Szeptember 20-án tartották a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére felszentelt biharkeresztesi templom búcsúját. Az ünnepi szentmise szónoka Iványi László orosházi esperes-plébános volt, aki prédikációjában a kereszt életet adó erejére, a közösség összetartozására és Biharkeresztes gazdag keresztény örökségére irányította a hívek figyelmét. A szentmisén koncelebrált a helyi közösség plébániai kormányzója Sziklai Dávid atya.
Az ünnepi szentbeszédben Iványi László rámutatott: a kereszt felmagasztalásakor nem magát a szenvedést ünnepli az Egyház, hanem azt a titkot, hogy Isten a szenvedésből is életet tud fakasztani. „A kereszt tehát nem a vereség, hanem a szeretet győzelme” – fogalmazott.
A szónok felidézte a biharkeresztesi katolikus közösség több évszázados történetét is. A település múltja szorosan kapcsolódik a Nagyváradi Egyházmegyéhez, az első templomot pedig már 1332-ben a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelték. A történelem során a határváltozások és az egyházi közigazgatás átalakulása ellenére a kereszt tisztelete mindvégig meghatározó maradt a helyi közösség életében.
Iványi László hangsúlyozta: Biharkeresztes ma sajátos találkozási pont. Egymás közelében van jelen a keleti és a nyugati kereszténység, a református és a katolikus hagyomány, miközben Debrecen és Nagyvárad közelsége új lehetőségeket is teremt a kapcsolatok építésére. Mint mondta, a különböző keresztény közösségeket végső soron ugyanaz a Krisztus köti össze, aki a kereszten minden emberért odaadta életét.
A prédikáció személyesebb üzeneteként arra is rámutatott, hogy a kereszt a keresztény ember számára nem pusztán jelkép vagy dísz, hanem kapcsolat: Isten szeretetének és hűségének jele. Arra emlékeztet, hogy az ember nincs egyedül a szenvedésben, a kereszt után pedig mindig ott van a feltámadás reménye. Egyben küldetést is jelent: a szeretetben, a megbocsátásban, a kitartásban és hitünk vállalásában nekünk is „fel kell emelnünk” Krisztus keresztjét életünkben.
„A kereszt nem a történet vége” – hangzott el a szentbeszédben. Krisztus a kivégzés eszközét szeretetével és önkéntes áldozatával az örök élet jelévé tette. A búcsú ünnepe ezért arra hívja a hívő embert, hogy ne csupán templomainkban, hanem saját életében és szívében is újra felfedezze és felmagasztalja a keresztet.
Az ünnepi liturgia zenei szolgálatát a Derecskei Hangvirág Nőikar végezte, énekükkel is hozzájárulva a szentmise ünnepélyességéhez. A liturgiát az Erdélyi Mária Rádió közvetítette, így az ünnep üzenete azokhoz is eljuthatott, akik személyesen nem lehettek jelen.
A szentmise után a búcsú közösségi együttléttel folytatódott a művelődési házban, ahol vendéglátás és kötetlen beszélgetés adott alkalmat a találkozásra.
A búcsú ünnepére már az előző napon közös városi keresztúttal készültek a hívek. Az egyes állomásoknál Krisztus szenvedéstörténetét elmélkedve járták végig, miközben saját életük nehézségeit, próbatételeit és keresztjeit is Isten elé vitték. A közös imádság a templomban zárult, ahol a jelenlévők a Szent Kereszt ereklyéjével adott áldásban részesültek.
