Július 19-én a kisvárdai római katolikus templomban gyűltünk össze, hogy közösen adjunk hálát az elmúlt tizennyolc év kegyelmeiért, és szeretettel elköszönjünk Linzenbold József plébános atyától, aki közel két évtizeden át hűséggel és odaadással vezette a kisvárdai híveket.
A szentmise végén az egyházközség és a kisvárdai közösség nevében Polyák Tamás világi elnök, valamint Kormos Csaba református vezető lelkipásztor mondott köszönetet József atyának mindazért a lelki, közösségi és emberi értékért, amellyel szolgálata során gazdagította városunk életét.
Amikor a sas úgy érzi, hogy mindent megtett fiókáiért – óvta, táplálta, tanította és szárnyalásra készítette őket –, eljön az idő, hogy elhagyja a fészket. Hagyja, hogy azok önállóan repüljenek tovább, ő maga pedig új útra indul, új fészket keresve magának.
Talán egy kicsit így vagyunk most mi is.
Tizennyolc év hosszú idő. Ennyi év alatt megszámlálhatatlan tanítást, bölcs gondolatot, bátorítást, intelmet, vigasztalást és szeretetet kaptunk József atyától. Olyan ajándékokat, amelyeket lehetetlen mind felsorolni, még kevésbé papírra vetni, hiszen ezek leginkább a szívünkben élnek tovább.
József atya kisvárdai szolgálata most vált igazán nagykorúvá. Ez alatt a tizennyolc év alatt egy egész nemzedék nőtt fel. Gyermekekből fiatalok, fiatalokból családapák és családanyák, majd nagyszülők lettek. Az ő csendes, biztos és szeretetteljes jelenléte pedig végigkísérte életünk legfontosabb állomásait, erőt adva a változások, az örömök és a megpróbáltatások idején egyaránt.
Együtt ünnepeltük a kereszteléseket, az elsőáldozásokat, a bérmálásokat, a házasságkötéseket, a templombúcsúkat és a nagy egyházi ünnepeket. De együtt álltunk a ravatalok mellett is, amikor szeretteinktől kellett búcsút vennünk. József atya minden élethelyzetben velünk volt – osztozott örömünkben és fájdalmunkban.
Vasárnapról vasárnapra úgy térhettünk haza a szentmiséről, hogy mindig volt egy mondat, egy történet vagy egy gondolat, amely elkísért bennünket a következő hétköznapokba. Prédikációi nem csupán elhangzottak, hanem szívünkben tovább éltek, formáltak és érlelődtek.
A családi napok, az iskolai előadások és lelkigyakorlatok, a közös kirándulások és zarándoklatok mind-mind olyan élményekkel gazdagítottak bennünket, amelyekre ma is örömmel emlékezünk vissza. Egy-egy fénykép vagy videó felidézi ezeket a pillanatokat, és újra mosolyt csalnak az arcunkra.
A kis közösségek, az imacsoportok, a lelkiségi mozgalmak és a segítő közösségek mindig bizalommal fordulhattak József atyához. Jó pásztorként mindenkihez volt egy jó szava, egy bátorító mondata, egy segítő gesztusa. Tudta, hogy a közösség ereje a személyes odafigyelésből születik.
A sas azonban nemcsak neveli fiókáit, hanem gondosan építi és szépíti fészkét is, hogy méltó otthon legyen mindazok számára, akik benne élnek.
Így újult meg közösségi házunk, a plébánia udvara és a kápolna. Az ifjúság birtokba vehette a focipályát. Megszépült templomunk kívül és belül, számtalan útszéli kereszt kapott új életet, hogy a mellettük elhaladók nap mint nap reményt és erőt meríthessenek belőlük. Mindez nem csupán épületek és falak megújulása volt, hanem közösségünk lelki épülésének is látható jele.
És vannak olyan ajándékok, amelyeket sem idő, sem távolság nem vehet el tőlünk. Ezek a barátságok. Azok a kapcsolatok, amelyek tizennyolc év alatt családokkal, gyermekekkel, fiatalokkal, idősekkel, munkatársakkal és a város valamennyi felekezetének vezetőivel és híveivel szövődtek. Ezek a kötelékek talán ritkábban találkoznak majd, de egy közös emlék, egy mosoly vagy egy ima újra és újra összekapcsol bennünket.
Most búcsúzunk. De nem örökre.
A szeretet nem ismeri a kilométereket. A hála nem költözik el velünk együtt. Csak a szolgálat helye változik, a szívünkben őrzött emlékek és az egymásért mondott imák nem.
Elköszönünk József atyától, aki sokak számára lelkivezető volt; a gyermekeknek szeretett papbácsi; a tanácsot keresőknek figyelmes, bölcs barát; a magányosaknak vigasztaló támasz; a munkatársaknak példamutató vezető; az árván maradt fiataloknak sokszor “pótapa” és mindannyiunk számára a Jó Pásztor, aki Krisztus szeretetét igyekezett láthatóvá tenni közöttünk.
Köszönjük a velünk töltött tizennyolc évet. Köszönjük a hitet erősítő szavakat, a közös imádságokat, a derűs pillanatokat, a példamutatást, a fáradhatatlan szolgálatot és azt a szeretetet, amelyet oly sokféleképpen megtapasztalhattunk.
Isten fizesse meg mindazt, amit értünk tett! Kísérje, oltalmazza és áldja meg új szolgálati helyén, Nyíregyházán is. Adjon neki jó egészséget, örömöt hivatásában, és ugyanazt a szerető közösséget, amelyet itt, Kisvárdán maga köré gyűjtött.
Mi pedig szeretettel gondolunk majd vissza rá, és imádságainkban mindig hordozni fogjuk.
Isten áldja, József atya!
Koszta Mariann
sajtófelelős
