Kilenc szkólás és hét ministráns lépett liturgikus szolgálatba Nagyböjt IV. vasárnapján
Nagyböjt IV. vasárnapján ünnepi szentmise keretében különleges eseményre került sor a polgári plébánián: kilenc új szkólást és hét ministránst avattak liturgikus szolgálatra. Az esemény mérföldkő az egyházközség életében, mert a liturgia méltóbb végzését szolgáló közösségi elköteleződés látható jele lett.
A szertartás keretében a ministránsjelöltek először öltötték magukra a ministránsruhát, és ígéretet tettek arra, hogy fegyelemmel, hűséggel és Krisztus iránti szeretettel szolgálnak az oltárnál. A szkóla új tagjai pedig ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy az Egyház liturgikus énekének szolgálatát készségesen és kitartó hűséggel végzik.
A szentmise homíliájában Papp László plébános a liturgia lényegére irányította a figyelmet. Rámutatott arra, hogy a liturgia nem pusztán közösségi esemény vagy vallásos előadás, hanem az Egyház szent cselekménye, amelyben Krisztus maga cselekszik. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „A liturgia az a szent cselekmény, amelyben Krisztus papja és teste, az Egyház végzi az istentiszteletet.” (II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium, 7.)
Ezért az oltár körüli szolgálat és a liturgikus ének nem egyszerű feladat vagy szerep, hanem az Egyház imádságába való bekapcsolódás. A ministránsok szolgálata az oltár rendjét, fegyelmét és tiszteletét segíti, míg a szkóla feladata, hogy az Egyház imádságát énekben szólaltassa meg.
A liturgikus ének ősi hagyomány az Egyházban. Már az első keresztény közösségekben is zsoltárok és himnuszok éneklésével imádkoztak. Szent Pál apostol így buzdítja a híveket:
„Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.” (Kol 3,16)
A mostani avatás az egyházközségben folyó tudatos liturgikus és egyházzenei nevelés gyümölcse is. Külön köszönet illeti Máté Gábor turai kántort és egyházzenészt, aki áldozatos szolgálatával rendszeresen segíti a közösséget. Havonta egyszer Polgárra érkezik, hogy a szkóla tagjaival szakmai foglalkozásokat és énekpróbákat tartson, valamint liturgikus szolgálatával is erősítse az egyházközség zenei életét. Az ő munkája jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szkóla tagjai felkészülten és elkötelezetten vállalhatták ezt a szolgálatot.
A szertartás során a plébános megáldotta a ministráns- és énekkari ruhákat, majd az új szolgálattevők ünnepélyes ígéretet tettek Isten és a hívek közössége előtt. A ministránsok vállalták, hogy példás fegyelemmel szolgálnak az oltárnál, a szkóla tagjai pedig azt, hogy a liturgikus ének szolgálatát hűséggel és áldozatkészséggel végzik.
A liturgia az Egyház életének középpontja. Ezt fogalmazza meg tömören Szent Benedek Regulája is: “Operi Dei nihil praeponatur” – „Isten szolgálatát semmi elé ne tegyék.” (Szent Benedek Regulája, 43. fejezet)
Ez a mondat jól kifejezi azt a szemléletet, amely a most avatott ministránsok és szkólások szolgálatának is alapja: az istentisztelet az Egyház életének forrása.
A polgári egyházközség számára ezért különösen örömteli, hogy egyre többen vállalják ezt a szolgálatot. A kilenc új szkólás és hét új ministráns nemcsak egy feladatot kapott, hanem bekapcsolódott abba a több évszázados hagyományba, amelyben nemzedékek szolgálták az oltárt és vezették az Egyház énekét.
Az avatás így nemcsak személyes elköteleződés, hanem az egész közösség ünnepe is: annak jele, hogy a hívek közössége fontosnak tartja a liturgia méltó, szép és hűséges végzését.
Az új szolgálattevők jelenléte és lelkesedése reményt ad arra, hogy a polgári plébánia liturgikus élete a jövőben is gazdagodik, és a közösség egyre mélyebben kapcsolódik be abba az imádságba, amelyet az Egyház Krisztussal együtt mond az Atyának.
Fotó: Papp Ágoston
