Különleges és emlékezetes tanév kezdődött a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde falai között. Az intézmény ebben a tanévben fennállásának 120. évfordulóját, egyházi fenntartásának pedig 15. évét ünnepli. A kettős jubileum méltó keretet adott a tanévnyitó ünnepségnek, amely egyszerre szólt a múltról, a jelenről és a jövőről.
A 120. tanév megnyitóján az iskola harangjának ünnepélyes hangja hívta a diákokat, pedagógusokat és a meghívott vendégeket. A harangszó különleges jelentőséget kapott ezen a napon, mintha egyszerre idézte volna fel az elmúlt 120 esztendő valamennyi tanévkezdését, és adta volna hírül, hogy egy újabb fejezet kezdődik az intézmény történetében.
A jubileumi évforduló nem csupán visszatekintésre hívta az iskola közösségét. Arra is alkalmat adott, hogy mindannyian megfogalmazzák, az elődök által megteremtett értékeket megőrizve, a hagyományokra építve kell tovább formálni azt az iskolát, amely ma is gyermekek generációinak ad tudást, közösséget és útravalót az élethez. A múlt kötelez, a jelen összeköt, a jövő pedig ránk vár.
Az ünnepség egyik meghatározó pillanata Csapos Zsolt főigazgató úr ünnepi beszéde volt. Gondolatai a kettős jubileum jelentőségére, az iskola történetének értékeire és az intézményi közösség felelősségére irányították a figyelmet. „Ez a szám önmagában is sokat elmond, Mátészalka legrégebbi iskolájaként generációk sora nőtt fel ezeknek a falaknak az oltalmában, itt tanultak meg írni, olvasni, imádkozni, gondolkodni – és reménykedni. Tisztelettel hajtunk fejet mindazok előtt, akik ezt az örökséget ránk hagyták, és felelősséggel visszük tovább azt, amit tőlük kaptunk. Ezen az udvaron áll az a közel százéves fa is, amelyet 1927-ben Kendoff Károly fiatal tanár irányításával iskolánk diákjai ültettek, és amelynek tövében ma is olvasható a márványtábla felirata: „Emlékfa az I. világháborúban elesett hős magyar katonák emlékezetére.” Ez a fa csendes tanúja immár száz esztendeje iskolánk életének– s figyelmeztet arra, hogy nekünk is felelősségünk tovább vinni azt az örökséget, amelyet ránk hagytak.
Külön öröm, hogy körünkben köszönthetjük Dienes Béla nyugalmazott főigazgató urat és Konczili Vendel nyugalmazott igazgató urat, iskolánk egykori vezetőit, akiknek munkája nyomán ma is építkezhetünk.
Ezekben a napokban Palánki Ferenc püspök atya, egyházmegyénk főpásztora is lelki útravalóval fordult iskolánk közösségéhez, s ezt a jubileumot ő is a hálaadás alkalmának nevezte.
Iskolánk névadója, gróf Széchenyi István, „a legnagyobb magyar”, egész életét a munka, a tudás és nemzete felemelkedésének szolgálatába állította. Az ő szelleme – a szorgalom, az önmagunkon és környezetünkön való szüntelen munkálkodás, a közösségért vállalt felelősség – ugyanúgy vezéreljen bennünket ebben a tanévben, mint az a keresztény hit, amelyre nevelésünket építjük. Ezt a szellemet fogalmazza meg gyönyörűen iskolánk indulója is, Losonczi Léna szavaival: „Gyűjts ifjú szívvel tudást és erőt, merj hinni bátran éltető jövőt, küzdj becsülettel, cél felé haladj, de iskoládhoz mindig hű maradj!”
A főigazgatói köszöntő egyben útravaló is volt az új tanévre, a jubileum nem lezárt múlt, hanem olyan örökség, amelyből a jelen közössége építkezhet, és amelyet a következő nemzedékeknek tovább kell adnia. Nemcsak tudást, hanem értéket is adni.
