Örömteli és különösen szép ünnepe volt egyházközségünknek az idei Kálvária-kápolnai búcsú. Az alkalmat még ünnepélyesebbé tette, hogy az elmúlt időszak munkálatai után már belső terében megújult kápolnánkban ünnepelhettünk együtt.
A búcsú 13 órakor a plébániatemplomban Mária-köszöntő ájtatossággal kezdődött. Az ájtatosságot Máté Gábor turai kántor, egyházzenész improvizációs orgonajátéka is gazdagította. Ezt követően a hívek énekelve, körmenetben indultak a plébániatemplomtól a Kálvária-kápolnához.
A kápolnához érkezve megáldottuk a megújult belső teret, az új liturgikus berendezési tárgyakat, valamint az ünnepi alkalomra érkezett új miseruhákat. A munkálatok célja kezdettől az volt, hogy őseink fogadalomból épített szent helye ismét méltó környezetet biztosítson az imádságnak és közösségünk ünnepeinek.
Az ünnepi szentmisét Bökő Péter egyeki plébános, iskolalelkész, Polgár város szülötte mutatta be. Személyes szavakkal idézte fel, hogy számára a Kálvária-kápolna gyermekkorától különleges hely. A Balassa utcai otthonukból már gyermekként látta a fák között a kis kápolna tornyát, és – mint fogalmazott – mindig különleges vonzalmat érzett iránta. „Vannak helyek, amelyek valamiképpen hozzátartoznak ahhoz, akikké lettünk” – mondta, hozzátéve, hogy számára ilyen hely a polgári Kálvária-kápolna.
Prédikációjának középpontjában az evangélium képe állt: Mária és a szeretett tanítvány ott maradnak Krisztus keresztje mellett. A Kálvária arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a szenvedésre nem egyszerű magyarázatot ad. A kereszt alatt sokszor éppen az marad számunkra, hogy jelen vagyunk: ott maradunk Isten előtt akkor is, amikor nem értjük, mi történik velünk, és nem látjuk még, merre vezet tovább az út.
Péter atya arra hívta a jelenlévőket, hogy ebbe a megújult kápolnába bátran hozzuk el mindazt, amit talán máshová nem tudunk elvinni: veszteségeinket, félelmeinket, azokat, akikért aggódunk, és azokat az imádságainkat is, amelyekre még nem érkezett válasz. Mindezt letehetjük Krisztus elé.
A prédikáció egyik legerősebb gondolata Mária csendes jelenlétéhez kapcsolódott. Mintha ő maga mondaná nekünk a kereszt alatt: „Maradj vele. Nem kell most mindent megértened. […] Csak maradj Krisztus mellett.” A keresztény ember reménye abból fakad, hogy Isten akkor is munkálkodik, amikor mi még csak a csendet és a választalanságot tapasztaljuk. „A te csendedben sem tétlen az Isten” – hangzott el a homíliában.
Ez különösen is személyes üzenetté vált azok számára, akik kimondatlan terhekkel érkeztek az ünnepre. Lehet, hogy valaki olyan keresztet hordoz, amelyről más nem tud; régóta kér valamit Istentől, és még nem kapott választ; vagy egyszerűen elfáradt. Ilyenkor az imádság sokszor már nem hosszú szavakat jelent. Elég lehet ennyi: „Uram, nem értem. Félek. Fáj. De rád bízom magam.” Péter atya szavai szerint ez már maga is imádság.
A homília végül a Kálváriától húsvét hajnaláig vezette a hallgatóságot. A nagypéntek csendje nem az utolsó szó. Aki Máriával Krisztus mellett marad, annak életében Isten kegyelméből elérkezhet a húsvét, a feltámadás és a remény. „Maradj ott mellette Máriával, hogy elérkezhess húsvét hajnalához” – ezzel a gondolattal zárult az ünnepi igehirdetés.
Az ünnep zenei szolgálatát Máté Gábor turai kántor, egyházzenész végezte, aki a Mária-köszöntő ájtatosság alatt improvizációs orgonajátékával is megajándékozta a búcsú résztvevőit.
A búcsún Polgár Város Önkormányzata képviseletében jelen volt Mecsei Dezső alpolgármester úr is. Jelenléte is kifejezte, hogy a Kálvária-kápolna nemcsak egyházközségünk szent helye, hanem városunk történelmi és közösségi örökségének is része.
Az ünnep egyúttal a hálaadás alkalma volt mindazokért, akiknek köszönhetően a kápolna belső tere megújulhatott. Hálásan köszönjük a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye jelentős anyagi támogatását, egyházközségünk áldozatvállalását, Polgár Város Önkormányzatának segítségét, valamint minden adományozó nagylelkűségét.
Köszönettel tartozunk a Kökény és Társa Kft. munkatársainak és Berkó Tamás asztalosnak a gondos és szép munkáért. Köszönjük mindazok szolgálatát is, akik a búcsú előkészítésében és lebonyolításában részt vettek: az asszisztencia szolgálatát, a takarítást, díszítést, rendezést és vendéglátást végzők munkáját, valamint mindazok segítségét, akik akár láthatóan, akár a háttérben dolgozva járultak hozzá az ünnephez.
A kápolna belső tere megújult. Most rajtunk áll, hogy továbbra is imádsággal töltsük meg ezt a szent helyet. Hogy idehozzuk örömeinket és keresztjeinket, meghallgatott és még meghallgatásra váró imádságainkat, és újra megtanuljunk Máriával együtt Krisztus mellett maradni.
Hálás szívvel köszönjük mindazok nagylelkűségét, munkáját és szolgálatát, akik hozzájárultak Kálvária-kápolnánk megújulásához és az idei búcsú méltó megünnepléséhez.
Isten fizesse meg mindannyiuk nagylelkűségét!
Fotó: Király Anna
