Hit-Tudás-Közösség – Szent László
2026. augusztus 26-27-én a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Bölcsőde pedagógusai tanári lelkigyakorlaton vettünk részt Tiszafüreden, az Assisi Szent Ferenc Lelkigyakorlatos Házban.
Minden tanév küldetését jelmondat fogalmazza meg. Az intézmény első közösségi alkalmai arra adnak lehetőséget pedagógusainknak, hogy ezt a gondolatot értelmezzük, megéljük, hogy majd jó messengerek, eredményes közvetítői legyünk az üzenetnek a diákok számára.
A pedagógus hivatás lényegét kerestük, s ehhez meg kellett fogalmaznunk gondolatban önmagunknak, hogy ki vagyok én? Mert hiszen nem vagyok azonos azzal, akinek mások gondolnak, nem vagyok azonos a foglalkozásommal, a hobbijaimmal, nem vagyok azonos a teljesítményemmel, a sikereimmel, sem a kudarcaimmal, sem a bűneimmel. A felszínnél, a szerepeinknél mélyebben kell keresni a választ. S mindehhez jobban meg kell ismernünk önmagunkat.
Kiváló ráhangolódást teremtettek a játékok az egymáshoz kapcsolódásra. Ervin atya játékai, az idővonalak, a városrandik megmozgatták a közösséget. Az idővonalra több szempont szerint állítottuk fel önmagunkat a Szent László kezdeteitől napjainkig: mióta tanítok? mióta a Szent Lászlóban? milyen korán kelő vagyok, milyen későn fekszem? (Kellett itt önkorrekció is néha…) A városrandira nagy sürgés-forgással foglaltuk az időpontokat, Assisi, Párizs , Kassa, Róma, Madrid várt minket, hogy megvitassuk pályánk pedagógiai helyzeteit.
Lelkigyakorlatunk kísérője Papp László plébános atya a 3. zsoltárban megfogalmazott reggeli imán és a 4. zsoltár esti imáján keresztül tárta fel előttünk az istenkapcsolat és az ima rejtelmeit, szépségeit, a ráhangolódás lehetőségét Isten dallamára, megtapasztalni, hogy Isten tágas teret nyit számunkra.
Köszönjük, hogy lelki vezetőnk, Mike Ervin atya az elmélkedésekhez kapcsolódva segített elmélyíteni a zsoltárok üzeneteit. A kiscsoportos beszélgetéseken kiválasztottuk, mi a mi mondatunk. Több csoportra is a felimerés erejével hatott, hogy nem minden problémát kell nekünk megoldani, nem vagyunk egyedül, van segítségünk a társainkban és mindenekelőtt az Úrban.
Egy mondat, ami megmaradt bennem/bennünk: „DE te csüggedt fejem fölemeled.”
Egy-egy gondolat, ami megérintett minket: „Isten alkotása vagyunk, jótettekre teremtett minket.”, „Az Úr támogat engem…Isten szívére hajtom a fejemet… Nem félek…”
Egy dolog, amit szeretnénk magunkkal vinni az idei tanévre: „Elég jó vagyok!”
Beszélgetések, sport, séta, pihenés, finom ebédek, jó asztaltársaságok, a barista szolgálat mesterpedagógusai, ráhangolódás a tanévre, a csoportos plakátkészítés lelkigyakorlatos megéléseinkből – ezek is hozzájárultak a találkozás öröméhez.
A zsolozsmák, a Taizéi imaóra és Szentségimádás és a lelkigyakorlatot záró szentmise kegyelmei megerősítettek minket abban, hogy ügyünk a ránkbízottak megszentelődésének az ügye, hivatásunk, hogy a ránk bízott gyermekek értékeket kapjanak, amelyek szerint élhetnek.
Hálásan köszönjük a vendégszeretetet a Lelkigyakorlatos Háznak.
Köszönjük, hogy Fenntartónk, Palánki Ferenc püspök atya támogatta lelkigyakorlatunk megvalósulását.
Köszönjük a Jóistennek, hogy testileg-lelkileg feltöltődve megérkezhettünk a 2026-2027. tanévbe!
Kaszásné Tóth Judit főigazgató