Az ünnepi tanévnyitón Heidelsperger István püspöki helynök atya is köszöntötte az iskola közösségét. Hozzászólásában a jubileum üzenetére, az iskola küldetésére és a gyermekek nevelésének fontosságára irányította a figyelmet. Az egyházi fenntartásban eltöltött 15 év olyan időszak, amelyben az iskola közössége tovább erősíthette keresztény értékeit és hagyományait. A helynök atya gondolatai arra emlékeztették a jelenlévőket, hogy az iskola feladata nem merül ki a tananyag átadásában, legalább ilyen fontos az emberségre, egymás tiszteletére, felelősségre és szeretetre való nevelés.
Az ünnepi műsor különleges módon idézte fel az intézmény történetének fontos állomásait. A szereplő diákok segítségével a jelenlévők megismerhették az iskola 120 évének mérföldköveit.
A múlt ezúttal nem csupán évszámok és történelmi események formájában jelent meg. A gyermekek előadása révén élővé vált az intézmény története, és világossá vált, hogy egy iskola igazi történetét mindig azok az emberek írják, akik nap mint nap megtöltik élettel.
Különösen kedves színfoltjai voltak a műsornak az óvodások és az első osztályosok szavalatai. A legkisebbek szereplése egyszerre jelentette egy új iskolai élet kezdetét és az intézmény folytonosságát. Megható pillanata volt az ünnepségnek, amikor az első tanévüket kezdő elsősöket a műsorban szereplő nyolcadikosok kísérték be az iskolába, az intézmény indulójának hangjaira. A jelenet sokkal többet jelentett egyszerű bevonulásnál. A nyolcadikosok, akik hamarosan maguk is búcsút intenek az iskolának, jelképesen átadták helyüket a legkisebbeknek. A nagyok és kicsik együtt indulása szépen fejezte ki azt a folytonosságot, amely egy 120 éves iskola egyik legnagyobb értéke.
A nyolcadikosok számára ez már a búcsúhoz vezető utolsó tanév kezdete, az elsősök számára pedig egy hosszú út első lépése. Ezen a napon azonban még együtt léptek át az iskola kapuján.
A jubileumi tanévnyitó egyik legmaradandóbb eseménye a faültetés volt. Az első osztályosok és a nyolcadikosok szülei két platánfát ültettek el az iskola területén. A két fa egyszerre jelképezi a kezdetet és a továbbindulást. Az elsősök most gyökereznek meg az új közösségben, a nyolcadikosok pedig hamarosan új utakra lépnek. A platánok azonban évről évre ott maradnak, növekednek, árnyékot adnak, és emlékeztetik majd az iskola közösségét erre a különleges jubileumi tanévre.
A faültetéshez kapcsolódva időkapszulában üzenetet is hagytak a jövő számára. A jelen gondolatai így egyszer majd a jövő emlékeivé válhatnak. Amikor egy későbbi nemzedék előveszi és elolvassa ezeket az üzeneteket, talán már egészen más lesz az iskola világa – de az időkapszula megőriz majd valamit abból, hogyan gondolkodott a közösség 120. tanévének kezdetén.
Az ünnepség egy másik jelképes mozzanataként szalag került az iskola zászlajára. A szalag a 120 éves múlt és a jubileumi esztendő emlékét őrzi, miközben az intézmény közösségének összetartozását is kifejezi. Egy zászló önmagában is közösségi jelkép. A rákerülő jubileumi szalag pedig azt üzeni: ez a tanév egyszeri és megismételhetetlen része lesz az iskola történetének.
A tanévnyitó ünnepség minden mozzanata ugyanazt az üzenetet hordozta, egy iskola akkor marad élő, ha képes őrizni a múltját, megélni a jelenét és bizalommal tekinteni a jövőbe.
A 120 éves múlt kötelez. Az elmúlt 15 év egyházi fenntartásának tapasztalatai erősítik a közösséget. Így kezdődött a 120. tanév. Egy olyan tanév, amelyben egyszerre van jelen 120 év emléke, 15 év egyházi fenntartásának története, a mai gyermekek öröme és a holnapba vetett remény.
Az iskola pedig tovább írja történetét – újabb diákokkal, újabb tanítási napokkal, újabb közös élményekkel. A harang pedig, amely ezen a jubileumi reggelen megszólalt, tovább hívja majd a közösséget, tanulni, együtt lenni, értéket teremteni és továbbadni mindazt, amit az elmúlt 120 év ránk bízott.
Soltész Katalin pedagógus
