Új lelkipásztor és egyben új esperes érkezett a kisvárdai római katolikus egyházközség élére. főtisztelendő Kiss Tibor atya több mint három évtizedes papi szolgálattal a háta mögött júniusban kapott felkérést a főpásztortól a kisvárdai plébánia vezetésére. A feladatot elfogadta, és ahogyan vallja: számára minden papi szolgálat elsősorban Isten akaratának kereséséről és az emberekhez való odafordulásról szól.
Tibor atya 1991-ben kapta meg a papi szolgálatra szóló küldetését. Első állomáshelyén, Rakamazon három esztendőt töltött káplánként, majd 1994 és 1996 között Nyíregyházán szolgált. Ezt követően 1996-tól 2004-ig Hosszúpályiban volt plébános. Életének és papi szolgálatának újabb, meghatározó szakasza következett 2004-ben, amikor Nyírtelekre került. Huszonkét éven át, egészen 2026-ig vezette a nyírteleki közösséget.
Ennyi év lelkipásztori tapasztalat után érkezett meg Kisvárdára, ahol új feladat és új közösség várta.
„Kisvárda egy kihívás”
Amikor arról kérdezzük, hogyan tekint új szolgálati helyére, Tibor atya egyszerű, mégis sokatmondó választ ad.
„Számomra Kisvárda egy kihívás, egy papi feladat, amit meg kell valósítani.”
A kihívás azonban számára nem elsősorban saját elképzeléseinek megvalósítását jelenti. Sokkal inkább azt, hogy a mindennapokban is meg tudja keresni és teljesíteni azt, amit Isten rábízott.
„Itt is az Istené az elsőbbség. Nem a magam, hanem az Isten akaratát kell megvalósítani.”
Kisvárdára érkezve egy olyan közösséget ismert meg, amelynek értékeit már az első időszakban megtapasztalhatta. Szép templom, templomba járó hívek és élő egyházközség fogadta.
Ezek azok az alapok, amelyekre lehet építeni, és amelyek egy lelkipásztor számára különösen fontosak: a közösség jelenléte, a hívek hűsége és az a remény, hogy a templom nem egy szép épület, hanem valódi otthona lehet az Istent kereső embernek.
Nemcsak Kisvárdáért, hanem a környék papjaiért is
Tibor atya új megbízatása nemcsak a kisvárdai plébánia vezetését jelenti. Esperesként a környékbeli papok közösségének szolgálata és összefogása is feladata.
„Az esperesi munka elsősorban nem Kisvárdára szól, hanem a környék hét papjának ügyes-bajos dolgainak intézésére, a papi közösség kialakítására és szeretetközösség munkálására.”
Az esperesi szolgálat így egyfajta összekötő szerepet is jelent. Nem csak szervezésről és ügyintézésről van szó, hanem arról is, hogy a lelkipásztorok egymás mellett tudjanak állni, számíthassanak egymásra, és közösségként végezzék szolgálatukat.
„Bárányszagú” pap szeretne lenni
Arra a kérdésre, hogy esperesként, illetve plébánosként milyen konkrét célokat szeretne megvalósítani, Tibor atya nem nagy terveket vagy látványos változtatásokat említ.
„Különös célom nincs.”
Ami számára fontos, az sokkal inkább a mindennapi jelenlét.
„Mint plébános szeretnék valóban »bárányszagú« lenni, vagyis jelen lenni a hívek, a rám bízottak életében.”
A „bárányszagú” kifejezés Ferenc pápa egyik gyakran idézett gondolatát is felidézi: a jó pásztor nem távolról vezeti a rábízottakat, hanem közöttük él, ismeri örömeiket és nehézségeiket, és velük együtt járja az utat.
Tibor atya számára is ez a közelség a papi szolgálat egyik legfontosabb része.
„Azt szeretném, hogy papként tekintsenek mindig rám, aki emberi módon közeledik hozzájuk, és Jézus szeretetét teszi jelenvalóvá.”
Talán ebben foglalható össze leginkább az a lelkipásztori szemlélet, amellyel Kisvárdára érkezett. Nem csupán prédikálni, misét bemutatni vagy egyházközségi ügyeket intézni szeretne, hanem jelen lenni az emberek életében. Ott lenni az örömökben, a találkozásokban, a közösségi alkalmakon, de ugyanúgy a nehéz pillanatokban, a gyászban, a betegségben, a kérdésekben és a bizonytalanságokban is.
Ha pedig egyetlen mondatban kellene megfogalmaznia, mit szeretne adni a kisvárdai közösségnek az elkövetkező években, válasza szinte mindent elmond arról, hogyan gondolkodik a papi szolgálatról:
„Velük lenni!”
Két egyszerű szó, mégis egy egész lelkipásztori program sűrűsödik bele. Jelen lenni. Meghallgatni. Kísérni. Együtt örülni és együtt hordozni a nehézségeket. És mindeközben Krisztus szeretetét továbbadni.
Kiss Tibor atya hosszú papi szolgálatának tapasztalatával, a korábbi közösségekben szerzett élményekkel és az Istenbe vetett bizalommal érkezett Kisvárdára. Új szolgálati helyén egy élő közösséget talált, amelynek most már ő is részese és pásztora.
A következő évek története pedig közösen íródik majd: a hívekkel, a környék papjaival és minden olyan emberrel, aki betér a kisvárdai templomba, keresve Istent, a közösséget vagy éppen egy olyan embert, aki egyszerűen csak meghallgatja.
És talán éppen ez lehet az új esperes legfontosabb üzenete: nem fölöttük, hanem közöttük – velük lenni.
Kívánjuk, hogy főtisztelendő Kiss Tibor atya kisvárdai szolgálatát kísérje a Jóisten áldása, a Szentlélek bölcsessége és a hívek szeretete!
Isten hozott Tibor atya Kisvárdán!
Votykuné Aradi Angéla
hittanár
