Ez az egy mondat gyönyörű és tömör összefoglalója a papság lényegének, küldetésének. A kifejezés rávilágít arra, hogy a pap élete nem önmagáról szól, hanem a közösség szolgálatáról. Hivatásának lényege a közbenjárás, szolgálat, jelenlét és az önfeláldozás. Ferenc pápa tanítása szerint a pap nem hivatalnok, hanem egy befogadó, gyöngéd szolga.
A pap az az ember, akire az emberek rábízzák legbenső vágyaikat, s olykor nagyon fájdalmas titkaikat. Összekötő kapocs Isten és az ember között, lelkitámaszt nyújt a rábízottaknak, elkíséri az embereket örömben és gyászban, lemond saját igényeiről mások javára. Ilyen ember volt számunkra KissTibor atya: a „szentannás” szellemiség megalapozója, családok lelkitámasza, a katolikus értékrend őrzője, vívódásainkban lámpás, gondjainkban támasz, útvesztőinkben iránytű. Erős bástya, humoros és megértő barát, következetes kontroll.
Plébános, címzetes kanonok, iskolalelkész, aki 22 év nyírteleki szolgálat után új feladatok elé néz Kisvárdán.
A köszönet és hála gondolatai fogalmazódtak szócsokorrá Kiss Tibor plébános búcsúztatója kapcsán a tanévzáró ünnepségen és Szent Anna templombúcsún, amelyből egy –egy szálat emelek ki.
Vannak emberek, akik nem csupán feladatot teljesítenek, hanem hivatásukat élik. Akik jelenlétükkel közösséget formálnak, szavaikkal reményt ébresztenek, életükkel pedig Krisztus szeretetéről tesznek tanúságot. Számunkra Tibor atya ilyen lelkipásztor volt.
Huszonkét éven át szolgálta Nyírtelek katolikus közösségét plébánosként. Ez idő alatt megszámlálhatatlan szentmisét mutatott be, kiszolgáltatta a szentségeket, elkísérte a családokat életük legörömtelibb és legnehezebb pillanataiban. Keresztelések, elsőáldozások, bérmálások, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, keresztutak, esküvők és búcsúztatások sora őrzi szeretetteljes, hűséges papi szolgálatát. Mindig nyitott szívvel fordult a rábízott emberek felé, vigaszt nyújtott a szomorkodóknak, bátorította a bizonytalanokat, és örült az örvendezőkkel gazdagította-szépítette –újította teremtett környezetét, templomainkat és a plébánia épületét.
Kilenc éven át iskolalelkészként is gazdagította, építette közösségünket. A gyermekek és fiatalok számára nemcsak hittant tanított, hanem példát mutatott arra is, mit jelent keresztény emberként élni. Iskolánk közös imádságai, lelkinapjai, szentmiséi és ünnepei az ő szolgálata által váltak igazán lélekemelő alkalmakká. Sok tanítvány számára ő volt az, aki segített közelebb kerülni Istenhez, és felismerni, hogy a hit és az imádság a mindennapokban is megtartó erő.
Köszönjük a türelmet, a figyelmet, a derűt, a bölcs tanácsokat és az önzetlen szeretetet. Köszönjük, hogy mindig volt egy bátorító szava, egy mosolya, egy imája azok számára, akiknek erre szükségük volt. Köszönjük, hogy nemcsak tanított bennünket, hanem együtt élt velünk, osztozott örömeinkben és hordozta terheinket.
Az itt eltöltött évek alatt olyan lelki örökséget hagyott ránk, amely tovább él közösségünkben. A hitben megerősített emberek, a szeretetben növekvő családok és a Krisztushoz közelebb került gyermekek mind az Ő szolgálatának gyümölcsei.
Szívből köszönjük a Nyírteleken eltöltött huszonkét év plébánosi és kilenc év iskolalelkészi szolgálatát. Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy őt küldte közénk, és köszönjük mindazt a jót, amelyet általunk és értünk tett.
Kívánjuk, hogy a mindenható Isten gazdagon áldja meg további papi szolgálatát! Adjon jó egészséget, lelki békét, örömet és sok kegyelmet, hogy még hosszú éveken át hirdethesse Krisztus evangéliumát, és sok ember számára lehessen a hit, a remény és a szeretet tanúja.
„A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,8)
Mi pedig szeretettel és hálás szívvel őrizzük meg emlékét, imáinkban továbbra is hordozzuk, és kérjük a Jóistent, hogy kísérje minden útján.
Isten fizesse meg hűséges szolgálatát, és áldja meg életét bőséges kegyelmével!
Horváth-Bócsi Irén igazgató
