Ünnepi várakozással és izgalommal teli szülők, nagyszülők, rokonok, hívek töltötték be a templom padsorait Szentháromság vasárnapján. 17 tízéves kislány és kisfiú állt oltár elé, hogy életében először magához vegye az Oltáriszentséget. A fehér ruhák tisztasága és a gyermekek arcán ragyogó komolyság ünnepi pompába öltöztette nemcsak a templomot, de a jelenlévők szívét is.
A vasárnapi ünnepi szertartás egy hosszú, de élményekkel teli út koronázása volt. A gyerekek elsőáldozási felkészülése még tavaly szeptemberben kezdődött: a szabad szombatok feláldozásával, hétről hétre, amikor hittanórákon vettek részt. Ezek az alkalmak azonban korántsem csak a száraz tananyagról szóltak. A közös játékok, az imádságok és az első gyónásra való lelki felkészülés során a hittanosok igazi közösséggé kovácsolódtak.
“Eleinte kicsit izgultam, hogy minden szombaton korábban kell kelnem, de a hittanórákon mindig nagyon jól éreztem magam, és mindig nagyon vártam ezt a napot. Amikor megkaptam a Jézuskát, melegséget éreztem a szívemben.” -emlékezett vissza Fanni, elsőáldozós kislányom.
A szülők számára legalább akkora mérföldkő ez az ünnep, mint a gyermekeknek. Látni, ahogyan a kicsik tudatosan, éretten tesznek tanúságot a hitükről, sokak szemébe könnyeket csalt.
Ez az időszak minket, szülőket is közelebb hozott egymáshoz és az egyházközséghez. Jó volt látni, hogy a gyerekek nem kényszerként, hanem örömmel élték meg a felkészülést.
Ez a felemelő ünnep nem valósulhatott volna meg a mögötte álló áldozatos munka nélkül. Ezúton szeretnénk hálás köszönetet mondani a hitoktatóknak, akik végtelen türelemmel, szeretettel és pedagógiai érzékkel kísérték a gyermekeket ezen az úton szeptember óta.
Ugyancsak hálás szívvel köszönjük Linzenbold József atyának a lelki vezetést, az atyai jótanácsokat, és azt a gyönyörű szentmisét, amely egy életre szóló, meghatározó emlékké tette a gyerekek számára az első találkozást az Oltáriszentséggel.
Isten fizesse meg mindannyiuk munkáját!
Kovács-Gyüre Adrienn
édesanya
