Szíriai, Latakiai Ignác ortodox metropolita (+2014) egy ökumenikus összejövetelen mondta: „A Szentlélek nélkül az Isten távoli volna, Krisztus a múlt alakja maradt volna, az Evangélium halott könyv, az Egyház csak halott szervezés, a tekintély csak uraság, a misszió propaganda, a kultusz szellemidézés és a keresztény élet rabszolgaerkölcs volna.” Hogy mindez nem így történt, köszönhető a Szentléleknek, Aki pünkösdkor eljött és azóta is jelen van világban és az Egyházban. Aktuális május hónapban a dicsőséges rózsafüzér harmadik titkáról elmélkedni, hiszen ebben a hónapban ünnepeljük pünkösd ünnepét, a Szentlélek eljövetelét.
18. Aki nekünk a Szentlelket elküldte.
Jézus azt a parancsot adta az apostoloknak mennybemenetelekor: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Az apostolok nem indultak el rögtön. Lehetett bennük félelem, vagy nem tudták hogyan kezdjék el. Ezért is mondta Jézus az utolsó vacsorán: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Pünkösdkor az utolsó vacsora termében voltak az apostolok, amikor eljött a Szentlélek és kiáradt rájuk, és akkor kezdték el végrehajtani, amire Jézus megbízta őket. Pünkösd az Egyház születésnapja is.
Beszédes a Szentlélek kiáradásának leírása, a körülménye: „Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre” (ApCsel 2,2-3). Szél az, ami lendületet ad, magával ragadhat dolgokat vagy embert is, és frissíti a levegőt. Az addig bezárkózva, egyhelyben lévő tanítványok elindultak, lendületet és erőt kaptak. A tűz átjárja, felhevíti, átalakítja a dolgokat és a salakanyagot elválasztja az értékestől. A Lélek tüze a kihűlt lelket tüzesíti, izzítja, lelkesíti és megmutatja az isteni értékeket.
Szükségünk van Szentlélekre. Ami az apostolokkal megtörtént, a mi életünkben is megtörténjen. Hajlamosak vagyunk mi is bezárkózni megszokott, sokszor megkövesedett életünkbe. Az ember minél inkább halad előre az évekbe, annál jobban megmerevedhetnek a szokásai. Ez lehet a biztonságérzet miatt is. Akkor érezzük biztonságban magunkat, ha kiszámíthatóak a dolgaink, ha tudjuk, hogy mi fog történni. Azt látjuk pünkösd ünnepén, hogy a Szentlélek kimozdította az apostolokat a félelmükből és választ kaptak kérdéseikre. Ők nem gondolták, hogy Izrael határain túlmennek, a nagyvárosokba, ahol emberek előtt fognak beszélni. Jézus adta nekik ezt a küldetést és Szentlélek lendülete tette képessé erre őket. Ez a tized rózsafüzér figyelmeztet, hogy mindig legyünk nyitottak a Szentlélek sugallatainak befogadására és ne merevedjünk bele szokásainkba.
Képesek vagyunk kifogásokat találni a jó és helyes dolgok magasabb szinten való megélésére. Mikor azt mondjuk: mi már ilyenek vagyunk; látom, hogy hogyan kell élni, de mit fognak mások szólni a változtatáshoz. Ezek és az ezekhez hasonló kifogások gátolnak, és ellen állunk a Lélek indíttatásainak. A nyitott ember képes az új és bizonytalan felé is elindulni, ráhagyatkozva Szentlélek vezetésére, hogy a szeretetet nagyobb szinten tudja megélni. Ennek nincs határa.
A pünkösdi prefációban imádkozzuk: Istenünk, „Te húsvét titkát azzal tetted teljessé, hogy ezen a napon elküldted a Szentlelket.” A húsvét, a megváltás Jézus részéről tökéletes, és mi ahhoz nem tudunk hozzátenni semmit. Mégis miért imádkozzuk így? Mert a saját üdvösségünkért munkálkodni kell, a mi részünket oda kell tenni. Azzal tudjuk ezt megtenni, ha engedjük, hogy a Szentlélek bennünk és általunk munkálkodjék, és állandóan formáljon.
Mindenkinek megvan a saját része és feladata az Egyházban, amit Pál apostol a testhez hasonlít és erről többször is szól a leveleiben. Testrészek más és más feladatot látnak el, mégis egy testet, egy egészet alkotnak. Ugyanaz a Lélek járja át és élteti a tagokat. Egyházban mindenki más tehetséget és küldetést kapott, de az Isten lelke forraszt egybe minket. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Mindannyiunkat ugyanaz a Lélek töltött el.” (1Kor 12, 4-6.7.12-13).
Amikor a Szent László Imaszövetség tagjaiként imádkozunk papjainkért és papi hivatásokért, kérjük számukra a Szentlélek kegyelmeit. Legyenek nyitottak elfogadni és befogadni sugallatait. Fiataljainkban nincs elég bátorság kimondani az „igent” a meghívásra, pedig napjainkban is megszólít sokakat a Lélek a papi szolgálatra. Vannak a papok között, akik megkövesednek a szolgálatukban. Világunk szellemisége az isteni parancsokkal és értékrendjével szembeni életet mutatja és kínálja fel. Nehéz ezzel szembeszállni, sőt veszélyes is lehet. Kérjük papjaink számára a Bölcsesség Lelkét, hogy megfontoltan, kitartóan és megalkuvás nélkül hirdessék Isten üzenetét. Ehhez segítséget kapnak, amint Jézus mondta az utolsó vacsorán: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26).
Május 8-án köszönjük meg Istennek XIV. Leó pápa egy éves pápai szolgálatát. Kérjük, hogy tartsa meg számunkra Krisztus földi helytartóját.
Zubály Lajos
napkori plébános
