A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!«, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?”
Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32
Jézus példabeszédje első hallásra szinte túlságosan is egyszerű. Egy apa megkéri két fiát, hogy menjenek ki dolgozni a szőlőbe. Az egyik kereken visszautasítja, később azonban meggondolja magát és mégis elmegy. A másik készségesen igent mond, de végül otthon marad. Amikor Jézus megkérdezi, melyikük teljesítette az apa akaratát, a válasz annyira nyilvánvaló, hogy szinte fölösleges kimondani: az első.
Éppen ebben rejlik azonban Jézus csapdája. A példabeszéd ugyanis nem önmagában áll. Jézus továbbra is a főpapokkal és a nép véneivel beszél, akik közvetlenül előtte azt kérdezték tőle, milyen hatalommal cselekszik. Jézus válaszul Keresztelő Jánosra kérdezett rá: János keresztsége Istentől származott-e vagy emberektől? Ellenfelei nem mertek válaszolni. Ha ugyanis elismerik, hogy János Istentől kapta küldetését, rögtön felmerül a következő kérdés: akkor miért nem hittek neki?
A két fiúról szóló példabeszéd pontosan ezt a kérdést folytatja. Az apa a történetben Istent jeleníti meg, a szőlő pedig aligha véletlen kép. Már az Ószövetség is szőlőskertként beszél Izraelről, különösen Izajás próféta híres szőlőénekében (Iz 5,1-7). Máté evangéliumában ráadásul ez már a második szőlőről szóló példabeszéd, és közvetlenül utána következik majd a gonosz szőlőmunkások története. A kérdés tehát az, hogyan válaszol Isten népe arra a feladatra, amelyet Istentől kapott.
Az első fiú válasza minden udvariasságot nélkülöz. Nem akar menni. Az eredeti görög szöveg meglehetősen tömör: nem akarom. Nincs szép körítés, nincs vallásos szóhasználat, nincs látszólagos engedelmesség. Később azonban μεταμέλομαι történik vele: meggondolja magát, megbánja korábbi döntését, és elindul.
Ez a szó különösen fontos, mert Jézus a példabeszéd magyarázatában ugyanezt alkalmazza a főpapokra és a vénekre. Látták, hogy a vámosok és az utcanők hittek Keresztelő Jánosnak, ők azonban még ennek láttán sem gondolták meg magukat. A történetben tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki először rosszat mondott, aztán mégis jót tett. A döntő mozzanat az, hogy képes volt megváltoztatni korábbi álláspontját.
A második fiú sokkal rokonszenvesebben indul. Tisztelettudóan válaszol az apjának: készségesen elismeri annak tekintélyét. Szavai alapján ő az ideális gyermek. Csak éppen nem megy sehova.
Máté olvasója itt könnyen felidézheti Jézus korábbi mondását: nem mindenki jut be a mennyek országába, aki azt mondja neki, Uram, Uram, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyjának akaratát (Mt 7,21). A két szakasz nyelve és gondolata feltűnően közel áll egymáshoz. Isten számára az engedelmesség nem vallásos szóhasználat, hanem cselekvés.
Jézus ezután kimondja azt a mondatot, amely bizonyára megütközést keltett hallgatóiban: a vámosok és az utcanők megelőzik a főpapokat és a véneket Isten országában.
Nem azért, mert Jézus hirtelen erkölcsi értékké nyilvánítaná a vámszedést vagy a prostitúciót. Éppen ellenkezőleg. Ezek az emberek azért kerülnek előre, mert felismerték, hogy életüknek változásra van szüksége. Keresztelő János megtérésre hívta őket, és ők hittek neki. Azok viszont, akik vallási helyzetüknél fogva eleve Istenhez közel állóknak gondolhatták magukat, nem érezték szükségét annak, hogy bármin változtassanak.
Ezért félreértenénk a példabeszédet, ha egyszerűen a jó bűnösökről és a rossz vallásos emberekről szóló történetté tennénk. Jézus nem két társadalmi csoport erkölcsi minőségét hasonlítja össze. A választóvonal máshol húzódik: vannak, akik képesek meghallani Isten szavát és megváltozni, és vannak, akik annyira biztosak saját igazukban, hogy már Isten sem tudja őket kimozdítani belőle.
Ráadásul a történetben egyik fiú sem tökéletes. Az egyik nemet mond, amikor igent kellene mondania. A másik igent mond, amikor valójában nemet cselekszik. A példabeszédben nincs olyan fiú, aki azonnal és örömmel teljesítené apja kérését. Talán ez sem véletlen. Jézus nem hibátlan emberekről beszél. A különbséget végül az teremti meg, hogy az egyik képes korrigálni önmagát.
A főpapok és a vének helyesen válaszolnak Jézus kérdésére. Pontosan tudják, melyik fiú teljesítette apja akaratát. Elméletben tehát semmi probléma nincs a gondolkodásukkal. A baj ott kezdődik, hogy saját helyzetükre már nem alkalmazzák azt, amit mások esetében olyan világosan felismernek.
Ez a példabeszéd talán éppen ezért különösen veszélyes a vallásos ember számára. Könnyű ugyanis helyes válaszokat adni. Tudjuk, mi a jó, ismerjük a parancsokat, el tudjuk magyarázni az evangéliumot, sőt mások életében rendszerint egészen pontosan felismerjük azt is, mit kellene másképpen tenniük. Jézus kérdése azonban nem az, hogy tudjuk-e, mi az Atya akarata. A főpapok is tudták. A kérdés az, hogy megtesszük-e.
És ebben az evangéliumban van valami rendkívül reményteljes is. Az első fiú rosszul kezdte a napot. Nemet mondott. Mégsem ez lett történetének utolsó mondata. Isten országában tehát nem feltétlenül az jut előre, aki mindig hibátlanul válaszolt, hanem az, aki képes még utólag is jobb belátásra térni. Az evangélium szerint az ember múltja nem teszi lehetetlenné az engedelmességet. A kimondott nem után is el lehet indulni a szőlő felé.
Talán ezért olyan fontos az apa kérésében ez az egyetlen apró szó: ma. Nem tegnap kellett volna jobban csinálni. Nem holnaptól kell majd komolyabban venni Istent. Az apa ma küldi a fiát a szőlőbe. És végül ez az evangélium kérdése is: mit ér az Istennek kimondott igenünk, ha ma mégsem indulunk el?
Dr. Németh István
